Tisztítótűz – Szeli Mátyás jegyzete

A történelem során számtalanszor láthattuk, hogy a világbirodalmak nem egyik napról a másikra omlanak össze, hanem évtizedek, évszázadok alatt. A diadaloktól elvakult uralkodó újabb csillogó szintet emeltet aranypalotájára, remélve, hogy az alapzaton végigfutó hajszálrepedéseket senki sem veszi észre.

A Barcelona szétesése sem péntek este kezdődött, a Bayern Münchentől elszenvedett megalázó, 8–2-es vereség csupán egy éra szimbolikus végét jelenti.

Legalábbis remélhetőleg, mert a jövő nyáron leköszönő Josep Maria Bartomeu klubelnök esetében nem lehetünk biztosak benne, hogy nem látszatintézkedésekkel próbálja lecsendesíteni kritikusait – saját felelősségéről legalábbis nem beszélt péntek este, noha korábban a BL favoritjának tartotta együttesét. Az igazgatóság hétfői ülésén meglátjuk, milyenek lesznek az első, drasztikusnak ígért lépések.

Az nem meglepő, hogy Quique Setién vezetőedzőt menesztik, sajtóhírek szerint a sportigazgató Éric Abidal ugyancsak távozhat, de ezzel legfeljebb ragtapasszal próbálják eltakarni a csontig hatoló vágást. A Barca legutóbbi BL-győzelme (2015) óta több mint egymilliárd eurót költött erősítésre, és egyetlen olyan futballistát sem szerződtetett, akiből korszakos klubnagyság lett.

Ez az a vezetőség, amelynek egyik tagja hetekkel a Lionel Messi utódjának tartott Neymar távozása előtt azt mondta, kétszáz százalék, hogy a brazil marad, majd elszórta az érte kapott 222 millió eurót. Ez az a vezetőség, amely a láthatóan öregedő csapatot nem fiatalítja, hanem a huszonhárom éves Arthurt a harmincéves Miralem Pjanicra cseréli. Ezt az ügyletet azért kellett július elsejéig nyélbe ütni, hogy a hatalmas bérköltséget nyögő egyesület ne zárja mínusszal a pénzügyi évet, mert az ESPN szerint ebben az esetben az igazgatótanács egyre sűrűbben változó tagjai személyesen viselték volna a veszteségek egy részét.

Szóval, ez volt a fő szempont, nem a csapat helyzete. No nem mintha a játékosokat nem terhelné felelősség. Fájdalmas döntéseket is kell hozni, néhány veterántól el kell köszönni, vagy bízni abban, hogy Xavihoz vagy Andrés Iniestához hasonlóan maguk látják be, noha bérelt helyük lenne, itt az ideje távozni.

A média és a szurkolók egyetértenek az újjáépítés szükségességével, vélhetően a vezetőség egy részében is meglenne az erre irányuló szándék (már csak saját pozíciójának megmentése érdekében), a legfontosabb kérdés mégis az, hogy megvan-e a kellő türelem. A klub egyáltalán nem volt sikertelen a 2015-ös BL-győzelem óta, hiszen három-három bajnoki címet és Spanyol Kupát nyert, de el kell fogadni, a gyökeres változtatások, egy korszakváltás hosszú távon eredményre vezethet. Ennek persze a közeljövőben remélt sikeresség láthatja kárát.

És még nem tudjuk, mi jár Lionel Messi fejében…