Vízilabda: Székely Bulcsú szerint univerzális játékosokat kell képezni

Sztrik Martin – Utánpótlásedző és ezen belül is a gyermekkorosztályban tevékenykedő tréner révén mondhatjuk, hogy az egyik legfontosabb feladatot végzi a pólósok képzésében, hiszen ebben a korban kell lefektetni az alapokat.Sztrik Martin – Utánpótlásedző és ezen belül is a gyermekkorosztályban tevékenykedő tréner révén mondhatjuk, hogy az egyik legfontosabb feladatot végzi a pólósok képzésében, hiszen ebben a korban kell lefektetni az alapokat.

Az olimpiai bajnok Székely Bulcsú örül annak, hogy az egyik legfontosabb feladatot végezheti az utánpótlás-nevelésben

– Nem a leglátványosabb, de talán a legfontosabb munkát végezzük. A fizikai képzés mellett elsőként mi tanítjuk meg nekik a játékfilozófiát, a játékelméletet, a megfelelő hozzáállást és alázatot. Nagyon szép feladat, de munkánk eredményességét csak évek múltán látjuk, amikor már kirajzolódik, ki mire vitte. Ebben persze fontos szerepet játszik az is, hogy a később velük foglalkozó szakemberektől hasonlóan jó minőségű felkészítést kapnak-e. Mi a KSI-nél nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a korosztályok munkája egymásra épüljön. Persze az edző is sokszor beleteszi a saját elképzeléseit, és mindig alakítja az edzéseit, a taktikát a csapat felépítéséhez. Ez azért is fontos, mert ‒ és erről a szövetségi kapitányok tudnának sokat mesélni ‒ sokszor előfordul, hogy a játékosok úgy érnek oda a felnőttek közé, hogy alapkészségek hiányoznak. Ott már nem nagyon van lehetőség ezeket kijavítani.

– Mennyit változott az utánpótlás-nevelés az ön gyermekkorához képest? Mik az alapvető különbségek?

– Jobb körülmények vannak, ez egyértelmű. Mindig el szoktam mondani egy történetet a gyerekeknek, amikor elkezdenek kicsit nyafogni, hogy csúszik a labda. Amikor én fiatal voltam, akkor a felnőttcsapat kapta az új labdát, aztán az ifi az egyéveset, és így tovább. Mire eljutott a legfiatalabbakig, addigra már sokszor a csík sem látszott rajta, úgy le volt kopva. Nyilván abban, hogy most ilyen remek körülmények vannak, nagy szerepet játszik a TAO-támogatás, ami által rengeteget javultak az utánpótlás-nevelés eszközei, a felszerelések, az edzőtáborok mennyisége. A legszembetűnőbb azonban, hogy maga a játék, ezzel együtt pedig a játékosképzés is átalakult.

– Miben nyilvánul ez meg leginkább?

– Régen az úszáson volt a legnagyobb hangsúly. Úgy tartotta mindenki, hogy az fogja megalapozni a játékot. Ma már a lábmunka sokkal fontosabb.

– Sok szakember fogalmazta már meg, hogy a sportág eltolódott az erő irányába, tehát a fizikum növelése most a legfontosabb szempont egy játékos esetében. Önnek mi a véleménye?

– Egy jó utánpótlásedző megpróbálja mindig arra fektetni a hangsúlyt, amire a gyereknek szüksége lesz, mikor a felnőtté válás kapujába érkezik. Mivel a mai vízilabdában teljesen egyértelműen multifunkcionális játékosokra van igény, így ez összetettebb feladat. Amíg régen a trénerek az egyes posztokat töltötték meg játékosokkal, addig ma már olyan srácokat kell nevelnünk, akik mindegyiken otthonosan érzik magukat és bevethetők. Az én esetemben ‒ a gyermekkorosztály edzőjeként ‒ azt tudom mondani, hogy megpróbálom olyan alapokat adni a fiataloknak, amelyek lehetővé teszik későbbi kiteljesedésüket. Az viszont való igaz, hogy azoknak a játékosoknak, akinek láthatóan nem lesz olyan jó testalkatuk, mint a sportágbeli átlagnak, más képességekben kell felülmúlniuk társaikat, és ez nagyon sok különmunkát igényel. Csakúgy, ahogyan én is tettem, hiszen mindig a legkisebb voltam.