Az ismertség után jöhet az öv

- Egy hónapja még azt mondta, nem gondol Chacónra. Most is tartja még ezt?
- Azért ahogyan fogy az idő december tizenhatodikáig, egyre többet foglalkozom ezzel a mecscsel, és például a sajtó egyre gyakrabban juttatja az eszembe Chacónt - válaszolta Nagy János. - Úgy tűnik, ez a mérkőzés érdekli az embereket, alighanem a hazai bokszéletnek is, nekem is újabb fontos lépés lehet a második Chacón elleni találkozó.

Hasznosítani kell a tapasztalatokat

- Az első mennyiben volt az?
- Valamilyen szinten hasonló léptékű volt. Szerintem igazából annak az összecsapásnak köszönhetően ismertek meg az emberek.
- Furcsa volt a váltás? Hosszú ideig azért csak a háttérben, többek árnyékában állt, azóta viszont ön is a frontvonalban van.
- Akkor furcsa volt, ma már nem az. Eleinte idegennek éreztem a népszerűséget, mára azért már megbarátkoztam vele.
- Kereste, vagy jött magától?
- Inkább az utóbbi. Az emberek megismerték a bunyómat, és úgy vettem észre, sokaknak tetszett, tetszik a stílusom, ezért sokan szimpatizálnak velem.
- Szokott még a Chacón-meccsre gondolni?
- Legfeljebb ha rákérdeznek, egyébként kimondottan nem szoktam azzal foglalkozni, hogy ekkor vagy akkor mit kellett volna tennem ellene. Most csak az a lényeg, hogy decemberben megverjem. Ugyanakkor az tagadhatatlan, az első mérkőzésünk tapasztalatait megpróbálom hasznosítani. Felmértük, hogy az argentinnak nagy az ütőereje, nekem pedig csiszolnom kell a védekezésemen, illetve nem ártana még jobb erőnlétet szereznem. Még egy olyan holtpontot, mint a hatodik-hetedik menetben volt, nem szeretnék átélni. Eredetileg a november hatodikai gálára készültünk, akkorra próbáltuk időzíteni a csúcsformát, de az a mérkőzés elmaradt, és kaptunk további másfél hónapot.

- Továbbra is hibátlan az összhang ön és edzője, Klein Csaba között?
- Természetesen. Mint edzőhöz és mint emberhez is ragaszkodom hozzá. Nehéz olyan trénert találni, aki nem csupán sportolóként, hanem emberként is megérti a tanítványát.
- Most pedig mindketten életük nagy lehetősége előtt állnak, Klein Csabának a profik között még nem volt világbajnoka, Nagy János pedig még nem volt világbajnok. Meglepte, hogy kétezer-öt helyett már az idén megkapja a sanszot?
- Konkrétan nem tudtam róla, de menedzserem, Rácz Félix azért már utalgatott rá. Mi úgy gondolkodtunk, hogy tizenkét menetet bokszolok, és ha arra megfelelően felkészülök, mindegy, mi a tét, mert minden körülmények között a maximumot kell kiadnom magamból.
- Ezek szerint nincs sok különbség az interkontinentális bajnoki és a világbajnoki címmérkőzés között?
- Azért van, mindenki többre tartja azt, aki világbajnoknak vallhatja magát.
- Így nem bánja, ha először csak kisebb szervezet övéért bokszolhat?
- Nem, de azért még jobban örülnék, ha a négy nagy egyikénél bokszolhatnék világbajnoki övért. Ugyanakkor senki se tartson telhetetlennek, én már az interkontinentális bajnoki öveimmel is boldog vagyok, nagy dolog, hogy idáig eljutottam. ---- - Karrierje elején jósolt saját magának bármit is?
- Inkább a fokozatosság volt rám jellemző. Amatőrként először arra vágytam, hogy legyen egy érmem, aztán amikor az meglett, a magyar bajnoki címre gondoltam - és így tovább. Mindig kicsit előrébb akartam jutni, igaz, egyről a kettőre nagyon nehéz volt. A magyar bajnoki cím elég nehezen jött össze. Későn érő típus vagyok.
- És a profiknál mi lehet a végállomás?
- Túlságosan messze nem szoktam előretekinteni, egyelőre az érdekel, hogy Chacón ellen nyerjek. A profiknál nagyon nehéz megtartani az elért pozíciót, itt nem úgy van, mint az amatőröknél, hogy nem baj, ha jön egy vereség, majd a következő tornán javít az ember. Ha itt kikap valaki, le is írhatják, de az szinte biztos, hogy elölről kell kezdenie a kapaszkodást.
- Ha ne adj’ Isten, roszszul sül el a decemberi fellépése, képes lesz még egyszer felkapaszkodni a ranglétrán?
- Annyira benne vagyok a bunyóban, hogy mindenképpen megpróbálnám. Tanulnék a hibáimból, amelyeken elcsúsztam. A bokszban minden benne van, az egyik pillanatban felül van az ember, a következőben azonban onnan a mélybe is lehet zuhanni.

Akkor hagyja abba, ha elérte a maximumot

- Mi történne, ha meglenne az öv? Befejezné, címvédésre törne, vagy feljebb tekintene?
- Ezen még nem gondolkoztam, ezt meghagyom a jövőnek. Nem akarom olyanba beleélni magam, ami még nem az enyém. Ha sikerül, akkor alighanem elgondolkoznék azon, van-e még bennem annyi plusz, amellyel egy még nagyobb csúcsot megcélozhatok. Ha igen, akkor megpróbálom megmászni, de ha úgy érzem, ez a maximum, és most kell abbahagyni, akkor abbahagynám. Úgy, hogy tudom, ami bennem volt, azt el is értem.
- Lejátszotta már magában a Chacón elleni újabb összecsapást? Esetleg a végeredményt is tudja?
- A jövőbe azért nem tudok belelátni. De azért a szívem azt mondatja velem, hogy "legongatják" a tizenkettedik menetet, és a mérkőzésvezető az én kezemet emeli a magasba. ---- A magyar bokszolók közül elsőként, és mind ez ideig egyedüliként Nagy Jánosnak sikerült mind a négy szervezetnél egyszerre a legjobb tíz közé beférnie a világranglistán. Egyáltalán nem meglepő módon a WBO-nál a legkedvezőbb a helyzete, hiszen ott a második helyen áll (legközelebb pedig már az elsőn fog, miután Barrios más szervezet vb-öve felé kacsingat), de a további háromnál is bármikor szóba jöhet a neve nem kötelező címvédő mérkőzés esetén.
"Nagyon örülök, hogy mindenütt jó helyen vagyok, de azért ne feledjük, hogy Erdei Zsolt a WBO világbajnoka, ő a világ legjobbjának is vallhatja magát, ráadásul Kótai Misi is világbajnok egy kisebb szervezetnél - mondta a helyezései kapcsán Nagy János. - Sokszor nem a papírformát kell nézni, hanem az eredményeket, nem az a fontos, ki ki ellen győzhet, hanem ki kit vert meg. Az igazi eredmény pedig az, hogy ki milyen övet tarthat otthon a polcán. Ha például ugyanilyen helyezések mellett lenne egy icipici világbajnoki övem, azért elégedettebb lennék."