Paulo Ferreira portréja

nemzetisége:
portugál
51/0
születési hely:
Cascais
ideje:
1979.01.18.
pozíció:
jobbhátvéd
magassága:
182 cm
súlya:
76 kg
korábbi klubjai:
Estoríl, FC Porto, Vitória Setúbal
sikerei:
UEFA-kupa-győztes (2003), portugál bajnok (2003, 2004), Portugál Kupa-győztes (2003), portugál Szuperkupa-győztes (2003), angol Ligakupa-győztes (2005, 2007), angol bajnok (2005, 2006), Charity Shield-győztes (2005), FA Kupa-győztes (2007), U-21-es Eb-résztvevő (2002), Eb-ezüstérmes (2004), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő (2008), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2003), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2004)

Paulo Ferreira szédületes karriert futott be 2002 és 2004 között, hiszen a portugál 3. ligától alig pár év alatt az UEFA-kupa, a BL és az Eb döntőjéig jutott. Akkoriban a világ "legjobbhátvédjei" között emlegették a kifogástalan erőnlétű, technikás, higgadt és jól cselező játékost.

Renato Rebocho Paulo Ferreira a Forma 1-es pályájáról elhíresült FC Estorilban lett profi futballista, egyébként az Alcabideche és a Cascaish csapataiban nevelkedett. Az 1997-98-as idényben egy mérkőzésen szerepelt a második vonalban, a következő szezonban már 15 találkozón játszott. A klub kiesése után a harmadosztályban futballozott, akkoriban még jobboldali védekező középpályásként. 2000 nyarán az akkor második ligás Vitória Setúbal vette meg, s a Benfica-legenda Ruí Aguas kezei alatt kiváló játékossá érett.

Bekerült a portugál U-21-es válogatottba is, s a Porto mestere, José Mourinho itt figyelt fel rá. A Sárkányok 2002 nyarán kétmillió eurót fizettek érte, s a védő pár hónappal később a nagy válogatottban is bemutatkozhatott, az angolok elleni mérkőzésen. A nemzeti csapatból kiszorította Miguelt, s láthattuk őt a győztes UEFA-kupa-döntőben is. Ekkoriban a legjobb erőben lévő portugál labdarúgóként emlegették, 2003 végén az uefa.com szavazásán bekerült az Év válogatottjába is.

„Hatalmas meglepetés volt ez számomra. Nem vártam ezt az elismerést, amikor olyanokkal mértek össze, mint Míchel Salgado, Thuram vagy Zanetti. Nem titkolom, nagyon boldog vagyok, elvégre alig másfél éve a másodosztályból érkeztem a Portóhoz, amellyel mára szinte mindent megnyertem, amit csak lehetett” - örömködött a szavazás után. Alapembernek számított az Eb-csapatban is, bár a nyitómérkőzésen óriási hibát követett el. Szerencséjére a helyére került Miguel sem váltotta meg a világot, sőt, meg is sérült, így a torna végére Paulo visszakerült a kezdőbe.

Okosan használta ki kispadon töltött idejét, hiszen aláírt a Chelsea-hez 12 millió euróért, Mourinho kifejezett kérésére. Viszont csak nehezen vette fel a Premiership tempóját, ám a portugál szakember kitartott választottja mellett. Ősz végére Ferreira már nem lógott ki a csapatból, de egyértelművé vált, hogy nem tudja ott folytatni Londonban, ahol Portóban abbahagyta. Szerencséje sem volt: éppen mire elérte a stabil 6.5 körüli átlagot, a Szlovákia elleni vb-selejtezőn eltörte lábközépcsontját. Műtétje miatt a nyári felkészülés egy részét is ki kellett hagynia.

A bajnoki cím megvédéséhez így mindössze 22 mérkőzéssel járult hozzá, s az ezeken elért 6.16-os átlaga sem egetverő - nem is csoda, hogy csak kispadkoptatóként kezdte a németországi világbajnokságot. A csoportmérkőzések során Mexikó ellen kapott egy félórát, majd legközelebb a franciák elleni elődöntőben léphetett pályára, amikor Miguel megsérült. Ezért játszhatott a bronzmérkőzésen is, de ezzel együtt sem okozott csalódást. A Chelsea-ben ősszel sem találta helyét, igaz, balhátvédként, középpályásként és középhátvédként is meg kellett állnia helyét.

Ha nem hívnák edzőjét Mourinhónak, már a vb után klubot cserélt volna - tartottuk róla, ám a bekk szerződését 2008 januárjában annak ellenére meghosszabbították öt évvel, hogy mentora már messze járt. A vb után egy időre ugyan kikerült Felipe Scolari kapitány kegyeiből, de 2007-re visszaverekedte magát a válogatott kezdőjébe s hét Eb-selejtezőn is szerepelt. Klubjában viszont nem parádézott, s nem sok jót sejtet számára honfitársa, a 20.5 millió euróba kóstáló José Bosingwa érkezése.

A kontinenstornán kényszerből balhátvédet játszott, a csoportmérkőzések alatt megfelelően, de a németek elleni negyeddöntőben két gólnál is hatalmasat hibázott, így tulajdonképpen - egy kis rosszmájúsággal - az ő lelkén szárad a luzitánok korai búcsúja. A bajnokságot Bosingwa cseréjeként kezdte, természetesen, bár nyáron kis híján a kölcsönadták a WHU-hoz.