Akit megfiatalított a bunyó

A lengyel ökölvívás történetének egyik legnagyobbja hófehér hajával, szinte ránctalan, fiatalos arcával, egyenes tartásával élő cáfolata a bunyósok sanyarú öregkoráról szóló mendemondáknak.
Ha viszont Papp Lászlóról kérdezik, elérzékenyül.
- Lacinál nem volt nagyobb, annyi bizonyos - szögezi le, amikor a lengyel-magyar válogatott csapattalálkozó kapcsán beszélgetünk. - Annak ellenére mondom, hogy azért sikerült legyőznöm. Még ha hallottam is, hogy egy ízben betegen állt ki ellenem.
- Melbourne-ben viszont ő nyert.
- Ott nem volt vita, mint ahogyan a döntőben sem, Laci teljesen megérdemelten lett harmadszor is olimpiai bajnok.
- Önnek egyszer sem jött össze, pedig háromszor is próbálkozott vele.
- Ma sem szégyellem, hogy amikor erőm teljében voltam, és nyerhettem volna, 1956-ban Papp, négy évvel később pedig, már félnehézsúlyban a kor másik legendája, Cassius Clay győzött le. Tokióban aztán, már harmincévesen, örültem a bronznak is.

- Más súlycsoportokban többszörös aranyérmes lehetett volna.
- Én is így gondolom, de Papp Lászlóval vagy a későbbi Muhammad Alival bunyózni, és ellenük veszíteni az ezüst- és bronzérmek ellenére sem volt mindennapos. És ezt Lengyelországban is számon tartják.
- A hatvanas években a kommunista blokkból csak Papp László futhatott be, igaz, ő is csak torzó profikarriert. Emiatt nincs hiányérzete?
- Ha lenne is, kár ezen meditálni, akkor nem volt rá lehetőség. És a hivatásos pályafutás végül Lacinak is inkább fájdalmat okozott, mint örömöt.
- Az nyilvánvaló, hogy megkülönböztetett tisztelet övezi. Pedig hazájának volt nyolc ökölvívó olimpiai bajnoki címe, Jerzy Kulejnek dupláznia is sikerült, mégis, mintha Zbigniew Pietrzykowski lenne az első az egyenlők között.
- Nem csak az ellenfeleimben keresendő a népszerűségem, hiszen ne feledjük, több mint háromszáz meccsem volt, és ezek közül, ha jól emlékszem, mindössze tizennégyet veszítettem el.
- És minek köszönheti, hogy tizenöt évet nyugodtan letagadhatna?
- Erre én sem tudom a választ, mert bár nyilván számít, hogy mindig figyeltem az életmódomra, alighanem egyszerűen szerencsém van. A génjeimmel, az egész sorsommal. Higgye el, nekem a legnagyobb szomorúság, hogy Papp Laci utolsó éveiben menynyire beteg volt, és hogy például Ali sem tud teljes életet élni.