Új egyenlet – Klein Ron jegyzete

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján csak sejthetjük, hogyan reagált volna 23 ezer szurkoló, amikor a világ legnagyobb teniszstadionjában Novak Djokovicsot leléptetik, Serena Williams elbukik az elődöntőben, Oszaka Naomi és Dominic Thiem pedig emlékezetes finálét nyer meg. Az idei US Openen kikerült a győztes egyenletből, hogy a játékos miként képes kezelni a közönség támogatását vagy éppen ellenszenvét – helyette itt egy másik: mennyire zavarja meg a juniorviadalok óta nem tapasztalt csend, a legnagyobb pontok után alig hallható taps, a feszült pillanatokban hiányzó energia a lelátóról.

A sportolóknak most nem a kötelező szponzor­eseményekkel, a közös képért és aláírásért tolakodó rajongókkal, a manhattani ricsajjal kellett megküzdeniük a pályán kívül, hanem az unalmas „buborékléttel”, a szigorú szabályokkal, meg persze az állandó bizonytalansággal, amikor a koronavírusteszt eredményét várták. Nézők előtt, a megszokott körülmények között valószínűleg másképp alakul az erősorrend, ám az amerikai szervezők – nagyon helyesen – nem kockáztattak, és a legújabb fertőzöttségi adatokat látva a franciáknak sem kellene, hiába szeretnének naponta 11 500 szurkolót beengedni a lelátókra.

Nem volt ez teljesen igazságos US Open, gondoljunk csak Babos Tímeáék párosbeli kizárására, de legalább megrendezték, és jelenleg ennél többet aligha remélhetünk. Oszaka és Thiem nyilván sohasem felejti el ezt a versenyt, de valójában nem miattuk fontos, hogy a teniszidény ne álljon le ismét. Kellenek a megélhetésükért küzdő, alacsonyabban jegyzett játékosoknak az első, második körös pénzdíjak, amiket a csökkenő bevételek ellenére sem vágtak vissza New Yorkban, a Roland Garroson pedig még emelik is. Szükségük van a munkára a biztonsági őröknek, a konyhán dolgozóknak, a technikusoknak, a vonalbíróknak, hiányzott a Grand Slam-mérkőzések izgalma televíziónézők millióinak.

Ahogyan a koronavírust is egyre inkább megismeri az orvostudomány, valószínűleg a versenyeket is jobb és jobb körülmények között tartják majd meg, a szervezők rengeteget tanulhatnak egymás tapasztalataiból. Hogy mikor lehet ismét olyan tornát rendezni, amilyet megszokhattunk a világjárvány előtt, az nem tőlük, hanem a vakcinától függ – de az feltétlenül dicséretes, hogy ezekből a lehetőségekből is igyekeznek kihozni a maximumot.