Kosárlabda: Gellér Sándor szerint hiányzik az elszántság a fiúkból

Ifjúsági válogatott labdarúgó volt, aztán kosárlabdára váltott, és a hetvenes, nyolcvanas évek legendás Budapest Honvédjának vezéregyéniségévé nőtte ki magát. A válogatottban 113-szor szerepelt, öt éve a zalaegerszegi utánpótlásban kezdett edzősködni, az utóbbi hónapokban viszont már nem csapatot visz, hanem egykori játékostársával, Heinrich Róberttel a legtehetségesebb serdülő és kadét fiúknak tart egyéni képzést. Feleségével, a 203-szoros válogatott, olimpiai negyedik kosárlabdázó Gulyás Ildikóval épp a minap beszélgetett az utánpótlás helyzetéről Gellér Sándor.Heinrich Róberttel a legtehetségesebb serdülő és kadét fiúknak tart egyéni képzést. Feleségével, a 203-szoros válogatott, olimpiai negyedik kosárlabdázó Gulyás Ildikóval épp a minap beszélgetett az utánpótlás helyzetéről Gellér Sándor.

„Ildivel tanakodtunk, mi lehet az oka annak, hogy a lányok és a fiúk teljesítménye között látványos színvonalbeli különbség van. Pontosan nem tudtuk megfejteni, de szóba jött, hogy a lányok korábban érnek, az ellenfelek nem olyanok, vagy náluk más szakmai munka folyik. Kritikát nem szeretnék gyakorolni, csupán tény, hogy a lányok előbbre tartanak a fiúknál. Az a véleményem, hogy a fiúknál fizikális különbségek is megfigyelhetők, ha a nemzetközi mezőnnyel vetjük össze őket, és ez talán szakmai probléma is lehet, továbbá az elszívó erőnek is szerepe lehet a visszafogott teljesítményben. Amikor mi elkezdtünk sportolni, nem választhattunk ennyi lehetőség közül. Ami viszont kedvező, hogy már nagyon régen nem volt ennyi pénz az utánpótlásban, a tao-rendszer bevezetése szuper ötletnek bizonyult.”

Gellér Sándor szerint fontos, hogy a gyerekeknek legyen példaképük
 •  Fotó: Zalai Hírlap/Katona Tibor

A szakember szerint azonban mindenféle külső segítséget leszámítva elsősorban a játékosok kellő motiváltsága lehetne a sikerek alapja. Úgy véli, aki sportolásra adja a fejét, annak céltudatosnak és elszántnak kell lennie. Nem szereti azokat, akik csak „szórakozásból” látogatnak el edzésre.

„Az én felfogásom szerint az első dolog, hogy ki mennyire veszi komolyan. Ebből a szempontból azért van némi hiányérzetem a fiatalokat illetően. Úgy veszem észre, amikor mi voltunk ennyi idősek, talán jobban akartuk a játékot, jobban szerettünk volna eredményt elérni. Szerintem az is nagyon fontos, hogy legyen előttük példakép. Én Greminger Jánost láttam játszani, és attól a pillanattól fogva úgy gondoltam, nem futballistának kell, hogy készüljek. Rajta keresztül beleszerettem a kosárlabdába. Később, amikor az ifjúsági válogatottban edzőm lett, a mentalitását is átvettem. Olyan akartam lenni, mint ő, és alig vártam, hogy szóba álljon velem, adjon egy-két tanácsot, sorolja fel a százezer hibám, amit mérkőzésen elkövetek. Meg szoktam kérdezni a gyerekeket: neked ki a példaképed? Hanga Ádámot és Vojvoda Dávidot mondhatnák. Nyilván büszkeség, hogy ők külföldön keltik jó hírünket, de a gyerekek nincsenek testközelben velük. A magyar bajnokságban kevés olyan játékos van, akire felhívnám a fiatalok figyelmét, hogy tessék, nézzétek meg ezt a centert vagy irányítót – pedig így máris motiváltabban érkeznének a következő edzésre.”

Gellér Sándor szerint az is ide kapcsolódik, hogy az utánpótláskorú játékosok előtt nem mindig lebeg egyértelmű cél, azaz nem minden esetben érzik reálisnak, hogy bekerüljenek a felnőttcsapatba. Szerencsésnek tartja magát, hogy annak idején a Budapest Honvédban ha valaki mindent megtett annak érdekében, hogy a felnőttegyüttes tagja legyen, akkor jó eséllyel az is lett.

„A kézzelfogható cél óriási motivációt ad. Láttam, hogy amennyiben megfelelő módon állok hozzá, és megvan az affinitásom, meg esetleg a tehetségem, akkor van lehetőségem az NB I-ben játszani, valamint a válogatottnak is tagja lenni. Ez jelen pillanatban sajnos egy-két magyar klubot leszámítva nincs így, és ez óriási probléma. Bár akármelyik bajnokságot nézem, mindenhol jellemző az öt külföldi játékos. A törökben kevés a török, a németben kevés a német és sorolhatnám. Tele vannak profi, különböző nemzetiségű kosárlabdázókkal. Ez Magyarországon is divat lett, viszont a jelenség rendkívül hátrányosan hat a magyar utánpótlásra.”

Egyéb korosztályos hírekKOSÁRLABDÁBANa sportági aloldalunkon.