Gratulálok pályafutása első győzelméhez! Gondolta volna, hogy sikerül?Gratulálok pályafutása első győzelméhez! Gondolta volna, hogy sikerül?
A második rajthely megszerzése után reméltem, hogy a győzelemért küzdhetek, a rajt után azonban úgy tűnt, ezúttal nem lesz rá esélyem – vallotta be Kovalainen a verseny utáni hivatalos sajtótájékoztatón. – De ahogy mondják, minden jó, ha jó a vége.
A rajtja tényleg nem sikerült túl fényesen.
Az én oldalamon piszkosabb volt a pálya, emiatt csúszott az aszfalt. Próbáltam tartani az iramot az élen haladókkal és lőtávolban maradni az első kanyarban, mert ilyenkor előfordul, hogy összeér két autó, és a harmadik jöhet ki jól a helyzetből, de most nem ez történt, a többiek nagyon jól mentek.
Verseny közben zavarta a hőség?
Nem volt hatással a teljesítményemre, ha erre gondol. Mindig nagy kihívást jelentenek a mostanihoz hasonló forró futamok, de azért készülünk fel rájuk, hogy ne okozzanak gondot. Nem mondom, hogy nem izzadtam meg, de nem éreztem, hogy a teljesítőképességem határán lennék, hogy lelassulnék a meleg miatt.
Felidézné az utolsó néhány kör eseményeit?
Megpróbáltam nyomást gyakorolni Massára, hátha „leesik” valami. Sajnálom, ami vele történt, de ez technikai sport, mindenkinek fel kell készülnie az effajta hibákra. Amikor megláttam magam előtt a füstfelhőt, gondoltam, hogy ő lehet az, bár eléggé hihetetlennek tűnt. Aztán láttam a pálya szélén, és tudtam, most már csak egy dolgom van: elvinni a célig az autómat anélkül, hogy bármi baj történne. Csak vigyázni a gumikra, vigyázni a motorra. Hosszú három kör volt…
Mire gondolt közben?
Nem voltak különösebben épületes gondolataim, csak a versenyre koncentráltam, és arra, hogy a csapat mennyit dolgozott ezért a sikerért és mennyire megérdemli. A célba érkezés pillanatában elégedettséget éreztem, és persze boldog voltam, bár már akkor tudtam, hogy ez csak az első lépés…
A dobogóról láthatta a rajongók örömét. Milyen érzés volt?
Fantasztikus volt látni a szurkolók örömmámorát, hallani a dudákat, és tudni, hogy nekem szólnak. A pályafutásom elejétől kezdve azért küzdöttem az öszszes kis sorozatban, utána pedig itt, a Formula–1-ben, a versenypályákon, az edzőtermekben, hogy idáig eljussak, és most sikerült.
Mi változott tavaly óta?
Jobb autóban ülök, és vezetéstechnikailag is fejlődtem, lépésről lépésre haladok előre.
Hogyan ünnepli meg első diadalát?
Majd megkérdezem Kimit, hogyan kell… De a viccet félretéve, a nyári szünetben hazamegyek Finnországba, mert már régen voltam otthon. A családtagjaimmal és a szeretteimmel minden évben rendezünk egy kis gokartversenyt, ez már hagyomány – de az idei különleges lesz, összekötjük az ünnepléssel. Aztán persze minden visszazökken a normális kerékvágásba, elkezdjük a fitneszedzéseket, az egyeztetéseket a mérnökökkel és a csapattal.
Immár futamgyőztesként.
Ez a diadal nagyon fontos számomra, de nem fordítja ki sarkaiból a világot – csak egy lépés a végső cél felé.
Hogyan értékeli a két vébééllovas csapat küzdelmét?
Nagyon szoros a csata a McLaren és a Ferrari között – mindkettő nagyon erős, és csak attól függ, melyik győz, hogy éppen milyen napja van. A versenyeken nem lehet spórolni, és egyetlen pillanatra sem szabad elveszíteni a koncentrációt, hiszen a beállítások apró módosításán múlhat a végső diadal. Ez a kiélezett küzdelem egyrészt jó a nézőknek, mert ébren tartja a figyelmet, másrészt nyomást gyakorol a pilótákra és csapatokra, harmadrészt pedig izgalmas végkifejletet ígér.
