Katalán kataklizma – Thury Gábor jegyzete

A spanyol labdarúgó-bajnokságban vasárnap Girona–Real Madrid mérkőzést rendeznek, márpedig ez a találkozó a pénteken történtek fényében igencsak erős megvilágításba kerül. Azok után, hogy a katalán parlament által deklarált tartományi függetlenséget a spanyol kormány megvétózta, mi több, Katalóniát a spanyol miniszterelnök-helyettes „gyámsága” alá helyezte.

Ennyi politikai felütést mindenképpen igényel ez az eszmefuttatás, plusz azt a nem kevésbé fontos háttér-információt, hogy a Real nem csupán a katalán FC Barcelona ősi ellenfeleként játszik az ugyancsak katalán Gironával, hanem a központi hatalom megtestesítőjeként is. S még valami: a spanyol polgárháborúban a katalánok a számukra függetlenséget ígérő köztársaságiak mögé sorakoztak fel, majd győzelme után Franco tábornok még a katalán nyelvet is betiltatta… Azt is mondhatjuk, a legújabb kori katalán függetlenségi vágyak innen eredeztethetők.

Az ügy sportszakmai fókuszában elsősorban az FC Barcelona státusának kérdése áll. A klub vezetői egyértelműen kijelentették, történjék bármi, a Barca a spanyol bajnokságban akar maradni a jövőben is. A Marca szerint biztos, hogy egyik napról a másikra nem zárnák ki a katalán együtteseket a spanyol ligákból, ugyanakkor a független Katalónia létrejötte esetén ezen klubok nem nevezhetnének a spanyol bajnokságokba, ugyanis külföldi egyesületeknek minősülnének. Ugyanakkor egy nemzeti bajnokság beindítása (előtte a sportági szövetség megalakítása) is hosszú ideig tartó jogi procedúrát igényel.

Pedig ez a Barca a katalán bajnokságból is felkerülne – mondjuk selejtezőt követően – a Bajnokok Ligája főtáblájára, de az ottani – vélhetően eredményes – szereplés már a katalánok bankszámláját hizlalná. S különben is: az öreg kontinens klubfutballjában a topbajnokságok működtetése az egyik legjobb példa a globalizáció térnyerésére, kezdve a Bosman-szabály bevezetésével.

Noha egy függetlenségi mozgalom nagy horderejű kérdései mellett talán elenyésző, hogy mi lesz a sporttal, de bizonyára nem véletlen, hogy a Barca vezetői a spanyol vonalra voksolnak: a nagy tartozást felhalmozó klub mögött álló multik a kiszámíthatóságot szeretik (hogy értsük: a kiszámítható hasznot…).

Ezek után nem véletlen, hogy az Európai Unióban deklaráltan – hangsúlyozom: deklaráltan – egy ország sem támogatja az önállósulási törekvéseket. A románok, például, határozottan és visszavonhatatlanul elutasítják a katalán függetlenségi nyilatkozatot.

Európában talán egy ország sem tudja jobban náluk, miért…