Lennox Lewis befejezte

"Különleges nap a mai az életemben. Szeretném bejelenteni, hogy kétezer-három június huszonegyedikén bokszoltam utoljára profiként. Amikor elkezdtem bunyózni, felfogtam, hogy a világbajnoki övhöz nem vezet egyenes út. Tele van akadályokkal, kátyúkkal, kanyarokkal, egyenes ösvényen nem lehet eljutni a csúcsig. Ám ezen az úton megtanultam, hogy egy vereség nem jelenti a pályafutás végét. Nem könnyű megszerezni a világbajnoki övet, de még nehezebb a topon maradni. Ha nem tudsz száztíz százalékot adni, akkor ne csináld! Én eddig bírtam ennyit adni. Büszke vagyok, hogy nehézsúlyú világbajnok lehettem."
Az előzmények fényében cseppet sem váratlan, hogy pénteken Londonban a fenti szavak hangzottak el Lennox Lewis szájából. Már nagyon érett a brit bunyós visszavonulása, az utóbbi időben többször is elhalasztotta a Vitalij Klicsko elleni visszavágóját, amíg tegnap véglegesen kimondta, sem az ukránnal, sem mással nem méri össze az erejét, hanem visszavonul. Így utoljára az Universum Box-Promotion klasszisának adatott meg (2003. június 21-én), hogy a szorítóban is találkozzon napjaink egyetemes bokszának egyik meghatározó alakjával.
Lewis döntése azért is korszakos jelentőségű, mert korábban mindössze két nehézsúlyú bokszoló volt képes hivatalban lévő világbajnokként azt mondani: szép volt, jó volt, de köszönöm, elég volt. Elsőként az amerikai Gene Tunneynak, még 1928-ban, majd pedig a legendás Rocky Marcianónak, 1955-ben (az utóbbi volt az egyetlen bunyós, aki 49 meccs után, hibátlan mérleggel fejezte be a pályafutását). Harmadikként pedig annak a brit bokszolónak, aki már 1993-ban is világbajnoknak vallhatta magát a királykategóriában, azaz mindkét elődjénél hosszabb ideig volt a súlycsoport karakteres alakja.

Már az amatőrök között nyújtott teljesítménye alapján sejteni lehetett, Lewis a hivatásosok között is meghatározó szerepet tölt be. "Fejvédős" korszaka utolsó nagy dobásaként 1988-ban Szöulban az amerikai Riddick Bowe (szintén későbbi profivilágbajnok) legyőzésével megszerezte az olimpiai bajnoki címet – még Kanadának. Mert bár Londonban született, édesanyja, Violet 1974-ben kivándorolt a tengerentúlra, és vitte magával az akkor kilencéves Lennoxot is. Ô odaát elsajátította a boksz csínját-bínját, megnyerte az olimpiát, majd visszatért Nagy-Britanniába, és profiként már szülőhazájának szerzett dicsőséget.
A hivatásosok között 1989. június 27-én mutatkozott be, és a második menetben annak rendje és módja szerint ki is végezte Al Malcolmot. Innen tulajdonképpen egyenes (néhány Eb-, illetve nemzetközösségi címmeccsel fűszerezve) út vezetett a világbajnoki övig. Az első világbajnoki címmeccsét a WBC (Bokszvilágtanács) koronájáért 1993. május 8-án vívta, és a Tony Tucker elleni pontozásos diadalával meg is tartotta az övet. Igen, megtartotta, mert az előző év végén a WBC őt nevezte meg világbajnoknak, miután Riddick Bowe megtagadta, hogy kiálljon ellene. Így az eredetileg selejtezőnek minősített Lewis–Donovan Ruddock meccs győztesét utólag világbajnokká kiáltották ki. Ez is a profiboksz…
Az első kudarc 1994 őszén következett be, amikor is Oliver McCall (öt vereséggel a tarsolyában…) a második menetben detronizálta az uralkodót. Három év kellett Lewisnak ahhoz, hogy visszakapaszkodjon a csúcsra, és minő véletlen, a McCall elleni sikerével ült vissza a trónra. Ezután olyan bokszolók sem tudták őt megállítani, mint Evander Holyfield vagy David Tua, majd jött a teljességgel ismeretlen Hasim Rahman, és Carnival Cityben kiütötte a rosszul felkészült, elhízott világbajnokot. Lewis rajta azonnal revánsot vett, majd bokszolt még kettőt (Mike Tyson ellen meggyőző volt, Klicsko ellen kevésbé), hogy aztán hosszú gondolkozás után megtegye a fenti bejelentését.
A nehézsúly új uralkodóra vár.

Eljöhet Klicskóék ideje

Amint Lennox Lewis bejelentette a döntését, máris megindult a találgatás, ki lehet a királykategória következő domináns alakja. A jelöltek listájáról az amerikai Roy Jones Juniort azonnal kihúzhatjuk, ő ugyanis szintén pénteken lemondott a WBA (Bokszvilágszövetség) koronájáról (inkább a félnehézsúlyt és a Bernard Hopkins vagy Antono Tarver elleni ütközetet választotta), amely így az első latin származású nehézsúlyú világbajnok, John Ruiz ölébe hullott. A már amerikai színekben bunyózó Ruiz első címvédése alkalmával valószínűleg Fres Oquendóval találja magát szembe.
Képességei alapján Ruiz aligha lesz igazán meghatározó alakja a nehézsúlynak (ugyanez érvényes az IBF-bajnok, amerikai Chris Byrdre is), erre a szerepkörre sokkal alkalmasabbak a Klicsko fivérek, még ha egyelőre nincs is világbajnoki övük. De hamarosan lehet, mert ha minden igaz, Vitalij a WBC övéért bunyózhat a dél-afrikai Corrie Sandersszel, míg Vladimir a WBO (Bokszvilágszervezet) koronájáért az amerikai Lamon Brewsterrel.