A fehérvári huszárok bevették a Bernabéut

A mai fiatalok el sem tudják képzelni, milyen volt a közösségi média, az internet és a mobiltelefon nélküli világ. Amikor még levelet írtunk; ha gyorsan szerettünk valamit tudatni valakivel, táviratot küldtünk; ha kíváncsiak voltunk egy adatra, könyveket kellett fellapozni; ha vidékre, külföldre akartunk telefonálni, interurbán hívást kellett kezdeményeznünk.

Így volt ez még negyven évvel ezelőtt is, ezért nem kell csodálkozni azon, hogy amikor a Videoton Madridban befejezte UEFA-kupa-menetelését, az aktuális sportvezető nem a Facebook-oldalán gratulált, ahogy manapság dívik, mert az nem volt neki, hanem… – s jöjjön az idézet az akkori sportnapilapból: „Két perccel a tévéközvetítés befejezése után cseng a telefon a Népsport labdarúgórovatában. – Buda István vagyok. Ne lepődjön meg, igen, az OTSH elnöke. De most egyszerű szurkolóként szeretnék gratulálni a Videoton csapatának. Mondja, beszélnek még ma este velük? – Sajnos nem. Már megszakadt a közvetlen vonal. Legközelebb csak holnap délelőtt jelentkeznek munkatársaink. – Jó, akkor arra kérem, tolmácsolják jókívánságaimat.”

1985-ben nemcsak az OTSH elnökét, hanem az egész országot lázba hozta a székesfehérvári klub szenzációs menetelése. Jellemző azonban az akkori hangulatra, hogy egy magyar csapat nemzetközi kupadöntőbe jutása nem verte ki teljesen a biztosítékot. Igaz, akkoriban nemcsak a Vidi szenzációs szereplésének örülhettek a honi futballrajongók, a válogatott sorozatban harmadszor jutott ki a világbajnokságra. S ami ma már szintén elképzelhetetlen lenne: az UEFA-kupában sikert sikerre halmozó alakulatból egy, azaz egy szem labdarúgó került be a nemzeti tizenegy kezdőjébe, a kapus Disztl Péter. Kerettag volt Csuhay József, Disztl László és Csongrádi Ferenc is, miközben a kupasorozat gólkirálya hét találattal Szabó József lett.

S akkor vissza a biztosíték ki nem veréséhez, legalábbis újságírói szakmai szempontból: lapelődünk a Népsport 1985. április 25-i számának címoldalán a háromhasábos főanyag nem a csodálatos szarajevói továbbjutás volt, az akkori szerkesztők fontosabbnak tartották a magyar női puskáscsapat sikereit a mexikóvárosi világbajnokságon. Ám régi és a mostani pillanatnyi fennakadásom sem homályosíthatja el a székesfehérvári együttes csodálatos menetelését. Nem árt azonban emlékeztetni arra, hogy az UEFA-kupában elért győzelmeket megelőzte a remek szereplés az Intertotó-kupában. Akkoriban azt a sorozatot azért szervezték, hogy a bajnokságok nyári szünetében is legyenek izgalmas meccsek, amelyekre fogadhatnak a totózók. Érdekes, hogy 1984-ben csak csoportküzdelmeket rendeztek, így végső győztes nem lehetett, ám mégis a Videoton lett a kupa nem hivatalos legjobbja. Kovács Ferenc mesteredző fiai ugyanis itthon és idegenben is legyőzték a svéd IFK Göteborgot, a csehszlovák Vitkovicét és az osztrák Linzer ASK-t, így a tíz csoport negyven résztvevője közül egyedül ők nyerték meg az összes mérkőzésüket.

Akkoriban a Képes Sportnál dolgoztam, s a szerencsémnek köszönhetően 1984 nyarán én lettem a Vidi-felelős, így nemcsak az Intertotó-, de ősztől az UEFA-kupa-meccseken is én képviseltem a hetilapot. A Vidi-játékosokban rendkívül kedves, barátságos fiatalembereket ismertem meg, akik a sikerek ellenére a földön maradtak, alázattal készültek az összes mérkőzésre, a pályára valóban kitették a szívüket-lelküket, s persze nagyon tudtak futballozni. Voltak közöttük zongoracipelők, de virtuózok is. Szabó szenzációsan futballozott Párizsban a PSG ellen, Fehérváron a Partizan ellen négy gólt szerzett, Wittmann Géza szabadrúgásgólja eredményezte, hogy a Vidi kiharcolta a hosszabbítást, majd a tizenegyesek lehetőségét a Manchester ellen – ekkor hangzott el a tv-ben Gulyás László szállóigévé váló felkiáltása: „Mit csináltál, Gömöri?!”, majd örülhettünk Vadász Imre minden eldöntő szétlövésgóljának, a továbbjutáshoz persze kellett az is, hogy előtte a hatalmas Edda-rajongó kapus, Disztl Péter kivédje Albiston lövését –; amikor Szarajevóban a Zseljeznicsar szurkolói már csapatuk döntőbe továbbjutását ünnepelték, a 88. percben előretört a csupaszív hátvéd, Csuhay József, s góljával szertefoszlatta a hazai álmokat, s repítette a mennybe a Videotont.

A mennyet akkor a Real Madrid elleni döntő jelentette. A hazai mérkőzésen még a reflektorokat tartó oszlopokon is csüngtek az emberek, s azt láthatták, hogy e sorozatban otthon először kapnak ki kedvenceik. Ki tudja, persze, milyen eredmény született volna, ha Szabó, Csongrádi és Májer Lajos is pályára léphetett volna, de sérülés miatt egyikük sem tudott játszani. A királyi gárda 3–0-ra nyert, így a madridi visszavágó formaságnak tetszett, ám nem lett az. Nem, mert a székesfehérvári csapat, május 22-én már a legjobb összeállításában óriási lelkesedéssel futballozott a futball egyik szentélyének számító Bernabéuban, és hatalmas meglepetésre 1–0-ra győzött. Nagyon nagy tett volt ez, hiszen a Real előtte nemzetközi kupamérkőzésen saját otthonában 1973-ban kapott ki az Ajaxtól, igaz, 1966 óta, akkor már 19 éve nem nyert semmilyen európai kupát.

Következzék egy szívmelengető idézet a korabeli Képes Sportból: „Luis de Carlos, a spanyol klub elnöke, ez a kedves, mosolygós idős férfiú, úgy beszélt a fehérvári publikumról és a Vidi labdarúgóiról, hogy a sok dicséret szinte felért egy végső kupagyőzelemmel. – Bennünket így még sehol sem tapsoltak meg, az idegenbeli siker után rendszerint kifütyültek. S kedvenceiket a súlyos vereséget követően is mennyire ünnepelték! Talán ezért nem véletlen, hogy a Real-múzeum bejáratával szembeni vitrinben a legfeltűnőbb helyre tették a Videoton gyönyörű fali szőttesét, s egy mutatós vázát, amelyet Magyarországon kaptak.”

A visszavágó előtti hangulat azonban kisebb madridi bánatba csapott át, hiszen a döntő második meccsén Disztl Péter kivédte Valdano büntetőjét. KS: „A spanyol lapok »a hős«, »Mister Európa« megtisztelő címekkel illették. Úgy védett, hogy a Real-vezetők szerint – pedig már járt Madridban egy-két kiváló kapus – ily remek talán egyik sem volt. Az AS című lap véleménye: a 25 főszereplő közül egyedül ő érdemelte ki a három pikket. (A játékosokat a römikártya egyik színével osztályozták.) A Videoton rendkívüli elismerésben részesült a sajtótól, a hallatlanul lelkes, sportszerű közönség pedig viharos tapssal jutalmazta Májerékat. Európa a Videotonról beszélt, tisztelgett a fehérvári huszárbravúr előtt.”

Egy futballista pályafutásának csúcsát jelenti, ha európai kupa döntőjében az ő góljával nyer csapata a Real otthonában. Májerrel ez történt. Hogy számolt erről a Népsport? „A 86. percben Wittmann ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant. A csatár egyből lőtt, s a labda bombaként vágódott a bal felső sarokba.”

Mai fejjel szintén hihetetlen: a tudósítók a találkozó után bemehettek az öltözőbe, így figyelhettem a fantasztikus ünneplést, láttam, hogy a lecserélt Csongrádit a spanyolok orvosa is kezelte, hogy Májer Butragueno dresszét fogta, hallottam, ahogy élete nagy pillanatáról beszélt.

Nagy ajándék, hogy ott lehettem a csapat szállásán, idézet ismét a KS-ből: „A legnagyobb alakítás díját mégis Wittmann Gézának kellene kapnia. Nem azért, mert akciója végén Májer Lajos oly mesés gólt lőtt, hanem amikor jóval éjfél után vacsorához készülődött a társaság, Dósa Mátyás szakosztályelnök egy táviratot mutatott neki, Wittmann akkorát ugrott és kiáltott, hogy a szállodai pincérek azt hihették, a Real szerződést ajánlott a középpályásnak. Ám más állt a táviratban: »Hat órakor fiad született!«. Öröm a tetőfokon: UEFA Kupa-döntő és a kis trónörökös, Krisztián megérkezett!” Aki később kiváló kosárlabdázó lett.

A Bernabéu bevétele neki is örök emlék marad.

UEFA-kupa, döntő, visszavágó
1985. május 22.
REAL MADRID (spanyol)–VIDEOTON 0–1 (0–0)
Madrid, 90 000 néző. Vezette: Ponnet (belga)
REAL MADRID: Miguel Ángel – Chendo, Sanchís, Stielike, Camacho – Gallego, San José, Míchel – Butragueno, Santillana, Valdano (Juanito, 58.). Edző: Luis Molowny
VIDEOTON: Disztl P. – Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth G. – Burcsa, Csongrádi (Wittmann, 58.), Vadász – Májer, Szabó J., Novath (Palkovics, 52.). Edző: Kovács Ferenc
Gólszerző: Májer (86.)
Kupagyőztes: a Real Madrid, 3–1-es összesítéssel