A Pest megyei Nagykátán valaha létezett birkózás is, a város 1913-ban megalakult sportegyesületében is jelen volt az atlétika, az úszás, a sportlövészet és persze a futball. A mai Nagykáta SE-ben már egyik sem működik, csak a foci maradt meg közülük.
A városban élő Váradi Szabolcs valaha maga is birkózott, és bár nagy bajnok nem lett belőle, a sportág a szíve csücskében maradt. Olyannyira, hogy visszatelepítené Nagykátára. Nem akármilyen formában.
Ez kétségtelenül a mai magyar birkózás egyik legérdekesebb helyi kísérlete.
Váradi Szabolcs tanár és sportszakember, tanít hittant, földrajzot, történelmet is, magántanárként pedig angolt. Dolgozott testnevelőként, középfokú edzői képesítést szerzett birkózásban – és atlétikában is, amelynek szintén jut szerep a történetében. A háza mellé a maga kétkezi munkájára alapozva új épületet emelt, benne 10x10 méteres edzőteremmel. Tíz éve Orosházán 70 négyzetméteres birkózószőnyeget vásárolt, amelyre mostanában szerezte be a szükséges ponyvatakarót.
Nyolc éve már próbálkozott szakosztályfélével, de a tornaterem bérleti díja túl magas volt, és – mint kiderült – a terveihez más támogatásra nem számíthatott. Azt mondja, most még hitelt is venne fel az ügy érdekében.
A történet akkor vált rejtélyessé, amikor kiderült, hogy nem szakosztályt kíván alapítani. Akkor meg mit akar tenni a birkózással?
Elmondja.
„Három fiam van, akiknek a harmonikus testi fejlődéséről magam igyekeztem gondoskodni. Atlétikai elemekkel kezdtünk, azokra csatlakoztattuk a birkózás képességfejlesztő elemeit. Ugyanezt szeretném kiterjeszteni, vagyis megvalósítani nagykátai gyerekeknek, tanfolyamos formában. Hogy csak a birkózásnál maradjak, a gyorsaság, az ügyesség és különböző izomcsoportok fejlesztését célzó fogásokat gyakorolják, erősítjük a nyakizmot, növeljük a hajlékonyságot, és elsajátítják az esés tudományát. Afféle birkózógimnasztika tökéletesíti a fizikai képességeket, jó, később aztán – fokozatosan – valódi birkózás is lesz az edzések végén. Más ez, mint amikor a srácokat már óvodás korban birkózónak szánják, és célirányosan edzik. De más abban is, hogy az egykori kiemelkedő küzdősportos szakember, Galla Ferenc nyomán önvédelmi szerepet is szánok a képzésnek.”
Majd nyomatékosan hozzáteszi: „Aki verekedni akar sportolás ürügyén, az jobb, ha elkerül. Az én eszményem ugyanis a küzdelem – teljes erőbedobással, de sérülésveszély nélkül. És ez a küzdősportok közül leginkább talán a birkózásban valósul meg; és ez egyben a mi sportágunk egyik nagy előnye. Rengeteg ismerősöm van, a facebookon fenn a fél város, és azt tapasztalom, hogy sok szülőt vonz ez a fajta testedzés. Tizenöt-húsz fős csoportok már a környezetemből is biztosan összejönnek.”
Ha feltűnnek birkózótehetségek, magasabb osztályba javasolja őket? A válasz első szava az, hogy természetesen. De van tovább is: „A helyzet nem egyszerű. Ha az ember a térképre néz, azt látja, hogy két birkózócentrum, Cegléd és Monor is közel van. De közúton mindkettő harmincöt kilométerre, a szülőknek kocsival kellene naponta edzésre szállítani a gyerekeket. Akkor már Budapest közelíthető meg a legegyszerűbben.”
Váradi Szabolcs tehát nekilát. Teheti, mert a Bem József utcai, új edzőterem (bejárat a Mátyás király úti oldalról) gyakorlatilag fogadóképes. Szeptemberre tervezte az indulást, de a járványveszély miatt – helyesen – kivár, és érdemes is megvárni, amíg kialakul az iskolai testnevelésórák biztonságos gyakorlata.
Hogy valaha is visszanyeri, amennyit már eddig költött az ügyre? Erre csak legyint, dehogyis. Sőt, ha elindulnak is a tanfolyamok, megélhetést nem biztosítanak. Arra törekszik, hogy a vállalkozása önfenntartó legyen, és szerinte az a legtöbb. Illetve majdnem…
Mert még szorosan a történetéhez tartozik, amivel összegez: „Az én igazi fizetségem az, ha a munkám eredménye láthatóvá válik a nagykátai fiatalok testi-lelki egészségében.”
További korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.