Meglehet, ez volt az utolsó tánc

"Imádom a teniszt, és rettentően szeretnék még játszani, de őszintén szólva a testem nem ezt mondatja velem. Heteken belül meghozom a döntést. Egyfolytában azon jár az eszem, milyen szép is lenne megállni itt, hiszen olyan nagyszerű teniszezőt tudtam megverni a döntőben, mint Andre” – teremtett csendet egy pillanatra a sajtószobában Sampras.Hogy szeret teniszezni, elhisszük – hogy nagyon tud, azt meg láttuk.A lehető legtöbbet préselte ki magából, lesajnált, sokat szidott fonákja pazarul működött, alapvonaljátéka öszszességében is remek volt, a hálónál rutinból dolgozott, az adogatásai pedig… Azokra nem találni szavakat. Az első két szettben semmit sem tudott kezdeni velük a világ legjobb ritörnözője, jobb híján ide-oda sétált az alapvonalon, és vakargatta a fejét. Sampras 12 ászt vágott be az első játszmában, a másodikban egyszer ugyan elveszítette az adogatójátékát, de akkor belefért, minthogy 5:2-re vezetett, két brékkel. Nem csupán az első, hanem a második szervái is a vonalon landoltak. Szédületes.Meddig tudja még ezt csinálni Pistol Pete? Nem tudta három szetten át, fáradni látszott, valamelyest lelassultak az adogatásai, "előkerültek” a kettős hibák, Agassi meg ráérzett ellenfele szerváira, és sorra terelte vissza azokat. A vegasinak jobb a fizikuma, az idő tehát neki dolgozott, és ha megnyerte volna a negyedik szettet, alighanem őt ünnepelhetnénk, nyolcszoros Grand Slam-győztesként.Csakhogy Sampras a negyedikben megint észveszejtő dolgokat művelt, a majdnem negyedórás negyedik gémben bréklabdákat hárított, az egyiket olyan félröptével, amilyenre senki más nem képes: fonákkal, a cipője mellől szedte fel a labdát, amely úgy fél centivel a háló felett pöttyent át a túloldalra.
"Itt úgy éreztem, a magam javára tudom fordítani a meccset. Mégsem tudtam” – így Agassi.
És tényleg csak centimétereken múlt az egész, nem csak ez a pont. No meg azon, hogy Agassi képtelen volt kihasználni a kínálkozó lehetőségeit, mindennél többet mond például az elpuskázott bréklabdák száma… Az egyiknél a háló szegélye állította meg a labdát, az is fél centin múlt, 3:4-nél pedig ismét milliméterek döntöttek. Aztán meg Sampras.
"Pontosan tudja, mikor ér a kritikus szakaszához a mérkőzés, és rátesz egy lapáttal. Ilyenkor általában nincs mit tenni” – magyarázta a legyőzött. Merthogy Sampras 4:4-nél elvette Agassi adogatását, és 6:4-re megnyerte a finálé negyedik játszmáját, 20–14-re alakítva egyúttal az Agassi elleni mérlegét, habár az utolsó fonákröptét követően aligha jutott ez az eszébe. Talán az sem, hogy Ken Rosewall 1970-es győzelme óta a maga 31 esztendejével ő lett az US Open legidősebb bajnoka; és talán az sem, öt US Open-elsőségével utolérte Jimmy Connorst a vonatkozó ranglista élén (legalábbis ha az Open Era bevezetése óta eltelt 34 évet vesszük számításba), csak hogy a szokásos csúcsbeállítás se maradjon el.
"Még mindig van ereje, és épp olyan veszélyesen tud játszani, mint korábban. Aki szerint ez nem igaz, az egyszerűen irigykedik rá” – véli Agassi.
Sampras tehát be tudta bizonyítani az őt ért kritikák ellenkezőjét: igenis képes még Grand Slam-tornát nyerni. Valljuk be, rajta, illetve a feleségén, továbbá edzőjén, Paul Annacone-on kívül nem sokan hittek ebben. Két évvel ezelőtti wimbledoni győzelme óta egyetlen tornát sem nyert, csak az nem verte meg őt, aki nem akarta, az idén Wimbledonban, ahol amúgy hétszer triumfált, pedig már a második körben kiesett, bizonyos svájci Bastl ellen. Kudarcokkal teli esztendő állt mögötte.
"Éppen ezért tartom pályafutásom egyik, ha nem a legnagyobb győzelmének a mostanit – közölte, majd újra a jövőjéről beszélt. – Wimbledonban még szeretnék szerepelni, és természetesen nyerni, ugyanakkor sajnálom, hogy Andréval bizonyára nem fogok több Grand Slam-döntőt játszani. Aztán ki tudja, lehet, hogy jövőre ugyanitt ismét megcsináljuk.”