Snajder: Sajnos nem férfiak vagyunk, kétszázas szervával…

Legutóbb két évvel ezelőtt, 2022-ben Caroline Garcia nyert mindhárom borításon serleget egyazon idényben, ez az orosz Gyiana Snajdernek (23.) is sikerült a januári huahini kemény pályás és a júniusi Bad Homburg-i füves pályás tornagyőzelmek után a múlt heti Hungarian Grand Prix salakos verseny megnyerésével. Snajder a legfiatalabb a dán Caroline Wozniacki 2009-ben, 19 évesen elért hasonló triplázása óta. Továbbá új karriercsúcsot is elért, az eleve egyéni rekordot jelentő 28.-ról a 23.-ra lépett előre a világranglistán.

„Szeretek versenyezni, nekem kicsit nehézkes lett volna, ha az olimpia előtt három hétig csak edzek – nyilatkozta az olimpikon Snajder lapunk kérdésére, miért nem a pihenést választotta, mint számos párizsi ötkarikás résztvevő. – Ez az egyes játékosoktól függ, illetve attól, hogy alakult a wimbledoni versenyük. Néhányan Prágában vagy Jászvásáron indultak, az én tervem az volt, hogy eltöltök egy hetet egy salakpályás tornán, aztán adok egy hét pihenőt és felkészülési időt magamnak.”

Majd hozzátette: elsősorban mentális tényezőkön alapult a budapesti győzelme, sikerült a negatív érzelmeit kordában tartania a mérkőzések során.

Döntőbeli ellenfele, a fehérorosz Aljakszandra Szasznovics (104.) a fináléig vezető úton – amelyben kikapott 6:4, 6:4-re – három döntő szettes mérkőzést is játszott, így három órával többet töltött a pályán Snajdernél.

„Nehéz megállapítani, hogy ez számított-e, mivel vannak játékosok, akiknek fekszik, ha hosszabb mérkőzéseket játszhatnak, jobban érzik a pályát, a labda mozgását, a körülményeket, amely egyébként mindenkinek egyformán kihívást jelentett, tekintve az egész hetes meleg, párás időjárást. Lehet, hogy Aljakszandra kicsit fáradtabb volt, de egyébként jó fizikai adottságú játékos.”

Snajder arra is kitért, miképp fordította mindkét szettet a javára azok után, hogy mindkettőben breakhátrányba került.

„Sajnos nem férfiak vagyunk kétszáz kilométer per órás szervákkal, ezzel együtt is próbálunk egyenletesek maradni az adogatójátékainkban, ám ez nem mindig sikerül. Ilyenkor a ritörnjeinkkel igyekszünk jól sáfárkodni, hogy visszabreakeljünk, és azzal ellensúlyozzuk. A döntőben nem adogattam rosszul, nem halmoztam a kettős hibákat őrült módjára, de meg kellett találnom a megoldást Aljakszandra nagyszerű ritörnjeire – én is ezekkel próbáltam vissza­breakelni, miközben igyekeztem konzisztens maradni az első szerváimban.”