Molnár Attila: Ha minden jól alakul, valamelyik fedett pályás világeseményről szeretnék éremmel hazajönni
„Az olimpia után pihentem, bár azért az tagadhatatlan, hogy életem leghosszabb szezonja volt. Kezdtem, ugye, a fedett pályás világbajnoksággal, ami messze felülmúlta minden elképzelésünket, hogy hogyan fogok teljesíteni. Ott lettem ötödik, és ezt tartom kiemelkedően a legértékesebb helyezésemnek eddig a pályafutásom során. Amikor készítettünk egy tervet január elsején, hogy nagyjából mit fogok csinálni az idén, akkor nagy lélegzettel azt mondtuk, hogy három felnőttvilágverseny van ebben az évben és megpróbálunk mind a háromra úgy elmenni, hogy arra időzítsünk egy minicsúcsformát. Mert egy csúcsformát lehet időzíteni egy évben és ha ennél több van, akkor a teljesítmény tekintetében az egyik verseny megzavarja a másikat. Kronológiailag a világbajnokságra sikerült a legtöbb energiát magamba hagyni, majd jött az Európa-bajnokság és nyilván az olimpia”– kezdte az értékelést Molnár Attila.
A kéthetes pihenő alatt többek között lángosozással töltődött fel a Balatonon.
„Ha szeretném egy kicsit humánbarátra lefordítani a szakmai részét, nem csak egy nyers atlétikai szöveget leadni, akkor azt mondanám, hogy ameddig kint voltam az olimpián, addig nem tudtam a helyén kezelni azt az eredményt, amit elértem és amilyen úton eljutottam oda. Ott volt bennem hiányérzet, némi keserűség és egy picike düh, mert ennél jobbat szerettem volna elérni. Nem fényévekkel, tehát nem az olimpiai éremnek a reményében mentem ki. Szerettem volna az országos csúcs közelében futni. Az ottani kvalifikációs rendszer, ami, ugye, most debütált az olimpián, egy kicsit megkavarta azt a haditervet, amivel odaálltunk. Épphogy lecsúsztam az elődöntőről. Ezt a célt tűztem ki magamnak, amikor kiutaztam Párizsba, úgyhogy emiatt volt keserű a szám íze az olimpia után. Miután hazajöttem és eltelt egy hét, akkor próbáltam értékelni, hogy mit rontottam el, mit kellett volna másképp csinálni. Magamból indultam ki, s így rájöttem, hogy azért ez a harmadik olyan világverseny volt az idén, amivel tavaly nem szembesültem. Volt egy itthoni atlétikai vb, amire az egész évet felhúztam, az idén meg három olyan verseny volt, amelyen szerettem volna legalább akkorát robbantani, mint amekkorát tavaly a vb-n. Azért az egy kicsit utópisztikus gondolat volt, így, amikor hazajöttem, akkor már úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz ez hosszú távon” – árulta el Molnár, aki beszélt a 200 és a 800 méteres távokról, az edzésmunkáról és a jövő évi terveiről is.
A teljes beszélgetést ide kattintva hallgathatja meg.
