Túlzás lenne azt állítani, hogy a portugál média minden figyelmét az Európa-bajnokság kötné le.

A csapatunk évtizedek óta nincs a mezőnyben, immár a sípjával az egész világot megregulázni képes játékvezetőnk sincs a közvetlen élvonalban, úgyhogy ráérős megfigyelőként, de egyúttal a kívülállók illő feszélyezettségével vethetjük bele magunkat a ma kezdődő Nagy Európai Futballünnepbe.

Az első kör egyik rangadója sem ígérkezik egyszerűnek, a németholland derbi pedig végképp nem.

Pénteken eljött az igazság órája: John Terrynek, az angol válogatott sérüléssel bajlódó középhátvédjének vasárnap ki kell hagynia a Franciaország elleni találkozót.

Az idei nyáron eddig történteket is alapul véve lassan tán kijelenthető, hogy az angol bajnokság (lesz) a gyűjtőhelye Európa (és talán a világ) legprímább labdarúgóinak.

Az idei európai Aranycipő birtokosa már megvan, Thierry Henry viseli képzeletben az értékes csukát  más kérdés, vajon ki szerzi a legtöbb gólt a kontinenstornán.

Az Európa-bajnokság szervezői azokra is gondoltak, akik esetleg nem jutnak ki egy-egy mérkőzésre, illetve azokra, akik egyszerűen szeretnék intenzívebben átélni a torna pillanatait.

Bár még egyetlen játékos sem rúgott labdába az Európa-bajnokságon, a gépezet már érezhetően mozgásba lendült.

Közismert, hogy az Európa-bajnoki trófeát egy Henri Delaunay nevű úriemberről nevezték el, miután megszületett a végső döntés egy kontinentális futballtorna rendszeres megrendezéséről. De ki volt ő?