Vak sífutó készül az olimpiára

A 30 éves, négyszeres paralimpiai aranyérmes McKeever úgynevezett Stargardt-betegségben szenved, aminek következtében látása 90 százalékát elvesztette, és a maradék tíz százalék is csak periférikus látást jelent számára. Az albertai versenyt 12 másodperces előnnyel nyerte meg, 2:21:08.5 óra alatt letudva a távot. Ezzel elvileg teljesítette az olimpiai szintet, ám a sorsa csak januárban dől el, mivel a kanadai szövetség akkor nevezi meg sífutócsapatának tagjait.

„A lehető legjobb versenyt futottam ma. A magamét megtettem, a sorsom most már mások kezében van. A célomat elértem, ugyanis nyertem. Erre készültem egész évben, sőt gyakorlatilag már négy esztendeje” – nyilatkozta a győztes az erőpróba után.

McKeever háromévesen kezdett síelni, versenyezni pedig 13 évesen. Látása hat évvel később kezdett el romlani. A paralimpiákon a bátyja, Robin a segítője, aki 1998-ban tagja volt a kanadai ötkarikás csapatnak, a mostani albertai viadalon pedig a nyolcadik helyen ért célba.

A testvérpár két aranyat és egy ezüstöt nyert 2002-ben a Salt Lake Cityben megrendezett paralimpián, négy évvel később Torinóban pedig megismételték remek teljesítményüket: 5 és 10 km-en elsők, 20 km-en másodikak lettek, sílövészetben pedig bronzérmesek. Brian a 2007-es világbajnokságon a 21. helyen végzett az egészséges versenyzők 15 km-es küzdelmében.

A paralimpiákon a testvére vezeti, az egészségesek között azonban segítő nélkül szokott indulni, így mindig memorizálnia kell a pálya útvonalát vagy követni egy másik sífutót.

„Látáskárosult vagyok, a testem viszont száz százalékra képes, így például az emelkedőket keményen meg tudom nyomni. Ez mutatja, hogy fizikálisan teljesen rendben vagyunk, és remélhetőleg Vancouverben sok ember kijön megnézni a paralimpikonok versenyét is – folytatta McKeever, aki saját erőfeszítéseivel egyfajta üzenetet is szeretne közvetíteni: – Ha valamit a fejedbe veszel, és keményen dolgozol érte, akkor bármire képes vagy.”