A torna költségei egymillió dollár fölé kúsztak, ezért ügyészi vizsgálódás kezdődött, amely azt is feltárta, hogy a szervezők kétezer dollárt – 440 ezer forintnyi összeget – fizettek egy 64 éves férfinak, aki garantálta, hogy varázsvesszőjével távol tudja tartani az esőt a záróünnepségtől.
Jól is dolgozott, mert a gála idején és helyén, Bogotában nem volt csapadék. (A nyitóünnepségen azonban szakadt az eső, de az egyrészt Baranquillában volt egy hónappal korábban, másrészt az esőfelelős sem volt ott.)
A sámánt a gála szervezője szerződtette, aki régész és színházigazgató is egyben. Ana Marta de Pizarro az mondja, hogy bár kicsit megszaladtak a költségekkel, de szükség esetén megint csak felfogadná a varázslót, ahogy tette azt máskor is, például a bogotái Nemzetközi Színházi Fesztiválon, és természetesen nem is esett az eső.
A sámánnak tartott férfi, Jorge Elias González egy rádióinterjúban elárulta, hogy már Juan Manuel Santos államfő beiktatási ceremóniájára is felbérelték, és ott is az volt a dolga, hogy tartsa távol az esőfelhőket. Az elnöki iroda ezt nem tagadta, bár nem is erősítette meg.
A kiváló eredményű sámánbérlések hírére Bogotában most az a vicc járja a feketehumor jegyében, hogy miért nem szerződtette a sámánt a kormány az esős évszakra, amikor is a túlzott csapadék kárvallottjainak száma meghaladta a 2,5 milliót.
Az esetről hírt adó BBC megjegyzi, hogy González néhány éve egy sajtóinterjúban elmondta, hogy valójában nem sámán, hiszen még csak nem is bennszülött, arról pedig végképp tartózkodna, hogy varázslónak tartsa magát. Szerinte ugyanis egyáltalán nincs ilyesmire szükség, hogy valaki képes legyen esőt csinálni vagy éppen távol tartani, ő pedig nagyon büszke a teljesítményére.