A Fáklya Opera, a Budapesti Vörös Meteor, a Csepel Autó és a Budapesti Vasas úszója, illetve vízilabdázója utóbbi sportágban érte el kiemelkedő eredményeit.
A 103-szoros válogatott (1959–1968) játékos olimpiai győzelmét megelőzően már szerepelt ötkarikás játékokon: 1960-ban Rómából bronzéremmel térhetett haza.
Az universiade- (1965), illetve Magyar Kupa-győztes (1971) Rusorán 1972-ben hagyott fel az aktív játékkal, majd szakirányú tanulmányai elvégzését követően 1986-ig megszakítással a Vasas alkalmazásában állt.
A piros-kékekkel két BEK-t, egy KEK-t, valamint hét magyar bajnoki címet nyert. Iránban szövetségi kapitányként, Görögországban klubedzőként dolgozott a hetvenes évek végén, majd a nyolcvanas éves elején.
A magyar válogatott irányítását 1983-ban vette át, legjobbjaink vb-ezüstérmet (1983) és Eb-5. helyezést (1985) szereztek vele, majd Rusorán a kontinensbajnokságot követően távozott a posztjáról. De nem a sportágból: tevékenykedett még a görögöknél, a németeknél és a svájciaknál – mindenhol klubedzőként –, valamint idehaza a Tungsramnál.
Rusorán Pétert a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vízilabda-szövetség és a Vasas is a saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.
Gyász: elhunyt a ZTE egykori védője
