Gazella, Tanár úr, Gyurka – a Juventus magyar tanítómesterei

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2020.11.24. 12:03
null
Hirzer Ferenc korának zseniális támadója volt, és 1926-ban tagja volt a Juventus bajnokcsapatának (Fotó: Nemzeti Sport)
A Ferencváros Bajnokok Ligája-ellenfele, a Juventus első aranykorának hajnalán magyar futballisták is segédkeztek a klub felvirágoztatásában. Károly Jenő edzőként, Hirzer Ferenc és Viola József játékosként, utóbbi trénerként is részt vállalt a sikerből.
Az első világháborút és a Tanácsköztársaságot követő létbizonytalanság miatt számos labdarúgónk vándorbotot fogott, s meg sem állt Olaszországig. Egyrészt a magyar futball hírnevének köszönhetően szívesen fogadták őket, másrészt Benito Mussolini 1922-es hatalomra kerülésével a politikai akarat is adva volt, hogy Itáliában a sportág meginduljon a fejlődés útján, a nemzeti identitás egyik legfontosabb részét képezte a sport, ezen belül a labdarúgás. Ebben az időszakban, mint a közép-európai iskola prominens képviselői – az osztrákok és a csehszlovákok mellett – , a magyarok voltak az olaszok tanítómesterei. Az sem mellékes, hogy a húszas évek elejének honi álamatörizmusa helyett a mieink a valódi profizmust választhatták.

Károly Jenő 17 esztendős volt 1903-ban, amikor pályára lépett az MTK nagycsapatában. Eleinte jobbösszekötőt játszott, később középfedezetként kamatoztatta tudását. Károly fejjátéka egészen kiváló volt, 20-30 méterre is pontosan továbbította fejjel a labdát. Úgy játszik, mint egy tanár, mondták róla, ezért kapta a Tanár úr becenevet, amelyet a magyar futball történetében két fradista, Lázár Gyula és Lakat Károly is kiérdemelt később. Károly még 1903-ban bemutatkozott a válogatottban, 25 alkalommal lépett pályára a legjobbak között (1903–1918). Játszott kétszer az olaszok ellen is (1910. május 6-án a Millenárison 6:1-re, 1911. január 6-án Milánóban 1:0-ra győztünk).

Károly – az olasz opera nagy rajongója – 1920 és 1926 között Olaszországban dolgozott edzőként, 1923-ban a Juventus szakvezetője lett. Kétségtelen, hogy rendszert vitt a torinói együttes játékába, de az is tény, hogy jókor volt jó helyen: érkezésének esztendejében lett az egyesület elnöke Edoardo Agnelli, a FIAT autógyárat alapító Giovanni Agnelli fia, aki tragikus balesetéig, 1935-ig töltötte be a pozíciót, s ez idő alatt megindulva a nagycsapattá válás útján, a Juve hat bajnokságot nyert (az elsőt még 1905-ben gyűjtötte be). A külföldre igazoló magyar futballisták és szakemberek karrierjét végigkövető Kalandozó magyar labdarúgók című kiadvány kiemeli, a dél-amerikai származású olaszokkal, az oriundókkal (Luisito Monti, Raimundo Orsi, Renato Cesarini) mint alapemberekkel számoló Károly a szisztematikus csapatmunkában látta az előrelépés lehetőségét. Kulcsposztnak tartotta a középfedezet szerepkörét, leigazolta a Törekvés egyszeres válogatottját, a 33 éves Viola Józsefet, akit az edző savonai korszakából ismert. A felsoroltak mellett főszerepet kapott a kapus Gianpiero Combi és a két védő, Luigi Allemandi és Virginio Rosetta. De Károly legjobb húzásának Hirzer Ferenc leigazolása bizonyult, aki korábban együtt játszott Violával a Törekvésben.

Hirzer Ferenc a kőbányai vasutascsapatban 1913-ban mutatkozott be. Mozgékony volt, robbanékony, technikás, jól lövő csatárként egyaránt jó teljesítményt nyújtott a bal szélen és összekötőként is. Termete miatt a „Kicsi” becenevet kapta. Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyve megemlíti:  „Fürge mozgása, ötletessége és szemfülessége, valamint Puskás »Öcsi« mozgása és játékfelfogása között sok volt a hasonlóság.”  A válogatottban 20 évesen, 1922-ben Svájc ellen lépett először pályára, a legjobbak között a Törekvés labdarúgójaként 1923. március 11-én Lausanne-ban nyújtotta egyik legemlékezetesebb játékát, két góllal vette ki a részét Svájc 6:1-es legyőzéséből. Egy évtizednyi játék után maga mögött hagyta Budapestet és az amatőr futballt, a húszas évek elején csatlakozott a vándorbotot fogó magyar labdarúgók garmadájához. Weisz Árpáddal és Hajós Árpáddal Csehszlovákiába igazolt a zsidók által alapított és pénzelt Maccabi Brnóba, amelyben 1920 és 1925 között több mint 40 (!) magyarországi labdarúgó fordult meg. A csapat Torinóban 2:1-re megverte a Juvét, sőt, Spanyolországban a Real Madridot is legyőzte. „Kicsi” mindössze egy évadot töltött ott és továbbállt Hamburgba, ám az 1925–1926-os idényben ismét klubot és országot váltott. A Juventus kereste meg, az egykor ugyancsak Törekvés-futballista, Viola József akkor már a bianconerit irányító Károly Jenő csapatát erősítette.


A Juventus 1925–1926-os bajnokcsapata. Állnak, balról: Freilich gyúró, Munerati, Hirzer, Vojak, Bigotto, Combi, Rosetta, Allemandi, Torriani, Viola. Guggol: Ferrero, Meneghetti
A Juventus 1925–1926-os bajnokcsapata. Állnak, balról: Freilich gyúró, Munerati, Hirzer, Vojak, Bigotto, Combi, Rosetta, Allemandi, Torriani, Viola. Guggol: Ferrero, Meneghetti


Az Itáliában szökellő futása, gyorsasága miatt nemes egyszerűséggel a „Gazella” becenevet kapó Hirzer a legnagyobb mérkőzését 1926. június 20-án játszotta a Mantova ellen. Tarthatatlannak bizonyult, az első félidőben 5 gólt szerzett, valamennyit a 33. és 39. perc között! (Két torinói idényében öt mesterhármast jegyzett.) A Juve vezette az Északi Liga B-csoportját, és 934 perccel Olaszországban felállította minden idők leghosszabb kapott gól nélküli szériáját. A csoportban 30 góllal Hirzer állt a góllövőlista élén, az Északi Liga A-csoportjának éllovasa, a Bologna legendája, Angelo Schiavio – aki 242 gólt szerzett pályafutása során – 27 találattal követte. A Bologna ellen idegenben (2:2) és Torinóban (0:0) is döntetlent játszottak a zebrák. Az egyébként a szívével bajlódó Károly Jenő rágta magát, hogy együttesének nem sikerült kicsikarnia a döntést, s ez az életébe került. A milánói harmadik találkozót már nem érhette meg: 1926. július 28-án, miközben házának kertjében két kisgyermekével a csirkéit etette, a maestro ungherese hirtelen összeesett és szívbénulásban elhunyt. A Juve a mindent eldöntő találkozón 2:1-re győzött. A záró összecsapás az Alba Roma elleni volt, s a Déli Liga (az olasz bajnokságot 1929-től rendezik egycsoportos országos keretek között) legjobbja is ontotta a gólokat az idény során, 20 meccsen 61-szer talált az ellenfelek hálójába, és az elődöntőben az Internaplest 7:2-re ütötte ki. A Juve az első mérkőzésen Torinóban hengerelt a Hirzer, Pastore duó révén: előbbi háromszor, utóbbi kétszer talált be a 7:1-es mérkőzésen. A visszavágó formalitás volt, viszont Hirzer megszerezte idénybeli 35. gólját (Pietro Pastore 26 találattal zárt), amely egy évadban bajnoki rekordot jelentett. Később Julio Libonatti (1927–1928), és Gunnar Nordahl (1949–1950) be tudta állítani a rekordját, Gino Rossettinek (1928–1929) pedig még őt is sikerült túlszárnyalnia 36 góllal.

NÉVJEGY: HIRZER-HÍRES FERENC
Született: 1902. november 21., Budapest
Elhunyt: 1957. április 28., Trento
Posztja: csatár
Klubjai játékosként: Törekvés (1919–1923), Maccabi Brno (csehszlovák, 1923–1924), Union Altona (német, 1924), Hamburger Sportverein (német, 1924–1925), Juventus (olasz, 1925–1927), Hungária (1927–1932), Young Fellows (svájci, 1932–1933), Saint-Servan (francia, 1933–1935)
Válogatottság/gól: 33/14 (1922–1932)
Kiemelkedő eredményei játékosként: olasz bajnok (1926), magyar bajnok (1929), olasz gólkirály (1925–1926)
Klubjai edzőként: Mantova (1935–1936), Salernitana (1936–1938), Anconitana-Bianchi (1938–1939), Liguria (1939), Vigevano (1940), Salernitana (1940), Battipagliese (1941–1942), Perugia (1941–1943), Lecce (1945–1946), Sestrese (1946–1947), Benevento (1949–1950), Palmese (1951–1953), Aosta (1954–1955), Trento (1956–1957)

Hirzer még egy évadra maradt, ugyanakkor az olasz labdarúgás nagy változáson ment keresztül. A sportág nacionalista vezetősége úgy döntött, az 1927–1928-as idényben teljesen kitiltja a külföldieket, akkoriban mintegy nyolcvan, főleg magyar és osztrák futballista légióskodott Itáliában. Az 1926–1927-es évadban még enyhítették a szabályozást, a klubok legfeljebb két külföldit foglalkoztathattak, de csak egy lehetett közülük a pályán. A korlátozás – a sérüléseivel együtt – hátráltatta Hirzert, így 28-ból csupán 17 mérkőzésen játszott. Az évad közben kirobbant az olasz futball első nagyobb botránya. A Torino vezette a tabellát, de utóbb kiderült, hogy megpróbálták megvesztegetni a Juventus balszélsőjét, Luigi Allemandit a torinói derbi alatt, amelyet végül a „Toro” nyert meg 2:1-re. Amikor ez kitudódott, elvették a Torino bajnoki címét és Allemandit egy életre eltiltották (később felmentést kapott). A Juventus a harmadik helyen zárta a bajnokságot a Torino és a Bologna mögött. Hirzer végül 43 mérkőzés és 50 gól után hazatért Magyarországra – ráadásul 1926-ban itthon is bevezették a profizmust. Hazai csapata az MTK lett, 1928–1929-ben Hirzer játékosként még magyar bajnoki aranyérmet nyert, kék-fehérben 107 bajnokin 69 gólt szerzett. A válogatottban 32 alkalommal (1922–1932) lépett pályára és 14 gólt jegyzett úgy, hogy az 1924-es párizsi olimpián elszenvedett egyiptomi csapás (0:3) és 1927 szeptembere között több mint három évig nem húzta magára a címeres mezt. Pályafutása végeztével visszatért Olaszországba és haláláig ott edzősködött.

Amikor a húszas évek közepén magyarosították a nevét (Hirzer-Híres), dohogott, hogy itthon még tudják, ki az a Híres, de a külföldieket fel kellene erről világosítani. Nem kellett: góljaival lett híres…

Sárosi György edzőként jutott a csúcsra. A Ferencváros egykori Gyurkája Olaszországban edzősködve 1951 és 1953 között irányította a zebrákat. Giampiero Bonipertivel, a dánokkal, John Hansennel, Karl Aage Hansennel, Carl Aage Praesttel felálló együttese 1952-ben bajnok lett, rá egy évre bronzérmes.

Sárosi György, Viola József, Károly Jenő
Sárosi György, Viola József, Károly Jenő



(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. november 21-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik