A németek magyar újonca

Balzsay Károly az olimpia második szombatján pontozással kikapott a kubai Yordanis Despaigne-Herreráról, és ezzel eldőlt, hogy amatőrként a két évvel ezelőtti Európa-bajnoki ezüst marad a legfényesebb produkciója. A pályája elejétől kezdve a sportág egyik legnagyobb honi ígéretének tartott bunyós ezzel vélhetően egyáltalán nincs megelégedve, ám mostantól legfeljebb a profik között csiszolhat a renoméján.
Jövő szombaton ugyanis már az Universum Box-Promotion gáláján húz kesztyűt nagyközépsúlyban, a fejvédőt tehát maximum az edzéseken viselheti, és a négyszer két perc helyett is négyszer háromra tervezik az első fellépést.
Balzsay ennél is kevesebbre.
- Természetesen azt szeretném, ha nem kellene túl sok időt a ringben töltenem, azon leszek, hogy a debütáláskor gyorsan végezzek az ellenfelemmel - mondja az újsütetű hivatásos öklöző.
- Kivel is?
- Még nem tudom, majdnem mindegy is, a lényeg, hogy jól érezzem magam a kötelek között, ismerkedjek az új közeggel, no meg hogy ha már Magyarországon mutatkozhatok be, a közönség is élvezze, amit kap.
- Athénban kevésbé élvezhettük.
- Az első meccsemen egy tunéziai ellen gyengén bokszoltam, de nyertem, a másodikon, egyben az utolsón a kubai ellen kifejezetten jól ment, de az meg nem volt elég a győzelemhez. Erre egyfelől mondhatnám, hogy brutális sorsolásom volt, Despaignén kívül az amerikai Dirrell és a kazah világbajnok Golovkin is az én ágamra került, de onnan is megközelíthetem a dolgot, hogy inkább bunyóztam volna végig rosszul, csak mentem volna el a dobogóig.
- Akárcsak Sydneyben, most sem sikerült.
- De legalább láttam egy keveset az olimpiából. Négy éve gyorsan hazajöttem, most azonban csak az utolsó hét szerdáján. A többiek akkor már rég otthon voltak, de mivel nekünk eleve harmincadikára volt foglalva a jegyünk, kicsit körülnéztem, eljutottam a női kézisek egy mecscsére, voltam vízilabdán és Kővágó döntőjén is.
- Kővágóén… Ez diplomatikus.
- Nem Fazekas miatt mondtam, hanem mert Kővágó Zoli jó cimborám, meg is ünnepeltük az érmét.
- Amely napról napra fényesedett.
- Mondta is, hogy maradjak még kint egy kicsit, mert hátha Aleknát is kihúzzák előle.
- Ettől, gondolom, még nem a legjobb érzésekkel jött haza.
- El voltam kenődve, de aztán Dámosy Zsolt, a menedzserem küldött egy sms-t, amelyben azt írta, hogy Peter Hanraths az Universumtól gratulál, és azt kéri, gyorsan felejtsem el az egész amatőrbokszot.
- Ennyire egyszerű lenne?
- Nyilván nem, de valóban, előre kell nézni, és Hanraths úr üzenete kirángatott a gödörből.
- Mire számít a profik között?
- Remélem, az elején sok meccsem lesz, Erdei Zsolt már mondta is, hogy az első két-három fellépésem közben ne utazzak haza, bízom Madárban, az ő segítségére eleinte rászorulok majd.
- Megvan már, hol fog lakni?
- Hamburgban.
- Jó, ennél pontosabban.
- Még nem tudom. Októbertől leszek majd kint, lehet, hogy néhány hétig szállodában, de Kokó mondta, az ő volt lakása legjobb tudomása szerint üres, úgyhogy az is elképzelhető, hogy odaköltözöm. Illetve költözünk, mert természetesen a barátnőm, Reubl Tünde is jön velem.
- Milyen pályaívvel lenne elégedett?
- Ha hasonlóan építenék fel a karrieremet, mint Kovács Istvánét vagy Erdei Zsoltét, akkor egy szavam sem lehet. Úgyhogy remélem, két-három éven belül már címmeccseket bokszolhatok.
- Kinek az irányításával?
- Még nem tudom, hogy Fritz Sdunekhez, esetleg máshoz kerülök-e a klubon belül, egy biztos, ha itthon leszek, apuval készülök majd.
- Neki lesz dolga bőven, hiszen a jövőben ő irányítja a felnőttválogatottat.
- Azért rám is szakít majd egy kis időt. Pozitívan áll hozzá a hamburgi szerződésemhez, örül, hogy jó kezekben, normális körülmények között leszek, szakmailag sem talál benne kifogásolnivalót, csak mint édesapa sajnálja, hogy kevesebbet láthat.
- Az októberi költözés előtt belefér egy kis pihenés? Hiszen a nyáron aligha ejtőzhetett.
- Bízom benne, hogy igen, bár még nem kezdtem el szervezni semmit, de egy rövid időre biztosan kikapcsolom magam. Persze, csak a jövő szombati gála után.