Minőséget képvisel – Győri Ferenc jegyzete

Tegyünk félre minden más megközelítést: Babos Tímea neve a teniszvilágban a mai napig minőséget képvisel. A 29 éves soproni játékos ezt elsősorban fantasztikus pároseredményeinek köszönheti, amelyek legjavát az azóta tőle kissé eltávolodott francia barátnőjével, Kristina Mladenoviccsal érte el. Az viszont nem kérdéses, a páros kiegészítő műfajnak számít, s noha vannak olyan teniszezők, akik pályafutásuk meghosszabbítása miatt, vagy éppen azért, mert egyesben nem bizonyultak elég tehetségesnek, eredményesnek, kizárólag duóban próbálkoznak, Babos nem tartozik közéjük. Éveken át tagja volt az egyéni élmezőnynek, nemcsak a top 100-nak, a top 50-nek is, egészen a 25. pozícióig kúszott fel, ami ismerve a női mezőnyre is jellemző elképesztő konkurenciaharcot, megsüvegelendő teljesítmény.

Van tehát mibe kapaszkodnia most, amikor a ranglistán tényleg elég alacsonyan jegyzett játékosként próbál visszakapaszkodni úgy, hogy bizony minden ismeretlen ellenfele kettőzött erővel küzd vele szemben – mégiscsak Babos Tímea áll a háló túloldalán! Ez egyrészt hízelgő, másrészt borzalmasan nehézzé teszi, hogy újra a WTA-tornák rivaldafényében fürödhessen. És akkor még nem is beszéltünk arról, ami őt kifejezetten bántani szokta: az irigykedők vagy a szerencsétlen sportfogadók gyalázkodó kommentjei, akik egy élsportoló pocskondiázásában tudnak kiteljesedni, magukról elégtelen bizonyítványt kiállítva.

Ami jó jel, hogy honfitársunk motivált, és hisz abban, hogy képességei alapján még mindig az élvonalba tartozik. Ha elkap egy jó szériát, önbizalmat szerez, néhány egymást követő versenyen jól jön ki neki a lépés, hamar ismét a legjobb 150 versenyző között találhatja magát, ehhez azonban rengeteg munkára lesz szüksége. Amivel látszólag nincs is semmi probléma: Babos csúcsformában van, sokat fogyott, és ez ugyan nem egyértelmű garanciája a sikernek, mégis jelzi, négyszeres Grand Slam-győztesünk eltökélt, továbbá képes volt változtatni az életmódján azért, hogy megtalálja a kiutat a gödörből.

Ne hallgassuk el persze azt sem, hogy sokszor túl sokat „lelkizik”, könnyű őt kizökkenteni a ritmusából, tehát megvan a maga sara abban, hogy elindult a lejtőn, és sokáig nem találta meg az eszközt arra, hogy megállítsa a folyamatot, amely igazából tavaly kezdett eszkalálódni.

Mi azonban hiszünk benne, hogy visszakaphatjuk a szurkolóknak nem is olyan régen még rengeteg örömet szerző, mosolygós és közvetlen játékost, aki abban az esetben is példaképe lehetne a fiataloknak, ha holnap lerakná az ütőt. Szerencsére esze ágában sincs ilyet tenni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!