Gyász: Gerendás György megható visszaemlékezése világbajnok csapattársára

„Tungsram-kupa, 1976, a montreali olimpia előtti utolsó nagy verseny. Gyarmati Dezső szövetségi kapitány kijelöl kilenc biztos utazót, a maradék két hely a tornán mutatott játék függvénye – mondja.

Balla Balázs Sudár Attilával harcol a hátvéd pozícióért, én Somossy Józsival rivalizálok.

A torna utolsó meccse, Magyarország–Egyesült Államok. Az amcsik kemények, verekszenek, ha kell, nagyon szervezetten védekeznek, kevés gólos meccs. A második negyedben adok egy szép passzt Sárosi Lacinak, belövi, ezzel 2–0. Amerikai támadás, kivédekezzük, úszunk fel, szoros amerikai kísérettel. Én Balla mellett. Összenézünk.

Ez az összenézés a Fradiból való. Gór »Illés« edzőnk találmánya, egy speciális zárás előzménye, aminek a végén az a játékos, aki zár, keményet kaphat, de a másik gólhelyzetbe kerülhet.

Szóval összenézünk, Balázs kiált: »Zárok!« És zár. Én szabadulok, az amcsi srác lemarad, Sárosi passzol, belövöm. Az amerikainak az orra, Ballának a könyöke véres. Visszaúszás, megköszönöm Balázsnak a zárást, rám nevet, és azt mondja: »Neked úgyis nagyobb esélyed van kiutazni!« A meccs végén Gyarmati csapatot hirdet, Sudárral mi utazunk.

Kedves barátom, Balázs!

Szeretném még egyszer megköszönni, hogy ennyire jó ember, sportember voltál, hogy te is megtettél mindent, hogy én olimpiai bajnok lehessek!

Nyugodj békében!”