Hosszú, 234 kilométeres útvonal várt a tokiói olimpia férfi országúti kerékpáros mezőnyversenyének résztvevőire, akik között Valter Attila is ott tekert – az idei Giro d’Italián már-már „megszokott” rózsaszín helyett ezúttal magyar válogatott mezben.
A versenyen a rajt után röviddel egy nyolctagú boly megszökött, a mezőny pedig elengedte a szökevényeket, olyannyira, hogy előnyük 20 perc fölé is nőtt, ám 170 kilométerrel a vége előtt a szlovén, a belga és a lengyel csapat a mezőny élére állva elkezdte csökkenteni a lemaradást. A mezőny hátuljában közben egy bukás borzolta a kedélyeket, két brit, Geraint Thomas és Tao Geoghegan Hart mellett az olasz Giulio Ciccone és az osztrák Gregor Mühlberger volt érintett még, mindannyian folytatni tudták a versenyt.
Nem hiába álltak a mezőny élére az előbb említett három náció kerekesei, az élen haladók előnye szépen lassan elkezdett csökkenni, s mire az útvonal feléhez értek, és belekezdtek a Fudzsi megmászásába, már csak 15 perc volt a fór.
Az előny pedig a Fudzsi emelkedőjén egyre fogyott, s közben az emelkedő is szedte az áldozatait, többen adták fel a versenyt vagy szakadtak le a főmezőnytől – többek között a riói bajnok belga Greg Van Avermaet is lemaradt az élbolytól, és a 2018-as világbajnok Alejandro Valverde szintén elkészült az erejével felfelé menet, igaz, a lejtőn azért vissza tudott zárkózni.
A Fuji Speedwayre érve a menet közben ötfősre csökkenő szökevénycsoport előnye még öt perc környékén volt, ám a pályát elhagyva már csak alig három. A cél előtt 55 kilométerrel az utolsó előtti, kegyetlen emelkedő, a Mikuni-hágó felé haladva aztán Valter Attila is a leszakadók közé került.
A mezőny elején folyamatosan jöttek a támadási kísérletek – Damiano Caruso, Vincenzo Nibali, Remco Evenepoel, Eddie Dunbar, Wilco Keldermann is próbálkozott –, ám nem sikerült meglépnie senkinek, sőt az egykori F1-es pályára visszatérve a mezőny befogta a rajt után nem sokkal kialakuló szökést.
Negyven kilométerrel a vége előtt érkeztek a Mikuni-hágóhoz, amely aztán alaposan megrostálta a főmezőnyt, s amikor nagyjából 20-25 főre apadt a peloton, az addig a háttérben megbúvó szlovén Tadej Pogacar támadásba lendült, a kanadai Michael Woodsszal és az amerikai Brandon McNultyval együtt próbált meglépni. Rövid ideig úgy tűnt, sikerül nekik, ám 15 másodpercnél nagyobb előnyt nem tudtak kiépíteni, viszont legalább a főmezőnyt létszámát lecsökkentették tucatnyi bringásra.
Nagyjából 25 kilométerrel a befutó előtt aztán McNulty és az ecuadori Richard Carapaz szökött meg, s párosuk olyan hatékonynak bizonyult, hogy 15 kilométerrel a cél előtt már 50 másodperc fölötti volt az előnyük. Nagyjából ekkor állt az üldözőboly élére a belga Wout van Aert, s vezetésével gyorsan csökkent is a hátrány. Erre érezhetett rá a két szökevény közül Carapaz , a Fuji Speedwayre való visszaérkezés előtt faképnél hagyta McNultyt, akit hamar be is ért a belga vezette hétfős csoport.
Richard Carapaz pedig egyedül még növelni is tudott az előnyén, így 67 másodperces fórral nyerte meg a versenyt, ezzel Ecuador történelmének második olimpiai bajnoki címét szerezte meg.
A második helyért nagy hajrá folyt, Pogacar és Van Aert között a célfotó döntött utóbbi javára.
Valter Attila nem ért célba.
KERÉKPÁR
Férfi országúti mezőnyverseny
1. Richard Carapaz (Ecuador) 6:05.26
2. Wout van Aert (Belgium) +1:07 perc
3. Tadej Pogacar (Szlovénia) azonos idővel
