Labdarúgás: viccel-lélekkel irányít Újpesten a Véber, Szlezák páros

„A Váci utcában kell korzózni, nem itt!” – kapja fel az ordításra a fejét a Tábor utcai sporttelep látogatója. A jellegzetes, ismerős hang az öltöző épületén túlról, valamelyik hátsó futballpálya felől érkezik, és azt a füvet egyengető traktorok zúgása sem bírja elnyomni. Nem is kellene közelebb sétálni ahhoz, hogy rögzítsük: Véber György edzést tart.„A Váci utcában kell korzózni, nem itt!” – kapja fel az ordításra a fejét a Tábor utcai sporttelep látogatója. A jellegzetes, ismerős hang az öltöző épületén túlról, valamelyik hátsó futballpálya felől érkezik, és azt a füvet egyengető traktorok zúgása sem bírja elnyomni. Nem is kellene közelebb sétálni ahhoz, hogy rögzítsük: Véber György edzést tart.

Június elsejétől az Újpest FC U19-es labdarúgócsapatának irányítását Véber György vette át. Pályaedzőjének Szlezák Zoltánt nevezték ki. A magyar futball kedvelőinek nem kell bemutatni a párost, a klub szurkolóinak pedig már-már tapintatlanság lenne. Legyen elég annyi, hogy mind a ketten tagjai voltak az Újpest legutóbbi, még 1998-ban bajnoki címet nyert együttesének. Véber 197, Szlezák 356 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt a lila-fehérek csapatában.

Véber György (balról) és Szlezák Zoltán újra Újpesten  •  Forrás: Újpest FC

Sípszó. Megáll az edzés. Véber maga köré hívja a fiatalokat, és széles karmozdulatokkal prezentálja, nagy átéléssel mondja el, hogy mit nem úgy kell csinálni. Az üzenet egyértelmű: lehetne hasonló intenzitással folytatni a tréninget, de annak nem sok értelme volna. Tűz! Kicsit több tűz kell. Vagy sokkal több. „Lehet kezdeni!” – zárja beszédét, míg Szlezák a pálya távolabbra eső részén a gárda másik felét vezényli jóval mérsékeltebb vehemenciával. Érdekes, hogy a felezőkörön túl arra, innen pedig erre az ars poeticára vevők az ifisták. De hogy vevők, az nem kétséges.

A két szakember hosszú idő után tért haza Újpestre, és láthatóan jól érzi magát.

„Voltam felnőtt proficsapatok edzője, de kevés helyen találkoztam hasonlóan jó körülményekkel – mutatja Véber György a füvet, amelyben tényleg kevés kivetnivalót találni. – Ugyanezt elmondhatom a kiszolgáló személyzetről is. Itt minden adott a gyerekeknek ahhoz, hogy fejlődni tudjanak, ha odateszik magukat. Amikor megkerestek, és tisztázódtak a teendők, azt mondtam: miután ez az utolsó ifi korosztály, már a profi futballra kell felkészíteni a játékosokat. Persze, még elég sok gyerekvonást fedezünk fel rajtuk, de ugyanazt a munkát végeztetjük velük, mint a felnőttekkel tettük. Az egyéni képzésekbe pedig belerakjuk azt a pluszt, amit ez a korosztály megkíván.”

Miután a 19 évesek java az Újpest NB III-as csapatában kap majd szerepet, az U19-es másodosztályú bajnokságban főként a 17-18 évesek játszanak. A szakember szerint ebben a korban még igen fogékonyak a tinédzserek, és talán az ő „veszíteni nem tudó” mentalitásukból is ragadhat át valami a tanítványokra. Azt vallja, hogy a legfontosabb a folyamatos fejlődés, és természetesen szívesen látna minél több saját nevelésű labdarúgót az első számú együttesben.

„Most az is kardinális kérdés a magyar futballban, hogy szükség van-e erre a rengeteg idegenlégiósra. Én erre azt mondom, hogy kerüljön ki az utánpótlásból minél több olyan kaliberű játékos, aki felveszi a versenyt a külföldiekkel. A felnőttmezőnyben dolgozva magam is rendszeresen ostoroztam az utánpótláskorúakat és az edzőiket, mert azon a szinten nem mindig állták meg a helyüket. Most én kerültem erre az oldalra, és talán azokat a tapasztalatokat is hasznosíthatom, mert tényleg fontos lenne a saját nevelésű játékosok beépítése. Újpesten meg végképp! Igaz, az elmúlt évadban már négy-öt fiatal szerződést kapott, és tartósan az első csapat keretében tudott maradni. Ha ez a szám minden évben egy-kettővel bővül, az már jó arány, hiszen ez a realitás. De kiemelem, kizárólag olyan fiatal játékosokra gondolok, akik a klub múltjához és céljaihoz egyaránt méltóak.”

A fiúk nem csak hangoztatják, de ki is mutatják tiszteletüket az új trénerek iránt. Egyikük azt meséli, már az édesapja is csak Gyuri bácsi miatt járt Újpest-meccsekre, a másikuk a mester egyik klasszikusát idézi nevetve: „Ne rúgd el a labdát, azzal játszunk!” Majd arról beszél, hogy olykor nem egyszerű mosoly nélkül kibírni a sajátos hasonlatokkal teli szidalmakat, vagy éppen elismeréseket. A tréningen a fegyelem és a jó hangulat magától értetődően ötvöződik.

„Ezt csak örömmel lehet csinálni – jelenti ki a vezetőedző. – Mi folyamatosan jókedvűek vagyunk. Örülök, ha ezt a srácok is érzik.”

„Nekünk az Újpest a szívünk csücske, boldogok vagyunk, hogy számítanak ránk, és reméljük, érdemben tudunk segíteni a fiatalok felkészítésében – veszi át a szót Szlezák. – Gyurival több mint harminc éve jóban-rosszban együtt vagyunk. Sok mindent megéltünk. Mindenki tudja, hogy ő más habitusú játékos volt, mint én, de jól kiegészítjük egymást. Edzéseken új poént ritkábban mond, szerintem már az összeset hallottam, de ahogyan előadja, azon még én is tudok kacagni. Az biztos, hogy nem unatkozunk mellette.”

További korosztályos hírekLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.