Ha nem is az évszázad, de az év mérkőzésére készülődtek Grazban. Azzal aligha lepünk meg bárkit is, hogy elöljáróban eláruljuk, a Lazio elleni UEFA-kupa találkozóra órák alatt elkapkodták a belépőket a helyi Sturm szurkolói. Holott  legyünk kicsit rosszmájúak  a kétszeres osztrák aranyérmes egylet drukkerei jobbhoz vannak szokva: nem is olyan rég még BL-összecsapásokra váltottak jegyet. Noha akkoriban  többek között  a Manchester United meg a Porto vizitált az "erő velem van elvet valló Arnold Schwarzeneggerről elnevezett stadionban, az együttes híveinek nincs okuk panaszra: kedvenceiken kívül az olasz pontvadászat jelenlegi harmadik helyezettjét láthatták élőben csütörtök este.

Óriási meglepetésre nem jutott a kötöttfogású csapatbajnokság múlt vasárnapi négyesdöntőjébe a Kecskeméti TE. Pedig egyesek előzetesen akár még a mezőnyből kimagasló, végül utcahosszal győztes Vasasra is veszélyesnek gondolták a hírös városi alakulatot, hiszen olyan, hazai szinten jegyzett birkózók erősítették a gárdát, mint a vb- és Eb-ezüstérmes Berzicza Tamás, a junior világbajnok ifjabb Szabó István, a junior vb-ezüstérmes Horváth András, vagy a válogatott-kerettag Nagy Balázs. Az elődöntőben azonban a Csepel és az FTC is az alföldiek előtt végzett, elütve ezzel őket az éremcsatáktól.

Csütörtöki számunkban számoltunk be először arról: Fehérvári Vince, a magyar kajak-válogatott egyik legeredményesebb versenyzője az ősz folyamán önkéntes, tartós kiküldetést vállalt, hogy az athéni olimpián az ausztál válogatott színeiben szerepelhessen. A lényeg a szereplésen van, tudniillik a kétszázas specialista ez ideig ötszáz és ezer méteren rendre (persze előfordult, hogy csak hajszál híján&) lemaradt az olimpiai részvételről. A harmincéves Fehérvári sportolóként nem akarja elszalasztani élete utolsó esélyét, s a világ legerősebb válogatottja helyett egy kevésbé lehengerlő, de azért igencsak ütőképes csapatban próbál szerencsét  a föld túlfelén.

Kilencvennyolcadik fejezet. Vagy a száznegyedik. Követni sem lehet, hol is tart Vincze Ottó életregénye. A helyszínek változnak, a mondanivaló alig. A tehetséges fiatalember még most is tehetséges fiatalember. Nem kész, klasszis futballista, aki sokra vitte, aki beváltotta ígéreteit, s aki képességeihez mérten futballozik. Vincze nem ott tart, ahol kellene  de ezt már kilencvennyolcszor vagy száznégyszer leírták vele kapcsolatban.

A szerdai Magyar Kupa-fordulóban csupán egyetlen váratlan eredmény született: az NB I B-ben a tizennyolcadik helyen szerénykedő BKV Előre 21-re legyőzte, és ezzel búcsúztatta a sorozattól az élvonalban nyolcadik helyen álló Videotont (a kupaforduló többi meccsének visszapillantóját az 5. oldalon olvashatják). "Gratulálok a BKV Előrének, játékosai mindent megtettek a továbbjutásért, mi meg semmit&  nyilatkozta a találkozót követően a vendégek szakvezetője, Várhidi Péter.

Remekül szerepeltek a müncheni Európa-bajnokságon a magyar atléták. Az augusztusi rendezvényen két arany- és egy bronzérmet nyertek, három negyedik egy ötödik és egy hatodik helyezést szereztek, pedig olyan versenyzőink is voltak, akik csalódottan érkeztek haza. Közéjük tartozott a magasugró Győrffy Dóra, aki fél évvel a kontinensviadal előtt még éremvárományosnak számított. Nem véletlenül, hiszen a BEAC sportolója tavaly két méterre javította az országos csúcsot, télen 197 centimétert ugrott, s a fedett pályás Európa-bajnokságon második lett.

Akárcsak tavaly, az idén is Finnország ad otthont a síugró Világkupa nyitóversenyének: ezúttal Kuusamóban indul útjára a cirkusz. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem érdemes esélyeket latolgatni, elvégre akik valamennyire is figyelemmel követték az utóbbi pár Világkupa-sorozatot, pontosan tudják, ki az a három-négy ugró, aki a végső győzelemre pályázhat.