Az utolsó házi feladat a vakáció előtt

- Nem furcsa, hogy címmérkőzések után most "csak" felhozó meccset kell vívnia?
- Semmiképpen sem, erre is ugyanúgy készülök, mintha valamilyen öv lenne a tét. Legfeljebb az a különbség, hogy nem tizenkét, hanem csak nyolc menetet kell bokszolnom - válaszolta érdeklődésünkre a profiként továbbra is veretlen Nagy János.
- Ahhoz képest, hogy felhozó mérkőzésnek szánják, elég kemény ellenfelet kapott.
- De gyakorlatilag mindegy, mert mindenkit meg kell vernem, ha előre akarok lépni. Nem azt kell nézni, hogy gyenge ellenfelet válasszanak, hanem azt, hogy jó meccset lehessen vele vívni.
- Meglepte, hogy orosz lett a rivális?
- Erről inkább a menedzseremet, Rácz Félixet kellene kérdezni, ő köti le a mérkőzéseimet, nekem pedig azzal kell bokszolnom, akit ő hoz.
- No de kiskönnyűsúlyban a legjobbak inkább a tengerentúlra koncentrálódnak.
- Az oroszokról meg tudjuk, hogy általában nagyon jó, képzett bokszolók. Ha megnézünk például egy amatőr Európa-bajnokságot, a tizenkettőből úgy tíz aranyérem az övék, világbajnokságokon meg három-négy. Ott vannak ők is elöl, jók, technikásak, gondolom, Romanovics sem lóg majd ki nagyon közülük.
- Ennek fényében nem kapott túl sok pihenőt a paksi fellépése után.
- Három nap alatt tényleg nem lehet megváltani a világot, de a nyíradonyi gála túlságosan is közel volt. Három nap után tulajdonképpen nem is újrakezdtük a munkát, hanem ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
- Nehéz volt?
- Kicsit igen, de érthető a menedzsment álláspontja is. Pakson csak négy menetet bokszoltam, nem kellett kiadnom magamból mindent, így beleférhet ez a meccs. Hónapok óta folyamatosan edzésben vagyok, az előző felkészülés kicsit kivett belőlem, de nem annyit, hogy ne bírnám az iramot. Bírom, mert bírnom kell.
- Különösen akkor, ha valaki már a nagy szervezeteknél is ott van az előszobában…
- Ennyire azért ne szaladjunk előre, erről még nem beszélgettem a menedzsmenttel, nem szeretek ilyen messzire tekinteni. Jobb csak a jelenre figyelni.