Varga Zsolt: Bennünk van az akarat, hogy átüssük a falat

–  Nagyon sok minden történt az elmúlt egy évben, de az előző igazán nagy torna mégiscsak az olimpia volt, amelyet a negyedik helyen zártak. Jól sejtem, hogy ez pluszmotivációt jelent azoknak, akik ott voltak Párizsban?
– Nyilván mindennek van hatása mindenre – kezdte Varga Zsolt szövetségi kapitány, aki 2022 óta irányítja a magyar férfi vízilabda-válogatottat. – A legjobb négy között végezni sok sportágban óriási fegyvertény, mi mégis kudarcként éltük meg a negyedik helyet. Más kérdés, hogy ilyenkor bukkan rá az ember a legnagyobb kincsekre, egyébként is a nehéz helyzetekből lehet a legtöbbet meríteni az életben. Akik maradtak abból a csapatból, szeretnének javítani, érzem, hogy lobog bennük a tűz.

–  A kerettagok többsége ráadásul lendületből, a Bajnokok Ligája máltai négyes döntőjéről érkezett az összetartásra. Ennek mekkora jelentőséget tulajdonít?     
– Sokat számít, hogy a klubjukkal hogyan szerepelnek a játékosok, a fejlődésükben meghatározó az a munka, amelyet egyénileg és csapatként az idény közben végeznek. A válogatottat a felkészülési időszakokban tudjuk építeni, de öt hét alatt nem lehet megváltani a világot, szóval bizonyos szempontból arra kell alapoznunk, ami a klubokban történik.

– A tavaszi klubszezon kellős közepén Podgoricába utaztak, bronzérmet szereztek a világkupában. Milyen visszajelzéseket kapott, amelyek segítették a vb-felkészülést?
– Láttuk, hogy nagyon erős riválisokat is képesek vagyunk megverni, ami hitet adott a csapatnak. A selejtezőben felülmúltuk a spanyolokat és a görögöket – aztán ki is kaptunk tőlük, az volt az érem másik oldala. A legfontosabb következtetés, hogy ha sokat teszünk érte és végig megfelelően koncentrálunk, ezeket a válogatottakat is legyőzhetjük. Ahhoz, hogy a világkupában eredményesen szerepeljünk, az is kellett, hogy megfiatalított kerettel utazzunk a tavalyi Európa-bajnokságra, mert a csapat jó néhány tagja ott tette meg az első lépéseket.

– Nagyon megnehezítették a dolgát a kerethirdetés előtt?     
– Olyannyira, hogy az utolsó döntést csak a névsorolvasást megelőző este hoztam meg. Szerettem volna korábban dönteni, de minden évben adódnak váratlan események, ezt már klubedzőként megtanultam. Emlékszem, egyszer olyannyira elfogytak a játékosaim, hogy azon viccelődtünk, akár én is vízbe ugorhatnék… Ilyenről ezúttal szerencsére nem volt szó, ám a sérülésekhez, betegségekhez azért alkalmazkodnunk kellett. Más összeállításban terveztünk játszani a margitszigeti Benu-kupán, viszont ha már így alakult, felhasználtam a tornát arra, hogy már a jövő csapatát is építsem.

– Mikor vált biztossá, hogy Vogel Soma nem lesz ott a világbajnokságon?
– Ez is az utolsó pillanatban dőlt el. Persze addig is beszédtémát szolgáltatott, hogy vállalja-e a világbajnokságot, mert már az idény végén is állandó fájdalommal küzdött. Mindannyian reménykedtünk benne, hogy valahogyan végigcsinálja ezt az időszakot, de nagyon fárasztó folyamatról beszélünk. Mérlegelni kellett, és úgy éreztük, hogy jobb, ha nem kockáztatunk, ráadásul így hamarabb túleshet a műtéten és a regeneráción. Kapusposzton Csoma Kristóf és Mizsei Márton került be a csapatba, a döntésnél figyelembe vettük az egész évadban nyújtott teljesítményüket.

– Az új szabályok miatt több a lövés, vagyis magától értetődő, hogy nagyobb felelősség hárul a kapusokra. Ezen kívül milyen hatásai lehetnek a változtatásoknak?
– Az eltiltásból visszatérő olaszok ellenünk játszották az első hivatalos meccsüket, elléptek hét-egyre, aztán a végén meglepődtek, hogy majdnem egyenlítettünk. Nekünk már van tapasztalatunk arról, hogy az új szabályok miatt könnyebben lehet fordítani nagy hátrányból, mint eddig. Már a hatgólos előny sem életbiztosítás, sokat kell tenni azért, hogy ha ellépünk, ne engedjük közelebb az ellenfelet. Ehhez hozzá kell szokni, hogy végig élesek maradjunk. A kapusok mellett a centereket és a bekkeket is jelentős többletterhelés éri, mentálisan és fizikailag egyaránt jobban elfáradnak a játékosok, amit muszáj figyelembe venni a regeneráció tervezésénél. Azt viszont még senki sem tudja, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, amikor kétnaponta kell játszani.

– Az alkalmazkodás és a regeneráció mellett milyen tényezők dönthetnek még a világbajnokságon?
– Biztosan ön is látja, hogy vannak csapatok, amelyek nálunk kevésbé alakultak át a párizsi olimpia után. Ilyen a spanyol vagy a horvát válogatott – az olaszok keretében valamivel több volt a változás, de náluk is megfigyelhető egyfajta állandóság. A spanyolok elleni felkészülési meccseinket éppen az döntötte el, hogy összeszokottabb, tapasztaltabb csapatként jobban megoldották a kritikus helyzeteket, miközben mi nem mindig hoztunk megfelelő döntést. Meglátjuk, hogy a világbajnokságon a rutin vagy a fiatalos lendület dönt-e, mindenesetre bennünk van az akarat, hogy átüssük a falat.

– A világversenyek előtt nincs interjú a bűvös kérdés nélkül: milyen várakozással vágnak neki a szingapúri tornának?
– Egyrészt van a hagyományos elvárás: a négy közé jutás és az éremszerzés, ami a mindenkori magyar válogatottak eredményességéből adódik. Másfelől látni kell, hogy ebben a formában ez az első világversenye a csapatnak, vagyis a változás folyamatának kezdeti fázisában járunk. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a saját utunkon haladjunk tovább, és a világbajnokságon is megfeleljünk magunknak. Akkor lehetünk elégedettek, ha úgy jönnek ki a játékosok a vízből, hogy azt érzik, nem tehettek volna többet a győzelemért.

– A szombati nyitányon Ausztráliával találkoznak, aztán hétfőn Japán, szerdán a végső győzelemre is esélyes Spanyolország következik a csoportkörben. Meddig tekintenek előre?
– Három meccsre nem lehet egyszerre készülni, úgyhogy egyelőre az első kettővel, különösen az ausztrálok ellenivel foglalkozunk. A Benu-kupa alapján elemeztük a saját játékunkat, megnéztük, min kell változtatnunk, és a csoportellenfeleinkkel is igyekeztünk képbe kerülni. Már a csúcsformába hozás időszakában járunk, intenzív, de valamivel rövidebb edzésekkel és megfelelően adagolt terheléssel.

Ha nem is késett sokat a magyar férfiválogatott gépe, a helyi idő szerint kedd dél­előttre tervezett átmozgató edzésre nem ért volna oda a csapat. A szingapúri reptéren szívélyesen üdvözölték a mieinket, akik azóta felmérték a körülményeket, csütörtökön pedig már a torna helyszínén, az OCBC Vizesközpontban készülnek az ausztrálok elleni szombati nyitányra. „Hosszú volt az utazás, de minden zökkenőmentesen zajlott – mondta a landolást követően Manhercz Krisztián az M1 aktuális csatornának. – Azért érkeztünk korábban, hogy legyen időnk akklimatizálódni. Hozzászoktunk a nagy meleghez, otthon harmincöt fokban edzettünk – a világbajnokságot fedett medencében rendezik, ám az utcán el kell viselni a hőséget. Készülünk specifikusan az ausztrálokra, majd a japánokra és a spanyolokra is, de elsősorban a saját játékunkkal foglalkozunk, hogy eljussunk arra a szintre, amelyre szeretnénk.”

VIZES VB, SZINGAPÚR
FÉRFI VÍZILABDATORNA
A PROGRAM
A-CSOPORT
Július 12., szombat
3.00: Szerbia–Dél-Afrika
14.45: Románia–Olaszország
Július 14., hétfő
4.35: Dél-Afrika–Románia
14.45: Olaszország–Szerbia
Július 16., szerda
7.45: Olaszország–Dél-Afrika
10.00: Szerbia–Románia

B-CSOPORT
Július 12., szombat
10.00: Spanyolország–Japán
11.35: MAGYARORSZÁG–Ausztrália
Július 14., hétfő
7.45: Japán–MAGYARORSZÁG
10.00: Ausztrália–Spanyolország
Július 16., szerda
4.35: Ausztrália–Japán
14.45: Spanyolország–MAGYARORSZÁG

C-CSOPORT
Július 12., szombat
4.35: Kanada–Egyesült Államok
7.45: Brazília–Szingapúr
Július 14., hétfő
3.00: Egyesült Államok–Brazília
13.10: Szingapúr–Kanada
Július 16., szerda
3.00: Kanada–Brazília
13.10: Szingapúr–Egyesült Államok

D-CSOPORT
Július 12., szombat
6.10: Kína–Horvátország
13.10: Montenegró–Görögország
Július 14., hétfő
6.10: Görögország–Kína
11.35: Horvátország–Montenegró
Július 16., szerda
6.10: Kína–Montenegró
11.35: Görögország–Horvátország