Kamu tarkó- és mélyütés, levonulás – botrány!

Kétségtelen, hogy a magyar ökölvívó-csapatbajnokságok 1926 óta íródó történetében az egyik mélypontot a nyolcvan évvel ezelőtti, 1942-es kiírás hozta el. Nem azért, mert az aranyérmet az 1935-ös megalakulása óta hasztalan üldöző BSzKRT (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., 1945 után Előre SC, később BKV Előre) nyerte meg, a közlekedésiek – vagy ahogyan akkoriban írták: a villamosiak – egy második és két harmadik hely után igazán indokoltan aspiráltak a bajnoki címre.

Soraikban ráadásul 1942 friss Európa-bajnokával, a pehelysúlyú Frigyes (Fritsch) Dezsővel (Népsport, 2022. január 24.) és a Breslauban (Wroclaw) ezüstérmes Szentgyörgyi Lajossal. A körmérkőzéses lebonyolításban a BSzKRT-os fiúk egy BVSC elleni vereséget leszámítva mindenkit megvertek, így a BTK elleni utolsó fordulóban úgy léphettek ringbe, hogy ha nyernek, övék a hőn áhított bajnoki cím. Nyertek is – de hogyan?!

Már 9:3-ra vezettek, amikor a BTK-s Sturm nem volt hajlandó szorítóba lépni, de addigra már csapattársa, Hudák is eljátszotta a ringben a nagy halált. Erdős pedig fogta magát, és második menete végén a közönség tüntetése mellett egyszerűen távozott a ringből...

De nézzük részletesebben!

Nem a BSzKRT–BTK meccs volt az első, ahol civil praktikákat vetettek be az öklözők, hiszen a WMTK (Weiss Manfréd TK)–FTC összecsapáson a WMTK-s, azaz csepeli Varga játszotta el a tarkóütést, sikerült is elérnie, hogy a nagy Szigeti Lajost (1934 Európa-bajnokát, további három Eb dobogósát) lelép­tették ellene. Ez a leléptetés tehetett arról, hogy a címvédő Fradi már az érmekről döntő csoportkörbe sem jutott be.

A WMTK ellen „a BTK-s Monfera utánozta le Vargát, de sokkal nagyobb »drámai erővel«. Ő valósággal fetrengett, vergődött a szorítóban és hiába mosdatták fel a szorítósegédek, újból »eszméletlenül« terült el a padlón. Remek »alakítása« neki is sikert hozott. Ellen­felét, Szelezsánt tarkóütés címén leléptették... A mérkőzés után már hiába állapította meg az orvosi vizsgálat, hogy nem volt tarkóütés. A két pontot a BTK kapta...” A tarkóütésnek ezt a megjátszását ezután egyszerűen ,,monferázásnak” hívta a szorítók népe.

Ezután következett a botrányos végű BSzKRT–BTK találkozó. Itt a magdolnavárosi (Horthy Miklósné Purgly Magdolna után nevezték így akkoriban a mai Angyalföldet) Hudák próbálkozott meg színészi alakítással. Ő azonban már nem a „nagy számot” a tarkóütést játszotta el, ha­nem a mélyütést. Egy kis változatosság sohasem árt. A mérkőzésvezető azonban most nem dőlt be, az orvosi vizsgá­latig nem hirdetett eredményt. A vizsgá­lat azután megállapította, hogy Hudák nem kapott mélyütést. Győzött tehát a BSzKRT-os Zseni. A botránnyal záruló izgalmakat ez a mérkőzés indította el: a közönség tüntetésére Sturm a második menet végén otthagyta a szorítót, aztán Erdős sem állt ki Szolnoki ellen. A lelátó népe botrányosan viselkedett, izzott a levegő a csarnokban, és végül – fennállása óta először (és tegyük hozzá: utoljára) bajnok lett a BSZKRT.

„Amikor egy évvel ezelőtt átvettem a szakosztály vezetését – nyilatkozta a bajnoki cím után a BTK-sok színészkedéséről szót sem ejtve a BSzKRT-szakosztályelnök Rajki Lajos –, bizony rendszertelenül jártak a versenyzők az edzésekre. Azóta remek szellemet alakítottunk ki, igazi bajtársias szellemet, ma már egy-egy edzésen több, mint száz öklöző sürög-forog az edzőteremben. Nem is tudunk egy csoportban dolgozni, kétfelé kellett osz­tanunk a gárdát. A közeljövőben pedig már három edző keze alatt fognak készülni öklözőink. Ezek egyike Frigyes lesz. Az utánpótlásunk őszre már olyan lesz, hogy – bárki megnézheti!”

Merthogy a „villamosiak” legjobbja, az alig több mint egy hónappal korábban kontinensbajnokságot nyerő Frigyes Dezső abbahagyta a bunyót. És tette mindezt azért, mert szerinte ő nem szereti a közönség...

„Nem tudom miért, de sohasem voltam a közönség kedvence – nyilatkozta megtörten a Nemzeti Sportnak. – Még becenevem sem volt sohasem. Úgy, mint a többieknek... Nekem nemcsak az ellenféllel, hanem a közön­ség ellenszenvével is harcolnom kellett. Legutóbb Boroszlóban Európa-bajnokságot nyertem... Tessék elhinni, minden mozdulatomat, minden gondolatomat arra állí­tottam be, hogy győzzek. Szuggeráltam önmagamat. És verekedtem, küzdöttem, harcoltam. Az életemet adtam volna a győzelemért. És sikerült. Sírtam, mint egy kis gyerek, amikor felcsendült a Himnusz. Boroszlóban... S most a CSB-n csupa ellenszenv vett körül. A közönség az én kiütésemet kívánta, s hiába győztem – azt hiszem, megérdemelten –, mégis ellenem tüntetett. Hát egy kicsit ezért is hagyom ott a szorítót...”

A becenév nélküli Frigyes Dezső, 1942 Európa-bajnoka tehát kissé elkeseredetten visszavonult, négy év múlva ráadásul azt is megtudta, hogy az akkor éppen németországi Breslauban a fináléban a Jahrhunderthalle 8000 nézője előtt a hazai Arthur Büttner ellen nyert aranya semmis, az európai szövetség ugyanis eltörölte a nácik által rendezett, mindössze 11 nemzet öklözői által megtisztelt tornát. Győrben, majd a válogatott mellett edzősködött, a levert forradalom után pedig családjával elhagyta Magyarországot, meg sem állt Clevelandig, és ott halt meg 1984 nyarán.

„A lehető legszigorúbb büntetésben része­sülnek a CSB-döntő »bűnösei«” – jósolta a botrány kapcsán Nemzeti Sport, és igaza lett. A MÖSZ szakbizottságának ülésén a szövetségi képviselő jelentésének ismertetése után a BTK-tól Czvetkó Pál mondott nagy beszédet. Ebben hangoztatta, hogy a BTK nem vonult le, ezt a vádat, sőt még az erre való célozgatást is a leghatározottabban vissza­utasítja a magdolnavárosi egyesület.

„Sturm a felizgatott nézők unszolá­sára hagyta el a szorítót – mondotta többek között Czvetkó –, s hiába akartam azután visszavinni őt, a tömegen keresztül minden erre irányuló törekvésem meghiúsult. Felbomlott a rend, nem volt út a szorítóhoz. Ezért nem tudott Erdős sem eljutni a szorítóhoz...”

A MÖSZ-ben a csapatbajnokságon történtekkel foglalkozó egyesbíró súlyos ítéleteket hozott a színészkedő ökölvívók ellen. „Monferát, miután az orvosi vizsgálat is megállapította, hogy nem szenvedett tarkóütést, két hónapra eltiltották a verseny­zéstől. Monfera azzal védekezett, hogy valóban rosszul volt s nem tetette magát. Az íté­letben azonban megnyugodott. Hudákot egy hónapra tiltották el a szo­rítóból Nála is orvosi vizsgálat állapí­totta meg, hogy nem kapott mélyütést. Hudák nem nyugodott meg az ítéletben, hanem fellebbezést jelentett be. Erdőst, a BTK nehézsúlyú ökölvívóját, mert nem állt ki Szolnoki ellen, három hónapra tiltották el a szorítóból. Erdős beismerte, hogy valóban sportszerűtlenül viselkedett s meg is nyugodott az ítélet­ben.”

Sturm ügyében ekkor még nem született döntés, „ő ugyanis igazolta, hogy hivatali elfoglalt­sága miatt nem jelenhetett meg az egyesbíró előtt, így az ő ügyét a jövő héten tárgyalják. Sturm kihallgatásával kapcsolatban fog kiderülni, hogy a levonulásában része volt-e a BTK vezetőinek. Ez esetben ugyanis a vezetők ellen is eljárást indít a MÖSZ.”

Nos, végül a vezetők megúszták, a balhét a bunyósok vitték el. A BSzKRT mögött a BVSC nyerte meg az ezüst-, a BTK pedig a bronzérmet.