„Dereck egy igazi extrovertált, énközpontú személyiség és teljesen kiszámíthatatlan. Eddig még nem vizsgálták soha, de szerintem autista, illetve vannak még bizonyos problémái, amikről nem beszélnék, de megmagyarázzák a viselkedését. A diszlexiás, és némileg autista emberek általában tettekkel beszélnek, és könnyen lesznek frusztráltak. Én úgy gondolom, hogy ő a beszédzavarai miatt inkább a cselekedetekkel hívja fel magára a figyelmet. Nagyon nehezen fogadja el, hogy más irányítsa, terelgesse őt, éppen ezért borzasztó bonyolult dolog edzeni őt. Az autizmus és a diszlexia miatt nagyon nehezen fogadja be az információkat. Három évig csak vertem a fejemet a falba miatta, aztán egy szakember azt tanácsolta, inkább boncoljam szét az információkat, és csak apránként adagoljam neki. Azóta képes vagyok elfogadtatni vele a dolgokat.
Mindazonáltal elég lobbanékony kapcsolatban vagyunk. Nagyon nehéz őt edzeni, de éppen ebben rejlik az ő lényege mint ökölvívó. Ha kiöljük belőle ezt az állati ösztönt, akkor megszűnik igazi harcosnak lenni. Megmondtam Derecknek, az emberek csak az alapján tudják megítélni, amit látnak tőle. Még nem ismerik az igazi Dereck Chisorát, de ha legyőzi Haye-t, akkor meglesz az esélye egy bajnoki pályafutásra és arra, hogy a közönség megkedvelje őt” – mondta Charles, aki bevallotta, többször össze is verekedett tanítványával.
„Sokszor úgy voltam vele, hogy kész, elegem volt, nem kell ez nekem, hagyom a fenébe, nem edzem őt tovább. Az évek során számtalan eset volt, hogy úgy kellett bennünket szétszedni. Állandóan összeverekszünk, ez pedig nem jó dolog. Nem tagadom, a mostani edzőtáborban is volt rá precedens, hogy összebunyóztunk. Két órával később odajött hozzám, és bocsánatot kért, hogy kirobbantotta ezt a dolgot, én pedig azért, mert kezet emeltem rá.”
