Detroit Pistons–Denver Nuggets 105–110
Sok hibával együtt is nyert a Denver. A vendégek 25 (!) alkalommal adták el a labdát, amelyekből 38 pontot ajándékoztak a Detroitnak (amely csak kilencszer vesztett játékszert), az utolsó negyedben összesen 13 egységet tudtak feltenni a táblára, de így is hozni tudták az alapvetően kötelezőnek számító győzelmet – pedig Will Barton nem is léphetett pályára. Összességében nem volt kérdés, hogy jobb csapat a Nuggets, de a rengeteg hiba miatt sosem tudott igazán döntő előnybe kerülni, az egész mérkőzés arról szólt, hogy ezeket kihasználva látótávolságon belül tartja magát a Pistons. A legnagyobb különbség 15 pont volt a Denver javára, erre a harmadik negyedben került sor, majd az utolsó felvonás 85–97-ről indult, de a vendégek itt megtorpantak és öt percig nem szereztek pontot, amely miatt a Detroit három-négy egységnyire jött vissza. Ennél közelebb azonban nem jutott a társaság, Nikola Jokics a pályára való visszatérése után 17 másodperccel bevert egy triplát, majd a végjátékban fontos védekezéseket bemutatva megőrizték az előnyüket – az utolsó fél percben már „csak” büntetőzni kellett, így kipipálhatták ezt a sikert is.
Jokics és Cunningham is villogott. A regnáló MVP a „megszokott” teljesítményét hozta, 28 pontot termelt, leszedett 21 lepattanót és kiosztott 9 gólpasszt, a Denver egész támadójátéka rá épült, ő mozgatta a társakat, de ő vállalta a legtöbb dobást is – foghatatlan volt, Isaiah Stewarték főleg csak a faultokat gyűjtögették rajta. Viszont a túloldalon az 1/1-es újonc is kitett magáért, Cade Cunningham ugyanis 34 ponttal, 8 lepattanóval, 8 gólpasszal, 2 labdaszerzéssel, 4 blokkal és 6/9 triplával eddigi pályafutása talán legjobb meccsét hozta és elöl-hátul vezérnek bizonyult – a denveriek is külön kiemelték az ő produkcióját, most megmutatta, hogy miért is lett 1/1-es és miért tartják különleges tehetségnek. A hajrában aztán Jokics beverte a fontos triplát, Cunningham viszont ennél is fontosabb dobásokat hagyott ki, de lesz még ideje, hogy ezt kijavítsa...
A Pistons legjobb dobói: Cunningham 34/18, Bey 21/9, Diallo 14
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 28/9, Jeff Green 20/3, Gordon 16/3
Toronto Raptors–Charlotte Hornets 125–113
Siakam irányított. Fred VanVleet egy sérülés miatt nem léphetett pályára a Raptorsnál (és Scottie Barnes is hiányzott végül), így némi meglepetésre Nick Nurse Pascal Siakamot jelölte irányítónak (!) erre az estére. A magasember pedig meg is oldotta a posztot, többször is ő hozta fel és osztotta el a labdát, egyúttal nagyon figyelt arra, hogy kiszolgálja a társakat: az első és a második negyedben is négy-négy gólpasszt jegyzett, végül pedig a 24 pontja mellett 12 asszisztot osztott szét, amely karriercsúcsot jelent számára. Az utóbbi meccseken többször is akadozó támadójáték érdekes módon most nagyon gördülékenyen működött és bár ebben volt szerepe a Hornets védekezésének is, de összességében mégis megfelelő tempóval, agresszíven, a helyzeteket jól olvasva kosárlabdáztak a hazaiak. Siakam remeklése mellett OG Anunoby 24 pontját és 7 lepattanóját is érdemes megemlíteni, Gary Trent Jr. pedig 32 ponttal szezoncsúcsot dobott, csapatszinten 50% feletti mezőnymutatóval és 47%-os triplázással zártak, könnyedén szereztek kosarakat. A 12 ponttal nyert első negyed után végig kézben is tartották a találkozót, vezettek 22-vel is és igazán nagy bajba nem is kerültek, így az elmúlt időszak gyengébb eredményei után most fontos győzelmet arattak egy riválissal szemben.
Most nem volt védekezés. Az utóbbi hetek sikereiben kulcsszerepe volt a feljavuló védekezésnek a Charlotte esetében, ezúttal viszont a vendégek nem tudták megállítani a Torontót, csak az utolsó negyedben voltak képesek limitálni ellenfelüket, de ez már csupán a végeredmény szebbé tételére volt elég. Támadásban ők sem voltak rosszak, 49%-kal dobtak mezőnyből, 18 pontot szereztek gyorsindításból és 56–40-re győztek a festékben, egyénileg főleg LaMelo Ball (25 pont, 7 gólpassz, 8/16 mezőnyből) volt elemében, de ezúttal ez sem bizonyult elégnek – védekezés nélkül csak futottak az eredmény és az ellenfél után. James Borrego vezetőedző is úgy értékelt, hogy „nem védekeztünk, pont”, úgyhogy nem kell sokat találgatni, hogy miért kaptak ki – ezzel ismét leszakadtak kicsit a keleti élmezőnytől, ma Indianában javíthatnak.
A Raptors legjobb dobói: Trent Jr. 32/15, Anunoby 24/9, Siakam 24/3
A Hornets legjobb dobói: Ball 25/3, Bridges 22/6, Bouknight 18/3
Washington Wizards–Los Angeles Clippers 115–116
Kennard extrájával, döbbenetes felzárkózással nyert a Clippers. Ez a meccs újra elveszettnek tűnt a vendégek számára, hiszen döbbenetes, de 35 (!) pontos hátrányban is voltak az este folyamán, a nagyszünetben 66–36 állt az eredményjelzőn, a második félidőben viszont valami egészen varázslatos fordítást mutatott be az egyébként erre „szakosodott” Lue-legénység. A Clippers a fordulás után kereken 80 pontot tett fel a táblára, de még a harmadik negyed végén sem volt reális, hogy ebből fordítás legyen, hiszen az utolsó felvonást még mindig 17 pontos hátrányból kezdhette meg a gárda. A záró etapban azonban elhűlve figyelhette a fővárosi publikum, hogy az olló tovább záródik, majd ugyan az utolsó tíz másodpercnek még mindig hatpontos Wizards-előnnyel mentek neki a felek, de ez sem volt elég: Luke Kennard egymaga hét (!) pontot dobott ebben a tíz másodpercben és megnyerte a meccset a Los Angelesnek. Kyle Kuzma kihagyott büntetője után Kennard bevágott egy nagy (kilenc méteres...) triplát (115–112), majd az időkérés után a Washington nem tudta bedobni a labdát oldalról (elvették tőlük), majd nem is faultoltak, hagyták, hogy Kennard dobjon még egy hármast – sőt, Beal megtette azt a szívességet, hogy oda is ütött neki közben. Ez azt eredményezte, hogy Kennard hármasa beesett, amivel egál lett az állás, majd rátette a +1-et is, így fordítottak 1,9 másodperccel az órán, ezzel az este folyamán először vezettek – a Washington már dobásig sem jutott el, így egészen elképesztő módon zárult a derbi. A Clippers pedig hivatalosan is a Fordítások Mestere lett, hiszen ebben a hónapban harmadszor (!) tudott úgy fordítani, hogy korábban legalább 24 pontos hátrányban volt az este folyamán.
Érthetetlen Washington. Egyébként is egyre frusztáltabbá vált már a Wizards, hiszen a fővárosi alakulat egy nyolcmeccses hazai szériát teljesíthetett és bár nem kezdte ezt rosszul, de az utóbbi három találkozóját elvesztette – most pedig sorozatban negyedszer is kikapott, méghozzá úgy, ahogy tulajdonképpen senki nem csinált ilyet nagyon hosszú ideje. A rendkívül bosszantó vereség után Bradley Beal fel is tette a kérdést, hogy mégis kik ők, mi a céljuk, mit akarnak elérni, de azt is megpendítette, hogy tudja, hogy ők hogyan játszanak és mások hogyan játszanak, meg azt is, hogy ő mit akar – természetesen ebben a másodpercben beindultak az őt érintő cserepletykák is. A Washington a 10–3-as rajt óta 13–22-ben van és ha így folytatja, nem lesz ott a playinben sem, ráadásul most egy hárommeccses túrára indul az együttes a Memphis, Milwaukee, Philadelphia trió ellen.
A Wizards legjobb dobói: Beal 23/6, Kuzma 19/3, Gafford 12, Caldwell-Pope 12/3, Harrell 12
A Clippers legjobb dobói: Coffey 29/9, Kennard 25/15, Hartenstein 16
Philadelphia 76ers–New Orleans Pelicans 117–107
Az utolsó másfél negyedre összeállt a Sixers. A Pelicans back-to-backet játszott, ráadásul Ingram és Valanciunas sem léphetett pályára, két legfontosabb játékosa nélkül pedig nem lehetett komoly esélye a győzelemre. Ennek ellenére sokáig úgy tűnt, hogy találhat megoldást a társaság és az első két és fél negyed túlnyomó részében vezetni tudott, ugyan tíz pontnál nagyobb előnye sosem volt, de hosszú ideig előrébb tudott járni. A Sixersnél elsősorban a védekezéssel akadtak problémák, de a nagyszünetet követően fokozatosan sikerült rendezni a sorokat a hazai alakulatnak és bár először támadásban tudott feljebb kapcsolni, de a záró etapban már hátul is hozta, amit kell – ott tudta legjobban levédekezni a New Orleanst és ott tudta végleg a kezébe venni a derbit. A harmadik negyedben már volt, hogy átvette a vezetést a társaság, de a negyedik felvonás első szakaszában, 91–88-nál is vezetett még a Pels, majd 95–95-nél volt utoljára egál az állás – az utolsó szűk nyolc percet viszont 22–11-re nyerte az itt már remekül védekező és könyörtelenül” támadó Philly, így hozta a kötelező győzelmet.
Embiidre nincsenek jelzők, de most Harris is felnőtt mellé. Újabb szenzációs meccset játszott a Sixers MVP-jelöltje, aki sorozatban negyedszer jutott el legalább 38 pontig, most 33 perc alatt 42-t tett a közösbe: 12/24-es mezőnymutatójához 18/20 büntetőt tett hozzá, leszedett 14 lepattanót, kiosztott 4 gólpasszt és 4 blokkot, utóbbiakat pedig főleg a sorsfordító utolsó másfél negyedre tartogatta. Embiid az utóbbi 15 meccséből (tehát karácsony óta) 14-szer érte el a 30 pontot, januárban eddig 34 pontos átlaga van 55%-os mezőnymutatóval, egészen félelmetes, hogy milyen formát fut most már hosszú-hosszú hetek óta, csapata pedig januárban 9–3-ra, karácsony óta 12–3-ra áll. Mellette ezúttal Tobias Harris is kitett magáért, ő 33 pontot, 11 lepattanót és 2 blokkot jegyzett, így a már csak három fontos játékosát nélkülöző (Thybulle visszatérhetett) Sixers újra nyerni tudott - a Pelicans oldalán Willy Hernangomez (29 pont, 10 lepattanó, 11/15 mezőnyből) és Nick Alexander-Walker (31 pont, 5 gólpassz, 5/9 tripla) élt leginkább a lehetőséggel, de nem tudták túldobni a Phillyt.
A 76ers legjobb dobói: Embiid 42, Harris 33/9, Korkmaz 13/6
A Pelicans legjobb dobói: Alexander-Walker 31/15, Hernangomez 29/3, Hayes 15
Boston Celtics–Sacramento Kings 128–75
Pusztító Boston, nevetséges Sacramento. Nagyjából így lehet összefoglalni a mérkőzés eseményeit, hiszen olyannyira semmi köze nem volt az estéhez a Kingsnek, hogy már az első negyedet (!) is 25 ponttal vesztette el, volt kereken 60 (!) pont is a felek közötti távolság és az 53 pontos végeredmény is egészen brutális. Alvin Gentry „csalódott” volt, de ez elég enyhe jelző a vendégek játékát látva, hiszen a társaságra nagyon nehéz szavakat találni, annyira értékelhetetlen produkcióval rukkolt elő. A Bostont mindezt nem zavarta meg, az első negyed parádéja után is megmaradt a lendület és folyamatosan növelte a különbséget Ime Udoka csapata, amelyben végül Jayson Tatum (36 pont, 6 gólpassz, 7/14 tripla) és Jaylen Brown (30 pont, 10 lepattanó) is kiemelkedő számokkal zárt – érdekesség, hogy Brownnak annak rendje és módja szerint csak 24 perc jutott egy ilyen meccsen, Tatum viszont 31 percet kapott annak ellenére, hogy nagyjából az első percekben, 33–7-nél dőlt el a küzdelem. A Celtics ezzel a kiütéssel újra 50% fölé javult, most pedig a jó formában lévő Atlantához látogat.
A Celtics legjobb dobói: Tatum 36/21, Brown 30/15, Richardson 14/6
A Kings legjobb dobói: Hield 11/9, Holmes 9, Haliburton 7, Davis 7/3
Brooklyn Nets–Los Angeles Lakers 96–106
Végig vezetett a Lakers. Meggyőző produkciót nyújtottak a vendégek, Frank Vogel csapata korrekt védekezéssel tartotta kordában a Brooklynt, az első negyedben rögtön meglépett nyolc ponttal és innentől végig vezetett, folyamatosan előrébb járt ellenfelénél. A harmadik negyed közepén egyszer visszajött két pontra a Nets, de erre egy gyors 10–2-vel válaszolt a Los Angeles és többször nem engedte veszélyes közelségbe ellenfelét, végig koncentrált, pontos játékot mutattak be az arany-lilák és összességében megérdemelt győzelmet arattak. Az 54–33-ra elvesztett lepattanózás ugyan rosszul néz ki, de cserébe átrohantak a Brooklynon és 27–9-re nyertek gyorsindításból, a lepattanózást pedig a 18–5-ös támadópattanózás miatt bukták el ennyire, de nem kaptak belőle túl sok pontot a végig szigorú védekezésük miatt. Egyénileg LeBron James (33 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk, 14/21 mezőnyből) extrája adta meg az alapot, de Malik Monk (22 pont, 6/12 tripla) is hozzátette a magáét, a nagy sztori pedig Anthony Davis visszatérése volt: bő egy hónap, 17 kihagyott meccs után léphetett újra pályára a magasember, aki 25 perce alatt 8 pontot és 4 blokkot jegyzett, rögtön az első játéknál ő húzott be egy alley-oopot, úgyhogy egészségesnek, bár kicsit talán rozsdásnak tűnt. A Lakers ezzel a sikerrel újra 50%-on áll, most Philadelphiába megy tovább.
Harden frusztrált. Kevin Durant mellett Kyrie Irving sem lépett pályára a Netsnél, hiszen hazai pályán továbbra sem elérhető, így nagy teher volt James Hardenen, aki mindent megtett, 33 ponttal, 12 lepattanóval és 11 gólpasszal tripla-duplázott, de egymaga nem volt elég a most sokkal stabilabb Lakersszel szemben. Szakáll újságírói kérdésre elmondta, hogy igenis frusztrált, mert össze-vissza szezonjuk van, nincs náluk folyamatosság különböző okok miatt és frusztrálja, hogy így szerepelnek, pedig sokkal jobbak annál, mint amit a mérlegük mutat. Ezúttal a 42%-os mezőnymutató és a 26%-os triplázás nem lehetett elég, ugyan félpályás védekezésben, fizikalitásban jobban néztek ki, mint az elmúlt meccseken, de nem tudták minden gondjukat ellensúlyozni, így az utóbbi 15 találkozójukból kilencedszer szenvedtek vereséget.
A Nets legjobb dobói: Harden 33/6, Mills 15/9, Bembry 12/3
A Lakers legjobb dobói: James 33/6, Monk 22/18, Westbrook 15
Houston Rockets–San Antonio Spurs 104–134
Nem volt kérdés. Az utóbbi időszak formája alapján sokkal szorosabb meccset várhattunk, de a Spurs ezúttal jóval koncentráltabbnak bizonyult és nem adott komoly esélyt a Houstonnak. A vendégek már az első negyedben tíz pont feletti előnyt építettek fel, a nagyszünetben 15-tel vezettek, a harmadik játékrészben pedig végleg eldöntötték a találkozó sorsát, amikor kereken 30 egységre növelték a különbséget. Csak a záró etapban maradtak 32 pont alatt, csapatszinten 57,4%-kal céloztak mezőnyből és 38 gólpasszt osztottak szét, azt csináltak, amit csak akartak – nyolcan is 12-19 pont között dobtak náluk és a kezdőben senki nem lépte túl a 27 perces határt, Gregg Popovich bőven forgatta csapatát. Az elmúlt mérkőzések jó formája után a Rockets viszont most alulteljesített, a hazaiak csak 41%-kal dobtak, azon belül 26,5%-kal tripláztak, védekezésben pedig annyira puhának bizonyultak, hogy szinte csak a Spurs játékosain múlt, hogy mi lesz az adott figurából, nem nagyon fejtettek ki ellenállást Woodék. Az összességében nagyon sima siker után a San Antonio 2,5 meccsre van a playin-helyektől, a Houston pedig újra visszacsúszott az OKC mögé, a nyugati utolsó pozícióba.
A Rockets legjobb dobói: Porter Jr. 16/6, Wood 15/6, Tate 14/3, Sengün 14
A Spurs legjobb dobói: Murray 19/3, Pöltl 18, Johnson 16/6
Golden State Warriors–Dallas Mavericks 130–92
Kiütést hozott a vége. Draymond Green és Andre Iguodala nélkül nem vártunk ilyen domináns teljesítményt a Warriorstól, főleg az utóbbi hetek problémái, gyengébb játéka és Steph Curry harmatos dobóformája miatt, de Steve Kerr alakulata nagyon felszívta magát és összességében magabiztos győzelmet aratott. A hazaiak már az első negyedben levédekezték a Dallast és megléptek kilenc ponttal, a másodikban támadásban is feljebb tudtak kapcsolni és fokozatosan nyitották az ollót, de az igazi kiütést „csak” a negyedik játékrész hozta el: azt 33–14-re nyerték meg, a 38 pontos végső különbség felét ott építették fel. Ettől függetlenül addig sem forgott veszélyben a sikerük, egyrészt könnyedén járatták a labdát és 31 gólpasszal, 53%-os mezőnymutatóval, valamint 39,5%-os triplázással zártak, simán átjátszották a magához képest most lagymatag dallasi védekezést, másrészt hátul is rendkívül szigorúak voltak és 35%-on tartották a Mavst – emiatt pedig a lepattanózást is uralták, azt 58–38-ra nyerték meg. Jonathan Kuminga remeklése folytatódott egyénileg is, ő most 18 perc alatt 22 ponttal és 4/4 triplával lett csapata legjobb dobója, míg Steph Curry ugyan most sem dobott jól, de ezúttal kifejezetten rosszul sem, ezt pedig mezőnymunkával édesítette – a visszatérő Klay Thompson is jól mozgott, úgyhogy a GSW minden gondja ellenére a Jazz után a Dallast is megverte és leszakította magáról az üldözőit.
Hardaway Jr. megsérült, Porzingist kiállították, szétesett a Dallas. Közel két hónapja a liga legjobb védekezését műveli a Mavericks, de ebből most semmit sem láttunk, az első percektől kezdve végig hátrányban volt a gárda és egyáltalán nem tudta megfogni a jóindulattal is átlagos Curryvel, Green nélkül felálló Warriorst. Ezt tetézte az egyébként nagyon akadozó, rengeteg apró hibával tarkított, borzasztóan pontatlan támadójáték és a pocsék dobóforma, közben jött Tim Hardaway Jr. sérülése, akinek egy betörésnél eltört egy csont a lábában (a büntetőket még bedobta, majd bement az öltözőbe, de valószínűleg hosszabb időre kidőlt), végül a záró etapban Kristaps Porzingis kirúgta a labdát a nézőtérre, emiatt kiállították – a magasember pacsizott a szurkolókkal, miközben elhagyta a parkettet, érdekes jelenet volt. Most semmit sem csináltak jól, semmi sem jött nekik össze, de az igazi baj inkább Hardaway sérülése, a többit akár már a következő, portlandi fellépésre ki lehet javítani.
A Warriors legjobb dobói: Kuminga 22/12, Curry 18/6, Poole 17/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 25/12, Brunson 11/3, Hardaway Jr. 10/3
Portland Trail Blazers–Minnesota Timberwolves 107–109
Edwards 40-ese és Russell dobása volt a mérleg nyelve. Az első félidőben szinte végig hátrányban volt a Minnesota és a harmadik negyed második felében tudta magához ragadni a kezdeményezést, majd a nagyszünetben meglévő nyolcpontos hátrányát ledolgozva kétpontos előnnyel fordulhatott az utolsó felvonásra. Ott is szorosan alakult, a Portland többször is visszavette a vezetést, de 90–87 után Anthony Edwards bevert egy triplát faulttal együtt, elsüllyesztett egy visszalépős középtávolit, majd hozott egy 2+1-et és ezekkel a játékokkal megfordította a csatát – innentől pedig már nem is került hátrányba a Wolves. Edwards újabb zsákolásával és távoli kettesével már kilenc pont volt a vendégek előnye, de a Blazers még nem adta fel és D'Angelo Russell kihagyott büntetője után CJ McCollum egy bravúros hármassal még egyenlített 107–107-nél, tíz másodperccel az órán. Az utolsó szót aztán mégis Russell mondta ki, aki két másodpercet hagyott, amikor Anfernee Simons goaltendingjével együtt a gyűrűbe küldte a meccsnyerő duplát, hiszen erre már nem érkezett válasz. Russell így 22 ponttal és a győztes dobással zárt, Karl-Anthony Towns 17 ponttal, 17 lepattanóval és 4 blokkal finiselt, a siker alapját mégis Edwards jelentette, aki kereken 40 pontos extrával húzta csapatát az egész este folyamán – ráadásul védekezésben 3 labdaszerzést és 3 blokkot is bemutatott, szenzációs teljesítményt nyújtott és ő volt a meccs legjobbja. A Minny így már 50% fölé javult és 24–23-mal felülmúlta tavalyi győzelmeinek számát, hiszen az előző szezont 23–49-cel zárta...
Közel járt a Blazers. A jó védekezésének köszönhetően sokáig jó úton haladt a győzelem felé a Portland, de egyrészt a McCollum-Simons páros most rengeteg dobást elhibázott és pontatlanul játszott, másrészt akkor adta le előnyét a gárda, amikor a harmadik negyedben Jusuf Nurkic beütötte a negyedik faultját és le kellett ülnie. Nélküle abban a periódusban összeomlott az együttes, hátrányba került, majd ugyan a záró etapban visszavette a vezetést, sőt, a végén egy újabb rohammal egyetlen játékra került a sikertől, de a pontot nem sikerült feltennie az i-re. Elsősorban a 40% alatti mezőnymutató és a rengeteg elhibázott közeli, vagy középtávoli dobás hiányzott, a triplákat jól dobták, de közelebbről nem dolgoztak hatékonyan, így hiába vezettek már 13 ponttal is, nem értek végig vele. A vereség után is tizedikek Nyugaton, de nem tudták megszilárdítani pozíciójukat, mögöttük többen is az ő helyükre pályáznak...
A Trail Blazers legjobb dobói: Little 20/12, Nurkic 20, Simons 17/12
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 40/15, Russell 22/9, Towns 17/9
