Wrighté maradt a trón

A két amerikai másodszor csapott össze, és az első, hatalmas fölénnyel megnyert ütközet után Wright ezúttal csak többségi döntéssel - 115:113, 115:113 és 114:114 arányban - múlta felül a korábban három súlycsoportban is világbajnoki övet szerző honfitársát. Ha Mosley az utolsó menetet nem egy, hanem két pontozónál viszi el, akkor többségi döntetlent hirdettek volna a Mandalay Bay Events Centerben.
Pedig úgy indult a találkozó, hogy ismét egyértelmű Wright-diadalnak tapsolhat a publikum. Az el nem ismert zseni több mint négy meneten keresztül nyomasztó fizikai és lélektani fölényben volt, és már odáig merészkedett, hogy leengedett kézzel járkált Mosley ütőtávjában. Ezt nem kellett volna tennie… A kihívó ugyanis keresztbe verte, és szép lassan ő is bekapcsolódott a mérkőzésbe.
Egyre jobban ráerőltette az akaratát Wrightra, aki ugyan a meccs végéig tartó hullámvölgyében is tudott meneteket nyerni, de messze nem volt olyan meggyőző, mint amire számítani lehetett. Összességében azonban a mérkőzés elején összeütött előnye elegendőnek bizonyult, de az is igaz, hogy mint minden pontozással vesztő bokszoló, Mosley is vitatta a döntés helyességét. "Megmutattam a szurkolóknak, hogy ha harcolok, akkor száz százalékot adok ki magamból - mondta a legyőzött bunyós. - Megijesztettem, küzdöttem ellene, én ütöttem a nagyobbakat, a tisztábbakat. Több energiám maradt, és a testem is jobban bírta a megpróbáltatásokat." Azért az ütésstatisztika jelzi, nem feltétlenül neki van igaza, hiszen 154 ütésével szemben Wright 273-at juttatott célba.
"Megérdemelte a visszavágót, harcolni jött ide - hangzott Wright replikája. - Nagyszerű bunyós, de én ütöttem meg őt többször. De nyertem, és most már előretekintek. Elsősorban Trinidaddel szeretnék bokszolni, de Oscar De La Hoyával vagy Bernard Hopkinsszal is kiállnék. Mindenkivel kiállok, aki akar engem."
Jelentkezőkben nem lesz hiány, csak kérdés: ki felel meg Winky kaliberének?