Kamikazeakciók Fehérvárott

A szerdai Magyar Kupa-fordulóban csupán egyetlen váratlan eredmény született: az NB I B-ben a tizennyolcadik helyen szerénykedő BKV Előre 2–1-re legyőzte, és ezzel búcsúztatta a sorozattól az élvonalban nyolcadik helyen álló Videotont (a kupaforduló többi meccsének visszapillantóját az 5. oldalon olvashatják). "Gratulálok a BKV Előrének, játékosai mindent megtettek a továbbjutásért, mi meg semmit…” – nyilatkozta a találkozót követően a vendégek szakvezetője, Várhidi Péter. Az 1985-ben még UEFA-kupa-döntőt játszó, újabban viszont a talpon maradásért küzdő székesfehérvári klub trénerének a véleménye sejteti: azok a labdarúgók, akik megkapták a játéklehetőséget, nem igazán tudtak élni a bizalommal. Ez talán választ ad arra, hogy az előző bajnokságban biztosan a felsőházba került – igaz, sokak szerint akkor erőn felül teljesítő – egylet mostanság miért a kiesés elkerüléséért harcol. De a szerdai, Sport utcai összecsapás még egy kérdést felvet. Ha valaki veszi a fáradságot, és utánajár annak, hogy a székesfehérvári gárda milyen támadósorral kísérelte meg a továbbjutást, észreveheti: a Videotonnak tulajdonképpen csak kinevezett csatárai voltak. A brazil Soratóról ugyan elmondható, hogy a posztját tekintve támadó – hogy milyen szintű, abba inkább ne menjünk bele –, a többiekről viszont aligha. A csereként lehetőséghez jutó Varga István ugyan csatár, azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 23 éves futballista ebben az évben alig-alig jutott szóhoz, no és nem mellékesen a találkozót megelőzően három héten keresztül sérült volt. A többiekről annyit: a csapat egyik legnagyobb sztárja, Terjék Lajos a legutóbbi fordulóban, Debrecenben sérült meg, Földes Gábor már hoszszú hetek óta nem játszhat, Korsós Attila ideiglenes játékengedélyét visszavonta a liga.
Igen ám, de a Videoton állományához tartozik Hamar István és Predrag Gajics is, ők viszont annak ellenére sem kerülnek szóba a csapat összeállításkor, hogy makkegészségesek. Talán megkockáztatható, hogy a 25-szörös válogatott futballista és a szerb támadótársa segítségére lehetett volna csapatának, főleg egy olyan mérkőzésen, amelyen a kilencven perc döntő részében az ellenfél kapujának az előterében zajlott a játék.
A fehérvári klubvezetők azonban mindkét labdarúgót, valamint Ivan Riszticset és Onyeabor Monyét is a juniorokhoz száműzték. És hogy miért?
Hamar István ügye régebbi keltezésű, a piros-kékek csapatkapitányát azt követően irányították a fiatalokhoz, hogy másfél hónappal ezelőtt a csapattársai nevében kijelentette: nem hajlandóak aláírni azt a házirendet, amit a klubot működtető kft. vezetése adott ki.
"Amikor Szigli István sportigazgató közölte velem, hogy a juniorokkal kell a jövőben készülnöm, azt gondoltam, három nap múlva majd újra az első kerettel edzhetek – emlékezett vissza a történtekre a száműzött csapatkapitány. – Talán joggal hihettem, nem vagyunk mi annyira jók, hogy ezt elbírja a csapat, ám az idő megmutatta, az egyéni érdekek a csapatérdekek elé helyezhetőek. Eleinte még bíztam a visszatérésben, egy ideje azonban felfogtam, hogy az ősszel nekem már nem jut játéklehetőség. Hogy mindez mire jó, nem tudom, ugyanis anyagilag különösebb hátrány nem ér… Remélem, nem tart nyárig a büntetésem, és hiszek abban is, hogy a vezetésben sincsenek bebetonozott helyek. Egyébként a játékostársaim nem hagyták szó nélkül akkor a szankciót, ám az illetékesek válasza az volt, hogy én vagyok a hangadó, nekem kell bűnhődnöm. Nem értem az egészet, de amikor jön egy ilyen vereség, mint a BKV elleni kudarc, csak az jár a fejemben, hogy egy sportvezető a saját kamikazeakciója miatt hajlandó feláldozni a csapatot…”
Onyeabor Monye, Predrag Gajics és Ivan Risztics esete más, ők azt követően lettek fekete bárányok Székesfehérvárott, hogy feljelentették a klubjukat azért, mert nem kapták meg a szerződésben rögzített járandóságukat. Amint az ismert, a Magyar Labdarúgó Liga fegyelmi bizottsága a futballistáknak adott igazat, és azt kérte, hogy nyolc napon belül a klub és a játékosok is ismerjék el, a kifizetés megtörtént; ellenkező esetben pontlevonást helyezett kilátásba. Mivel a nyolc nap lejárt, hihetnénk, a klub rendezte tartozását. Csakhogy az idegenlégiósok mást mondanak.
"Érvényes szerződésünk van a Videotonnal, és az abban leírtak alapján a liga kötelezte a klubot, hogy a jogos járandóságunkat fizesse ki – mondta Predrag Gajics. – Ahogy én tudom, csapattársunkat, Alekszandar Sztanojevicset valóban kifizették, ám nekünk hármunknak csak a fennálló tartozás mintegy negyven százalékát ajánlották fel, és ezt mi értelemszerűen nem fogadhattuk el.”
"Nem akarjuk azt, hogy bármiféle szankciót alkalmazzanak a klubbal szemben, ám azt joggal várjuk el, hogy a vezetők tartsák magukat a szerződésben leírtakhoz – folytatta Onyeabor Monye. – Az sem világos számunkra, hogy miért a juniorokkal kell készülnünk, és ha már ott edzünk, akkor legutóbb Debrecenben miért nem léphettünk pályára…”
A futballisták mondataiból úgy tűnik, a liga határozatát a klub nem tartotta be, ám a kft.-t semmilyen szankció nem érte. A miértre Szigli István klubigazgató a következőket mondta: "Ügyvédi letétbe helyeztük a labdarúgóknak járó pénzt, azt bármikor felvehetik. Abban a kérdésben pedig nem kívánok véleményt nyilvánítani, hogy a futballistáknak meddig kell a junioregyüttessel készülniük. Ha a vezetőség úgy látja jónak, változtat ezen a helyzeten.”
Arra felvetésre, hogy a labdarúgók azért nem vették át a nekik felajánlott összeget, mert az esetleg kevesebb, mint ami járna, a sportvezető azt válaszolta: "Éppen annyit helyeztünk letétbe, amennyit a bérszámfejtés alapján kellett.”
Gyanítható, az ügynek itt még nincs vége…