A lengyelek most úgy döntöttek, ünnepelnek

A meghívott vendégek között a Pietrzykowskival váltakozó sikerű párharcot (a legfontosabb meccs, az 1956-os olimpiai elődöntő azért szerencsénkre összejött) vívó Papp László családja is ott szerepelt. A szombat esti lengyel-magyart megelőző mérlegelést bármelyik komolyabb profigála megirigyelhetné, a mieink minden kívánságát lesték, ezen a hétvégén a lengyel-cseh-szlovák hármas határnál fekvő Bielsko-Bialában nem volt fontosabb a két válogatott összecsapásánál - és a lengyel győzelemnél.
Az Athén után a férfiválogatott élére kinevezett idősb Balzsay Károly a gyakorlatban most először szembesült a ténynyel, hogy minden súlycsoportban ki kell(ene) állítania valakit (+91 kilóban nem is sikerült), bemutatkozott tehát az új generáció.
Eleve gyanítható volt, hogy nem 54 (Bedák Zsolt betegsége miatt otthon maradt) vagy 91 kilóban váltjuk meg a világot, mint ahogyan a mi legjobbjaink vereségére sem volt érdemes fogadni. Pedig szépen lehetett volna velük kasszírozni…
A 60 kilós meccsig nagyjából rendben mentek a dolgok: szűken vezettek a lengyelek, és három olyan parti következett, amelyektől okkal remélhettünk fordulópontot. Aztán… Dudás három szórakoztató és egy parádés menetet csinált Koperski ellen, a lengyel lelátó borzalmas füttykoncerttel kísérte az öltözőbe - saját győztes fiát; Kátén csak lógott az utolsó két percben a lépni sem tudó Olejniczak - a pontozók mégis kihozták döntetlenre; Balog pedig a nap meccsén igazi közönségbunyót produkált a kifejezetten jó Proksával - erre húszpontos különbséggel, döntő fölénnyel dobták ki a szorítóból…
Az sem adott túl sok vigaszt, hogy Szűcs István vagy két év elteltével ismét tudásához méltóan bokszolt, és megverte az őt az athéni kvótától elütő Kuziemskit. Mert inkább a pulai kvalifikációs Eb-n kellett volna, no meg ekkor már elment a bielsko-bialai hajó.
A lengyelek mindent bedobtak, hiszen még a semleges mérkőzésvezető is egy Niemczyk nevű, lengyelül "természetesen" folyékonyan beszélő német volt, ráadásul a követhetőség érdekében a kék sarok pirosban, a piros kékben bokszolt. De ettől még szolidabban is megünnepelhették volna egykori nagyságaikat, ha mást nem, a mi október 23-ánkra való tekintettel. ---- L ---- B