Briggs 1997-ben George Foreman legyőzésével robbant be a köztudatba, miután vitatott pontozással verte a veterán legendát és megszerezte az úgynevezett lineáris világbajnoki címet.
Egy évvel később összecsaphatott a WBC világbajnok Lennox Lewisszal, és bár az első két menetben alaposan feladta a leckét a britnek, végül három számolás után az ötödik felvonásban kellett kapitulálnia a világbajnok ellen.
Pályafutása innen gyakorlatilag mellékvágányra jutott, a mélypontot a Sedrick Fields elleni vereség jelentette, ami után hat évet kellett várnia egy újabb világbajnoki összecsapásra.
2006-ban Siarhei Liakhovich ellen lépett szorítóba a WBO-címért és vesztett állásból szinte az utolsó pillanatban ütötte ki a fehéroroszt a szorítóból. Sokáig azonban nem örülhetett, első címvédésén sima vereséget szenvedett Sultan Ibragimovtól.
Következő meccsén szteroid használatán kapják, de megúszta egy rövid eltiltással, majd pár felhozómeccs után végül megküzdhetett a WBC-bajnok Vitalij Klicskóval, ahol az ukrán az utóbbi évek egyik legnagyobb verésében részesített a brooklyni „Ágyúst”. Bár Briggs hősiesen küzdött és végül talpon maradt, a meccs után súlyos sérülésekkel szállították az intenzív osztályra. Briggs sokszor tűnt a ringben fáradtnak és motiválatlannak, előbbit asztmatikus megbetegedésével magyarázta, és büszke arra, hogy ezzel a teherrel is ott lehetett a legjobbak között.
