Zsinórban négy remi után végre ismét sikerült megszerezni a győzelmet farkasainknak. Ezúttal a Cagliari csapatán sikerült felülkerekednünk, legalábbis az eredmény tekintetében mindenképpen....A mutatott játék még mindig rengeteg kivánni valót hagy maga után, de ha megpróbálunk a jövőbe tekinteni, és megerőltetjük a szemünket talán már látni a megcsillanó (nem, nem csillag...) fényt az alagút végén. Már maga a mérkőzés sem a megszokott forgatókönyv szerint indult, hiszen nem kaptunk gólt az első félidőben ami pedig már lassan védjegyévé vált a helyenként Zemani időket idéző védelmünknek. Bár talán ez igy túl szigorúan hangzik, hiszen ha egy pillantást vetünk a tabellára akkor rögtön láthatjuk, hogy a 17 bekapott gólunkkal igy is a táblázat második helyén állunk, (na vajon ki, mögött?)A rúgott góljaink alapján (36) éppen csak nem férünk fel a képzeletbeli dobogó 3. fokára, ebben szeretett városi riválisunk előz meg bennünket kerek egy gólocskával. Nem baj, ez legyen a legnagyobb örömük idén! Most, hogy már minden statisztikai adatokra alapuló puskaporomat ellőttem játszunk el egy kicsit azzal a gondolattal, hogy hol tartanánk ha már a szezon eleje óta ugyanazzal a stabil belső védőpárossal állnánk fel fordulórol-fordulóra?
Megmondom!
Mi lennénk a tavalyelőtti
Juve Dzsuve és meccseinket
helyenként unalmas, szar játékkal, de mindig hoznánk. Azt is bátran kimerem jelenteni, hogy az öreglány ánuszát olykor lágyan, (máskor erősebben) simogató hátszélre sem lenne szükségünk, vidáman dalolva vezetnénk a bajnokságot... Na de az álmodozás helyett kanyarodjunk vissza a mérkőzéshez, és foglaljuk össze mit is produkáltak a jövő reménységei a szárdok ellen.Bevallom férfiasan sajnos csak az összefoglalót sikerült megtekintenem, igy (mint mindig) csak a mérkőzés főbb momentumait sűritem bele a posztba.
Kezdjük is mindjárt a mérkőzés hősének, a mindössze 18 éves Daniele Verde első helyzetével, amire egészen a 9-ik percig kellett várni amikor is egy bátran elvállalt lövése éppen csak elkerülte a kaput.
Elszántság? Megvan ?
Aztán a 27-ik percben ismét a fiatal játékos elé került a labda, aki talán ha nem akart volna hatalmas gólt rúgni a hirtelen adódó lehetőségből, minden bizonnyal a jobb felső sarkot választotta volna...
10 perccel később aztán jóvá téve az előző hibáját, valami elképesztően szép gólpasszt varázsolt Ljajic lábára, aki kegyetlenül varrta be a labdát a léc alá.
0-1!
A szünetre ezzel az állással vonulnak a csapatok, hogy aztán a második félidőre megint az "Anti magica Roma" fusson ki a gyepre, és kezdje meg az elmúlt hetekben már oly sokszor látott balfa... izé, szerencsétlenkedését.
Úgy tűnt mintha ráültünk volna az eredményre, és a Cagliari fokozatosan átvette a mérkőzés irányitását.Sorra dolgozták ki a helyzeket, amihez Astori és Inga-binga felváltva asszisztáltak. CSak Morgó magabiztos védéseinek (és fortuna istennőnek) köszönhetjük, hogy 10 percel a mérkőzés vége elött még mindig a római csapatnál volt az előny.A 85-ik percben aztán eldőlni látszott a meccs, a csereként beálló szintén csak 20 éves Parades, a Verde (!) által betett labdát parádés kapáslövéssel a 16-os jobb sarkából a bal alsóba helyezte.Egy képzettebb kapus jó esetben háritani tudta volna, de szerintem ez nem von le semmit a kivitelezés értékéből!
A jelen, és a jövő...
A végére aztán a teljesen fellazult védelmünk a 95-ik percben megkapta a hétre esedékes gólját, csak hogy biztos ne menjük haza üres hálóval, de hála isten ez idő tájt már minden lényeges kérdés eldőlt, és végre a sok döntetlen után 3 ponttal a zsebünkben távozhatunk.A fiataljaink éltek a sors adta lehetőséggel, és szépen megfricskázták Garcia orrát.Remélem ezután már Rudi is ráébred, hogy kár lenne hagyni elkallódni ezeket a fiatal tehetségeket, és ha nem is minden meccsen, de sűrűbben biztosit játéklehetőséget ezen ifjú titánoknak...Köszönjük gyerekek!
Foza Roma!
