Rio 2016: a halálból tért vissza, történelmi aranyérmet szerzett

Chris Mears még csak 16 éves volt, amikor Sydneyben egy ifjúsági verseny előtt megrepedt a lépe, és görcsök közepette fetrengett a szobájában. Az orvosok kiderítették, hogy az Epstein-Barr-vírus támadta meg a szervezetét. Ez a betegség nem mindig jár ilyen súlyos következménnyel, ám Mears esetében rendkívüli erővel csapott le.

Mears, aki több mint két liter vért veszített, kómába esett, és az orvosok mindössze öt százalék esélyt adtak a túlélésre. Azonban Mears rácáfolt a dokik jóslatára. Három nap múlva felébredt, ráadásul a vizsgálatok meglepő diagnózist hoztak: a brit sportember agya egyáltalán nem sérült, pedig a kóma sokszor ezzel jár. Nem is bénult meg, még részlegesen sem. Kivették a lépét, de ami fontosabb, hogy újra elkezdett sportolni – az orvosok nem ajánlották, hogy ezt tegye. De lehet egy ambiciózus fiatalembernek ilyet mondani?

Mears nem csak egyszerűen visszatért a szinkronugráshoz, eredményesen tette. Aranyérmet szerzett 2014-ben a Nemzetközösségi Játékokon, Európa-bajnok lett, világbajnoki bronzot érően ugrott párosban.

Rióban az esélyesebbnek számító kínaiakat is megelőzte Jack Laugherrel a 3 méteres szinkronugrásban. Ez volt a britek első érme – rögtön egy arany – a műugrásnak ebben a számában.

Laugher szerint a lehető legnehezebb gyakorlatot is bemutatták, két és fél szaltó három csavarral, ezt párosban Mearsék adták elő elsőként a sportág történetében.

Az ünneplés rendkívül érzelmes lett. „Úgy véltem a játékok előtt, hogy bizonyítanunk kell. Ezért voltunk olyan érzelmesek a végén. Ez az eredmény visszaadja azt az óriási mennyiségű munkát, amit elvégeztünk” – mondta Laugher.

„Képes voltam sértetlenül keresztüljutni a történteken, persze nem számítva azt, hogy elveszítettem az egyik szervemet – mondta Mears. – Olyan nagyon nem hiányzik. Gyorsan megtanultam, hogy az élet rövid, és hogy az emberek nem kíváncsiak a panaszkodásra. A betegségem megtanított rá, hogy arra koncentráljak, amire koncentrálnom kell.”