„Milák Kristóf indul a párizsi Európa-bajnokságon” – Szabó Álmos az NS-nek

– Aki az elmúlt hetek nemzetközi eredményeit figyelte, azt láthatta, hogy Milák Kristóf ismét a világ élvonalában úszik. Száz méter pillangón övé az idei év legjobb ideje, ötven pillangón is egyre gyorsabb, száz gyorson pedig szintén kiemelkedő eredményeket ért el. Kívülről úgy tűnik, minden visszatért a régi kerékvágásba. Valóban így van?
– Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: igen. Minden a legnagyobb rendben van. Ha azonban részletesebben nézzük, még mindig keressük, hogy hosszabb távon melyek lesznek azok a versenyszámok, amelyekre a legnagyobb hangsúlyt helyezzük. Ezt az idényt eleve úgy terveztük meg, hogy felmérjük a nemzetközi mezőnyt, megnézzük, Kristóf hogyan alkalmazkodik az egyes számokhoz. Az igazán nagy dobásokat inkább a következő évekre várjuk.

– Ez már előrevetíti, hogy hosszabb távra terveznek, és akár ellátnak Los Angelesig. Amikor tavaly beszélgettünk, úgy nyilatkozott, hogy az első feladat az volt, hogy Kristóf újra megszeresse a vizet. Láthatóan jól haladnak ezzel?
– Igen, ezt ma már nyugodtan kijelenthetem. Korábban sokkal nagyobb belső harca volt az edzésekkel és magával a vízzel is. Ma már ezek az ellenérzések sokkal ritkábban jelentkeznek. Elvégzi azt a munkát, amit kell, így pedig természetesen sokkal könnyebb fejlődni. Persze még most is vannak hullámzások, de már egyértelműen azon az úton járunk, amelyen szeretnénk.

– A tavalyi magyar bajnokság után sokan hiányolták a nemzetközi versenyeket, aztán a Mare Nostrum-sorozatban és a Hét Dombon idén Milák Kristóf a párizsi olimpia után újra visszatért a nemzetközi porondra. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy ismét a világ legjobbjai között kell keresnünk a nevét, legalábbis az egyik favorit versenyszámában, 100 pillangón?
– A szakma mindig is tudta, hogy Kristófban még ennél is több van. Hogy ezt sikerül-e teljes egészében előhozni, azt majd meglátjuk. Én mindenesetre szeretném, és azt érzem, hogy ő is. Idővel kiderülhet, hol vannak a valódi határai. A nehézséget az jelenti, hogy most több versenyszámot is építünk egyszerre, és mindegyik teljesen más felkészülést igényel. Az ötven pillangó például még mindig viszonylag új neki technikailag. Sokan azt hiszik, hogy aki kétszázon zseniális, annak automatikusan menni fog az ötven is. Ez egyáltalán nincs így. De már kidolgoztam, mi kell ahhoz, hogy erre a rövid távra megszerezze a kellő sebességet.

– Ennek ellenére már most sikerült legyőznie ötven pillangón Szabó Szebasztiánt, aki hosszú ideje uralta ezt a számot Magyarországon.
– Ez nem volt külön cél. Szebinek ez a fő száma, Kristófnak nem feltétlenül. Inkább arról van szó, hogy még tanulja ezt a versenyszámot. Az idényt 23.3-as idővel kezdte, most már fél másodperccel gyorsabb ennél. Ez nagyon biztató. Úgy érzem, még további tizedeket találhatunk benne. Ha sikerül még fél másodpercet javítani, akkor már a világ abszolút elitjében lehet ebben a számban is.

– Száz pillangón viszont már most ő vezeti a világranglistát. Kezd ez válni az első számú versenyszámává? Hiszen a világ elsősorban a kétszáz pillangó zsenijeként tekintett rá, amikor anno, 2019-ben a kvangdzsui világbajnokságon megjavította Michael Phelps szuperdresszes, akkor tíz éve fennálló világrekordját...
– És ez nem is változott, ezen számok zsenije. Akárhonnan nézzük, Kristóf ennek a korszaknak a legjobb száz és kétszáz pillangóúszója. Amíg ő versenyez, ezt nyugodtan ki lehet jelenteni. Rendkívüli klasszis mindkét számban. Jelenleg a száz pillangó talán valamivel közelebb áll hozzá, de a kétszáz ugyanúgy benne van. Egyszerűen most kevesebb hangsúlyt helyezünk rá. Emellett ott van még az ötven pillangó, amelyet fejlesztünk, és a gyorsúszás, ami külön programot igényel. Ez egyszerre nagyon sok munka.

– Akkor beszéljünk arról a kérdésről, amely most minden magyar úszódrukkert foglalkoztat. Kijelenthető-e már, hogy Milák Kristóf ott lesz a párizsi Európa-bajnokságon?
– Ezt most már nyugodtan kijelenthetem: igen, Kristóf indulni fog a párizsi Európa-bajnokságon. Azt azonban még nem szeretném elárulni, hogy mely versenyszámokban. Őszintén szólva ezt még én sem tudom teljes bizonyossággal. Több szám is szóba jöhet, de figyelembe kell venni a programot is. Egy előfutam, középdöntő döntős rendszerben, ha ezt megszorozzuk három-négy versenyszámmal, az már rengeteg rajt, és mindegyik rendkívül intenzív terhelést jelent. Sok esetben a számok egymásra torlódnak, ezért a regeneráció kulcskérdés. Éppen ezért még nem végleges, mely számokat vállalja.

– Eközben több válogatott társ, köztük Kós Hubert is reményét fejezte ki, hogy Kristóf esetleg a váltókban is segítheti a magyar csapatot. Van erre reális esély?
– Beszélgettünk erről, de jelenleg még nem tudok biztos választ adni. Számunkra szűk öt hét van még az Európa-bajnokságig, ez idő alatt minden eldől. Nyilván a váltók összeállítása miatt sem lehet sokáig halogatni ezt a döntést, hiszen a szövetségnek is tudnia kell, számíthatnak-e rá. Hamarosan ez is tisztázódik.

– Emellett ön természetesen továbbra is irányítja a paraúszó-válogatott szakmai munkáját is, amelynek paralimpiai és világbajnokai is vannak. Mégis Milák Kristóf felkészítése az, amely reflektorfénybe helyezi az edzői tevékenységét. Hogyan alakul önök között az edző–tanítvány kapcsolat, a kommunikáció, amely nyilván a kulcsa mindennek?
– Nem szeretném különösebben kiemelni a saját szerepemet, mert én ugyanezt a munkát végeztem korábban is, csak akkor éppen parasportolókkal dolgoztam. Ez talán inkább azt mutatja meg, hogy a parasport még mindig mennyire kevés figyelmet kap. Ha valaki elkezd együtt dolgozni Milák Kristóffal, hirtelen mindenki kíváncsi rá. Ha viszont korábban több paralimpiai bajnokot készített fel, arra sokszor csak egy szerény vállveregetés jutott. Pedig ugyanazt a szakmai munkát végeztem akkor is. A Kristóffal közös munkánk természetesen reflektorfénybe került, de ettől még az alapelveim nem változtak. Úgy érzem, a kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus, és természetesen ezek az mostani eredmények is a közös munkából születtek.

– Inkább arra gondolok, hogy Milák Kristóf személyisége különleges edzői kommunikációt igényel. Mennyiben vár el ez öntől extra rugalmasságot az edzői oldalon?
– Őszintén szólva engem ebből a szempontból már a parasport „kiképzett”. Ott rengeteg olyan élethelyzettel találkozik az ember, amely nagyon mély empátiát, türelmet és alkalmazkodóképességet igényel. Emiatt engem Kristóf személyisége nem ért teljesen váratlanul. Persze neki is megvannak a saját különleges tulajdonságai, ezt mindenki tudja. Voltak és vannak nehezebb pillanatok is, ezt nem tagadom. De sohasem éreztem azt, hogy kezelhetetlen lenne a helyzet. Mindig úgy gondoltam, hogy képes vagyok jó irányba kormányozni a hajót.

– A mostani nemzetközi versenyek után hogyan épül fel az Európa-bajnokságig hátralévő felkészülés?
– Még lesz egy edzőtáborunk, azt követően pedig már itthon készülünk tovább. Onnantól minden a párizsi Európa-bajnokságról szól.

– Jól ítéljük meg kívülről, hogy az utóbbi hónapokban Milák Kristófnak nemcsak a formája, hanem a legendás versenyszelleme is visszatért?
– Szerintem egyértelműen visszatért. Abszolút érzem rajta. Vannak olyan pozitív jelek, amelyeket természetesen nem szeretnék nyilvánosságra hozni, de számomra ezek nagyon biztatóak. Kristófnak ismét konkrét céljai vannak. És amikor ő valamit igazán elhatároz, abból általában nagyon komoly eredmények születnek.

– Mindehhez az is kellett, hogy az elmúlt két év döccenőin túljutva rendkívül türelmesen, csendben és következetesen építsék fel a munkát. Hitt benne, hogy sikerül?
– Természetesen. Pontosan ez volt a célunk. Nem gyors sikereket akartunk, hanem stabil alapot felépíteni. Most már azt érzem, hogy ezen az úton járunk, és ennek kezd végre látszani az eredménye is.

– Beszéljünk kicsit a nemzetközi mezőnyről is. Több rivális körül is vannak kérdőjelek. A svájci Noè Ponti továbbra is remek formában úszik, Léon Marchand sérüléssel bajlódott, David Popovici pedig ismét világklasszis teljesítményt nyújt. Mennyire figyelik a riválisokat?
– Természetesen én figyelem őket, de nem foglalkozom velük túl sokat. Az aktuális világranglistát minden héten átnézem, követem az eredményeket, tisztában vagyok vele, ki hol tart. Van például az orosz Jegor Kornyev, aki elképesztően gyors. Az orosz bajnokságon 21.0 másodpercen belül nyerte meg az ötven gyorsot, száz gyorson pedig 46.9-et úszott. Egészen kivételes sprinter, igaz, pillangón nem indul. A francia Maxime Grousset-t Monacóban láttuk versenyezni. Ott Kristóf egyértelműen jobb volt nála, de abból a teljesítményből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Valószínűleg nem volt egészséges, úgy hallottam, lábfejsérüléssel is bajlódott.

– Mit vár Léon Marchand-tól? Sérülésről szóltak a hírek, de neki a hazai közönség nagy motiváció lehet.
– Evidens, hogy indulni fog az Európa-bajnokságon, de nem gondolom, hogy a kétszáz pillangó lenne számára az elsődleges cél. Ott vannak a vegyesúszó-számok, amelyekben világklasszis, és egy úszó nem tud egész pályafutása során ugyanazon a csúcson maradni. Az olimpiára építették fel maximális formába, és ezt egyszerűen lehetetlen éveken keresztül változatlanul fenntartani.

– David Popovici viszont mintha külön motiválná Kristófot, ez a fajta vibrálás látszik, amikor a rajtkövön állnak...
– A gyorsúszás most valóban nagyon érdekli Kristófot. Láttam rajta ezt akkor is, amikor Popovici mellett versenyzett. Ha délelőtt még kicsit bosszantja is egy vereség, délutánra már feldolgozza. Ne felejtsük el, hogy Popovici a világ egyik legnagyobb klasszisa. Ikon ebben a sportágban. De Kristóf pontosan az ilyen kihívásokat szereti. De őszintén mondom: ha Kristóf valóban felkészült, és úgy áll oda a rajtkőre, ahogyan én szeretném látni, akkor a fő számában, a száz méter pillangón szerintem jelenleg nem lehet megverni.