Djokovics legyőzte Federert, és beállította a rekordját is

A Roland Garroson életében először döntőbe jutó Djokovics sorozatban a 27. Grand Slam-mérkőzését nyerte meg, amivel utolérte az örökranglistát vezető Federert. A svájci játékos kétszer is eljutott 27 győzelemig, de 2006-ban és 2007-ben is megállt ott – nem máshol: a Garroson.

A bemelegítést követően azonnal eleredt az eső, így a felek egy időre elvonultak. Gyorsan előbújt azonban a nap, kezdődhetett az ütközet, és az első játszma első négy játékában az történt, amit várni lehetett: Djokovics is, Federer is hozta a saját adogatását.

Az ötödik gém hozta az első „tolvajlást": Federer két bréklabdához jutott, a másodikat meg is csinálta, azonban ahelyett, hogy a lépéselőnyt kihasználta volna, viszonylag kis ellenállást tanúsítva bréklehetőséget adott a szerbnek. A világelső élt is vele.

Djokovicsnak az ilyesmi magas labda, saját (igen jól sikerült) adogatásaival gyorsan újabb pontot gyártott. Federer a következő szervagémjét – egy árulkodó röptehiba után – még megmentette 15:30-ról, a következőt azonban már nem: 6:4-gyel Djokovicsé lett az első szett.

A második játszma Djokovics adogatójátékával kezdődött, és 40:0-nél akár arra is gondolhattunk, hogy az első szett végi menetszél a második elején is döntő előnyhöz segíti a szerbet. Federer másképp tervezte: a következő két labda az övé volt, remek rövidítésre alapozva fantasztikus labdamenet végén kiegyenlített, majd élt a bréklabdával is – az övé lett az első játék.

És Federert ekkor vitte a lendület: a saját adogatása megnyerése után újra brékelt, „kivégeznie” azonban nem sikerült a játszmát, hiszen Djoko ébredt, nullára (!) vette el a széteső svájci szerváit, és a saját adogatójátékával vissza is jött a meccsbe (2:3).

Federer hozta a saját adogatását, és közel volt az újabb brékhez, de sem 15:40-nél, sem a későbbi gémlabdánál nem tudta megtenni az utolsó lépést. Az élmény nem múlt el nyomtalanul, saját szervagémjében ki nem kényszerített hibákkal „segítette" riválisát, aki köszönte szépen (4:4).

Hiába került azonban lélektani előnybe a szerb, egyelőre – ez egy ilyen hektikus, hibákkal tarkított meccs volt a szeles délutánon – nem tudott élni vele: 15:30-nál Federer pazar fonák egyenessel vette el Djokovics kedvét a gyengébbik oldal tesztelésétől, egy újabb fonák után az övé lett a gém is – vagyis a játszmáért adogathatott.

Csakhogy nem tudott élni a lehetőséggel! Gyors egymásutánban kétszer is elveszítette a saját adogatását, a másodikat két hosszúra ütött, nem túl nehéz labdával, és a két játszma során értékesített hatodik (!) breaklabda nyomán Djokovics már 2–0-ra vezetett!

A harmadik játszma első öt gémjében pontot értek a szervák, a hatodikban azonban Djokovics „megtorpedózta" a kettős hibát is ütő Federert. A svájci nem az a típus, aki feladná, de ezen a napon csak annyira tudta összeszedni magát, hogy ne a saját adogatógémjében veszítse el a meccset.

Nem úgy veszítette el: Djokovics a saját szervajátékában, a második meccslabdát kihasználva – Federer a hálóba ütötte az adogatásfogadást – hajózott be a döntőbe, ahol a David Ferrert nagyon magabiztosan legyőző Rafael Nadal lesz az ellenfele.

Djokovics a megelőző három Grand Slam-versenyt (Wimbledon, US Open, Australian Open) megnyerte, és ha ismét győz, az ausztrál Rod Laver (1969) óta az első (összességében a harmadik) férfiteniszező lesz, aki egyszerre birtokolja a négy nagy viadal trófeáját.