Ismét előkerült a tékozló fiú

Van az úgy, hogy Szűcs Lászlóval hosszú ideig nem fut össze az ember. Az elmúlt egy évtizedben vagy háromszor tűnt el, illetve fel az egykori, Kokó-féle generáció istenáldotta tehetségű, abból azonban oly keveset profitáló bunyósa. Többször járt az élet árnyékos oldalán, sosem volt egyszerű eset. Az 1997-es, budapesti világbajnokság előtt egy héttel például öt hónap erejéig marasztalták Győrben, ahová tanúkihallgatásra érkezett, ígéretes profikarrierje pedig egy meccsig tartott, azután hosszú időre önkéntes száműzetésbe vonult a hatóságok elől.

Most, szeretnénk benne hinni, jobbra fordulhat a sorsa, mi több, az egykori junior-vb-ezüstérmes azt sem zárja ki, hogy 36. életévében a bunyót is újrakezdi.
- Sokan segítettek a talpra állásban, amióta három és fél éve kijöttem a börtönből, főleg Totó barátom, akivel Madár hamburgi meccsén is jártam. Az ő cégénél, egy nyomozóirodában dolgozom.

- Ez jó. Rablóból pandúr?
- Olyasvalami. A lényeg, hogy egyenesbe jöjjön az életem. Persze, ez sem megy egyik napról a másikra, most például éppen ellopták az Audi kabriómat a házam elől. Alighanem pont azért nem egyszerű megtalálnom, mert tudják, hogy a Szűcs Lacié.
- Sokan ismerik, ez tény.
- Sajnos igen, de igyekszem mindent kijavítani, amit korábban elrontottam.
- A töredékét sem érte el annak, ami a képességeiből következett volna.
- Bennem van az ok, alig adtam ki valamit magamból, rászolgáltam a tékozló fiú elnevezésre. Másról sem szólt az életem, mint hogy eltűntem és előkerültem. Aztán amikorra beértem volna, amikorra kirosszalkodtam magam, amikor már nem kellett amiatt aggódnom, hogy holnap mi lesz, mert anyagilag is megerősödtem, a pesti vébé előtt öt hónapra bezártak.

- Mi is volt a háttérben?
- Ma már mindegy, csináltam egy bakit, ott voltam, elkövettem, ennyi. Majdnem megőrültem, amikor az előzetesben kistévén néztem Kokó és Madár világbajnoki győzelmét. Nekem is ott kellett volna lennem, életem legjobb formájában voltam. Aztán első és másodfokon is kaptam négy évet, de mert a második feleségem terhes volt az első közös gyerekünkkel, úgy gondoltam, nem vonulok be.
- Pedig ha előkerült volna, el volt intézve a perújrafelvétel.
- Eközben én derékig érő szakállt növesztettem, és új iratokkal bujkáltam. Egészen 2001 januárjáig, amikor feldobtak. Emlékszem, a körúton sétáltunk, a feleségem tolta a babakocsit, mire negyven géppisztolyos kommandós tört rám, a Viszkis miatt sem csináltak ekkora felhajtást, még a villamos is megállt. Végül júliusban jöttem ki.
- Ha nincs a bujkálás, egynél több profimeccse lenne, ez bizonyos.
- Persze, azt az egyet a Vasas-csarnokban második menetes K. O.-val nyertem meg egy Kővári Gyula nevű srác ellen, de mert el kellett tűnnöm, torzó maradt a karrierem. Nem volt mód a folytatásra, hiszen aki országos körözés alatt áll, az ne bokszoljon külföldön sem, mondjuk, az Eurosporton. Ismertek, nem mondhattam, hogy én vagyok a Matolcsi.

- Sosem bírt a vérével, igaz?
- Tényleg nem, ha bevonultam egy edzőtáborba, már az első nap viszketett a tenyerem. A Sváb-hegyről, még Atlanta előtt, esténként úgy vittek le kocsival a Moszkva térre, mert mentem a haverjaimmal újítani. De éjfélre mindig visszaértem, ahogy ígértem.
- Mi a garancia arra, hogy végül minden jóra fordul?
- Az, hogy vannak, akik mellém álltak. Totó bátyánk abban is segít, hogy a legnagyobb fiam, a tizenöt éves Laci Pestre költözzön. Ô Sajószentpéteren az én régi mesteremnél, Takács Gabi bácsinál bunyózik, azt mondják, fantasztikus tehetség. Ez persze, én tudom a legjobban, önmagában kevés. Fanatizmusra, szorgalomra és szerencsére is szüksége lesz. Hallom, hogy a második apám, Szántó Öcsi bácsi Erzsébeten edzősködik, megpróbálom hozzávinni a fiamat, hátha lát benne fantáziát, mint egykor a faterjában. És azt sem zárom ki, hogy én is újrakezdjem. Mármint a bunyót…