Úszás: Kapás Boglárka elbúcsúzott

Hogy lesznek könnyek, garantálva volt. 

Mi több, ezt Kapás Boglárka meg is ígérte, de ismerjük őt régről, ígérnie sem kellett, tudtuk, hogy sírni fog. 

Ám nemcsak ő sírt szombat délelőtt a Duna Arénában, láttunk könnyes szemű szurkolókat a lelátókon is, könnyezett több úszó is – Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke és Virth Balázs edző tartotta magát. 

És tartotta azt a gyönyörű virágcsokrot is, melyet egy-egy nagy ölelés mellett átadott Kapás Boglárkának, aki a pályafutása során nyert világ- és Európa-bajnokságot (hetet is), szerzett olimpiai bronzérmet – mindezt pillangón és gyorson. 

Nagyszerű pályafutást zárt le Kapás Boglárka szombat délelőtt a Duna Arénában (400 vegyesen a 16. lett egyébként), az élményt minden bizonnyal hosszú ideig viszi majd magával.

„Huh, sikerült leúsznom könnyek nélkül – mondta mosolyogva Kapás Boglárka. – Szerintem ez az időeredmény sem rossz, délelőtt sosem könnyű jót úszni, nem vagyok elégedetlen, annak meg különösen örülök, hogy itthon úsztam utoljára, és hogy ilyen kedvesen búcsúztattak. Nem volt egyszerű ez a reggel, a férjem, Ádám, és az edzőm, Virth Balázs pillantásán is láttam, ez egy különleges nap, éppen ezért próbáltam is kerülni velük a szemkontaktust, el ne sírjam magam, de tök jól bírtam, csak egyszer zuhantam össze! Amúgy engem is meglep, hogy így tudok mosolyogni, azt hiszem, azért vagyok ennyire erős, mert megedzett az egész éves felkészülés lelkileg és mentálisan egyaránt, most nyert igazán értelmet az, hogy lépésről lépésre haladtam és búcsúztam. A vízben mellről gyorsra fordulva volt egy olyan érzésem, hogy úristen, le sem bírom úszni a távot, de aztán még hajrázni is tudtam, az utolsó hosszon pedig… Na, csak elsírom magam, szóval, az utolsó hosszon eszembe jutott, hogy ez tényleg az utolsó hossz. Itt volt a lelátón a családom, sok kedves szurkoló, apukám is velem volt lélekben Erdélyből, és egyszerűen azt éreztem, mindenki velem ússza ezt a négyszáz métert.”