Suárez csent el egy pontot a Chelsea otthonából a Liverpoolnak

A vendégek részéről ha valakire, Luis Suárezre nem lehet panasz, az uruguayi csatár a legutóbbi öt bajnokin betalált, a szezonban hét találatnál jár – ha a góljait levennénk, akkor a nem éppen előkelő 13. helyről visszazuhannának a „vörösök” a képzeletbeli tabellán a 18., kieső pozícióba.

Hazai pályán mi más is lehetett a Chelsea célja, minthogy nyerjen, és tapadjon az élen álló Manchester Unitedhoz. A mérkőzés is ennek megfelelően indult. Bár a Liverpool sem feltartott kézzel érkezett, a mindössze a 13. helyen szerénykedő vörösöknek kevés helyzetük akadt.

A nagyon élő Hazard a 6. percben Óscarral lövethetett volna gólt, de a brazil rontott. Kiegyenlítődött a mérkőzés, leginkább mezőnyjátékkal keresték a fogást egymáson a csapatok. A Chelsea nem rohant fejetlenül előre, leste az alkalmat, hogyan tudna lecsapni a Liverpoolra.

A 20. percben meg is érkezett ez a csapás, mert kissé váratlanul, jobb oldali szöglet után a vendégek elfeledkeztek Terryről, aki egyedül érkezett a rövid saroknál, és kiváló ütemben fejelt a bal felső sarokba. 1–0.

A gól lehetőséget adott a Chelsea-nek, hogy kontrákra rendezkedjen be. Hagyták is a londoniak, hogy jöjjenek a vörösök. Tehették, mert a liverpooli akciók lényegében semmilyen veszélyt nem jelentettek Cech kapujára. Elsősorban Matának köszönhetően pedig a hazaiak állandó veszélyt jelentettek a vendégkapura.

A 35. percben aztán kényszerű cserére szorultak a hazaiak. Terry és Suárez ütközött a Chelsea tizenhatosának előterében, majd a gólszerző fájdalmas kiáltással a földön maradt. Suárez vételen volt, mert elcsúszott, így esett rá Terry térdére. Sokáig ápolták a pályán, majd jött a hordágy, és gyorsan kiderült, hogy cserére lesz szükség.

A sérülés után sem változott a játék képe, jött előre a Liverpool, de néhány vérszegény lövésen kívül mást nem tudott felmutatni. Nem így a Chelsea, amely az ötperces hosszabbítás utolsó percében Mata révén növelhette volna az előnyt, de 16 méteres lövését szépen védte Jones.

A szünetre úgy vonultak a csapatok, hogy a vendégeknek mindenképpen össze kellett szedniük magukat, ha nyerni akarnak, de ezzel a teljesítménnyel az egy pont megszerzése is elég távolinak tűnt.

A második félidőben ott folytatódott a játék, ahol az első félidőben abbamaradt. Jött előre a Liverpool, de semmi veszélyt nem jelentett a hazaiak kapujára, ellenben a kékeknél Torres többször is beköszönhetett volna. Az 57. percben például a spanyol csatár közeli fejesét védte bravúrral Jones. Gyürkőztek a csapatok becsülettel, de magas színvonalúnak nem lehetett nevezni a küzdelmes összecsapást.

A játék képe alapján csak az volt a kérdés, hogy mikor lő újabb gólt a Chelsea, de a kényelmes gurigázás akár veszélyessé is válhatott volna. Nemhogy nem szereztek újabb gólt, még a londoniak kaptak egyet.

Történt, hogy egy beadás után szinte a semmiből egyenlített a Liverpool. Az is igaz, hogy eléggé lesgyanús góllal. Carregher fejelt az ötös környékén ólálkodó Suárez felé, aki magára maradt, és 3 méterről a léc alá fejelt. A fejes előtt ráadásul jó nagyot taszított is az előtte álló védőn, de a bíró nem vette észre. 1–1.

Látszott a Chelsea játékosain, nem hiszik el, hogy ez megtörténhetett velük, és ahogy az már lenni szokott, nem tudtak újra felpörögni. Annyira nem volt benne a meccsben, hogy gólt kaphatnak, hogy maguk is elhitték. Hiba volt. Az utolsó percekben mindkét csapat szerezhetett volna gólt, de sem Ivanovics, sem Suárez nem tudott kapuba találni.

Úgy lett vége a meccsnek, hogy a Liverpool valahogyan csak összeszedett egy pontot a Stamford Bridge-en, és ha jobban koncentrál, a végén még nyerhetett is volna a Chelsea ellen, amely egyszerűen nem hitte el, hogy gólt kaphat a harmatosnak tűnő Liverpooltól, és ezért a súlyos tévedéséért pontokkal fizetett. 1–1