A spanyol korosztályos válogatott Csehország 3–2-es legyőzésével immáron ötödik alkalommal hódította el az U19-es Európa-bajnoki címet a romániai tornán, a csapat, érthető módon, önfeledten ünnepelt a gyepen. Miközben néhányan a piros-sárga-piros spanyol nemzeti lobogóval a vállukon örvendtek, addig Juan Muniz, a Sporting Gijon játékosa bátorkodott szűkebb pátriája, Asztúria tartomány kék alapon sárga kereszttel díszített zászlaját terítette magára.
Ekkor azonban érkezett Ginés Meléndez szövetségi edző, aki határozott mozdulattal elvette a zászlót tanítványától, amit édesanyja adott Muniznak a lefújás után.
„Ami történt, megtörtént, nem kell neki nagy jelentőséget tulajdonítani – idézi a Marca a fiatal futballistát. „Nem szóltak előre, hogy milyen szabályok vonatkoznak a regionális zászlókra, de azt nem gondoltam, hogy a mester el fogja venni. Annyira azért nem zavart a dolog, és utána megbeszéltük az öltözőben. Ginés egyébként is nem csak kiváló edző, hanem remek ember is."
Miután nyilván sokan emlékeznek rá, hogy a 2010-es dél-afrikai világbajnokság döntője után a győztes spanyol válogatott katalán focistái a tartomány zászlójával rohangáltak a pályán.
Persze két dolog azért még eszünkbe jut: egyrészt, az, hogy egy világbajnokságot nyerő futballista azt lenget, amit akar. Másrészt pedig a gyepen mindig a spanyol válogatott van, nem pedig tartományok legjobb focistáinak aktuális csapatocskája. Azaz, ha valaki lengetni akar valamit, akkor az a valami a spanyol zászló legyen.
Így csak arra gondolhatunk, hogy Meléndez edző a régi római bölcsességgel tett pontot az ügy végére: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek.
