Napjaink NFL-jének egyik legnagyobb rivalizálásának szezonbeli első felvonására kerül sor végre a 10. játékhéten. Sokak által várt találkozó ez, hiába nincsen sok befolyással az NFC South végeredményére: az elmúlt években a két csapat közti rivalizálás mondhatni szintet lépett, és már-már olyan körítéssel kezelik, mint egy Ravens–Steelers vagy egy Patriots–Jets párharcot. Egyáltalán nem számít, hogy a Saints szezonja látszólag mehet levesbe, a Szentek szeme előtt csak az a cél lebeg, hogy elrontsák a Falcons történetének legjobban alakuló idényét, míg a georgiaiak nyilván addig nyújtanák a veretlenségi sorozatot, ameddig csak lehetséges.

Presztízsügyileg nem volna szerencsés, ha az ősi riválistól szenvednék el az első vereséget, viszont továbbra is tartom, hogy előbb-utóbb kifejezetten jót tenne egy kijózanító pofon Mike Smith fiainak, hogy még a playoff előtt átérezzék ők sem verhetetlenek. Igaz a szezon előtt sokkal nehezebbnek tűnt a Sólymok menetrendje, valahol jogosan kapják a kritikát, miszerint a 8–0 nem jelent semmit, mivel a legyőzött ellenfelek együttvéve 36 százalékban nyerik meg a meccseiket, és Matt Ryanék még így is szenvedtek a 4. negyed végén nem egy alkalommal. A Saints amúgy sem volt sosem egy kellemes ellenfél az Atlantának, most sem tűnnek annak. Az Ivory, Thomas, Ingram trió közel 140 yardot futott az Eagles ellen, a Falcons futásvédelme pedig az NFL legrosszabbjai között van. Valószínűleg erre sokat fognak építeni, ráadásul Drew Breest sem hatja meg különösebben a feljavult atlantai secondary. A Sólymoknak idén hatalmas erőssége a labdaszerzés, muszáj lesz kierőszakolni a labdát Breesék kezéből. Jimmy Grahamhez feltehetőleg viszonylag sok passz fog érkezni, ő rendre nagyon érzi a Falcons védelmének gyengéit. Kisebb összeget mernék rá tenni, hogy Brees 51 meccses TD-passz sorozata nem ezen a játékhéten fog megszakadni.

Nem csak a hazaiak használhatják majd ki az ellenfél védekező egységének gyengeségeit, hiszen ha gyenge futásvédelemről beszélünk, akkor a New Orleans mellett nem lehet elmenni szó nélkül. 177 yardot engednek átlagosan, ez pedig botrányosan magas szám. Ha Michael Turnernek és Jacquizz Rodgersnek a Dallas ellen jó napja volt, akkor a Saints ellen minden adott a brillírozáshoz, noha Turnernek soha nem ment korábban a Szentekkel szemben. A louisianai csapat hatalmas léptekkel halad minden idők legtöbb kapott yardja felé, gyakorlatilag átjáróházként működik. Az MVP-formában játszó Ryannek nem kéne, hogy gondot okozzanak Pat Robinsonék, de főleg egy ilyen őrült szezonban badarság volna hasonló jóslatokba bonyolódni.

Annak ellenére, hogy rengeteg számadatot és statisztikát hoztam, egy ilyen rangadón az effélék nem igazán számítanak. El kell őket felejteni. Egy ilyen meccsen nüánszok döntenek. A két franchise kívülről-belülről ismeri egymást, a súrlódás ott van közöttük, a hangulat pazar lesz a Superdome-ban. A hazai pálya és a motiváltság miatt a Saintst érzem egy apró fokkal esélyesebbnek, de a kirobbanó forma és az eddigi szárnyalás miatt a Falconst sem szabad egyáltalán leírni. Sőt.

Nem hiszem, hogy az idény előtt bármelyik csapat szurkolói hitték volna, hogy a tízedik játékhéten két negatív mérlegű csapat fog találkozni, azonban most mégis ez a helyzet. Mindkét gárda rengeteg hibával játszik, az irányítók gyakorlatilag turnover gyárnak bizonyulnak, az Eaglesnél és a Cowboysnál is az edzői stáb fejét követeli a szurkolótábor, tehát nem éppen ideális a helyzet a két nagy múltú franchise-nál. Azonban valakinek ezt a mérkőzést is meg kell nyerni és talán a győztes erőt merít a sikerből és megindul fölfelé, hogy célba vegye a wildcard pozíciók egyikét, mert azt nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik alakulat komoly veszélyt jelentsen a Giants csoportgyőzelmére.

Az Eagles legutóbb a Szentek otthonában tett látogatást és égett le nagy publikum előtt a hétfő esti rangadó keretén belül. És azt kell mondjam, nem feltétlenül Michael Vick okolható az állandó labdavesztésekért, amíg a támadófal képtelen legalább felvenni a védőfal embereit (megállításról egyelőre ne beszéljünk, már az is bravúrnak számított, ha sikerült hozzáérni a védőkhöz), addig nincs miről beszélni. A Saints védői összesen hétszer sackelték Vicket, úgy, hogy az azt megelőző hét mérkőzésen mindösszesen 13 sacket tudtak feljegyezni. Ez mindent elmond az Eagles támadófalának a teljesítményéről. Vick nem várhat könnyű meccset a Cowboys ellen sem, mert a dallasi védelem igen jó teljesítményt nyújt a szezon során, az esetek többségében nem rajtuk múlik, hogy lógó orral kénytelenek elhagyni a pályát. DeMarcus Ware idén is bőszen csapkodja a földhöz az ellen irányítóit, Sean Lee kiesése sem ingatta meg a védelmet, Bruce Carter remekül vette át a vezér szerepét a védelem tengelyében. Nem Lee (ő már IR-en van) lesz az egyetlen kulcsfontosságú hiányzó a texasi alakulatból, DeMarco Murray és Phil Costa sem állhat majd az edző stáb rendelkezésére, ez pedig alapjaiban rengetheti meg a Tehenészek futójátékát. A hazaiaknál a támadófalból lesz két fontos hiányzó, Herremans és Watkins, ez és a fentebb taglaltak előre vetítik, hogy a Cowboys védői gyakran tehetnek majd látogatást a Michael Vick komfortzónájában.

Ha választani kéne, hogy melyik csapatnak van reális esélye megkezdeni a felzárkózást, mindenképp a vendégeket mondanám, bennük látszik az előrelépésre esély, az Eagles számomra teljesen kilátástalan alakulatnak tűnik. Persze a Dallas is elképesztő baklövésekre képes, de a Kovbojok sorsolása volt eddig a legnehezebb az NFL-ben, hátha a gyengébb csapatok már nem lesznek annyira kíméletlenek, és nem használják ki minden hibájukat.

A forduló rangadóját vasárnap este rendezik Illinoisban, ahol két 7–1-es mérlegű gárda találkozik, és akár a februári Super Bowlon is elképzelhető egy ilyen párosítás.

A Bears hat éve nem volt ilyen jó formában, akkor sikerült ugyanis utoljára 7 meccset nyerni egyhuzamban, most viszont a szezon eddigi legkomolyabb feladata vár az opportunista védelemre. Mindkét gárda csak a Green Bay ellen veszített eddig, a Chicago 4–0 hazai pályán, a Houston pedig 3–0 idegenben – igaz, a Bears csak egy olyan csapatot vert meg eddig, amely pozitív mérleggel áll. A ligában a legtöbb, 28 labdaszerzés szerepel a nevük mellett, 15 pontot kapnak meccsenként átlagosan, aminél csak egy csapat jobb és 25 sacket hoztak össze, ami ugyancsak dobogós teljesítmény. Múlt héten Charles Tillman különösen elemében volt, hiszen 4 kierőszakolt labdaszerzést (forced fumble-t) írtak be a neve mellé a Titans ellen, Brian Urlacher pedig 46 yardos interception után visszahordott touchdownnal mutatott rá, hogy még mindig komoly faktor az NFL-ben. A Peanut becenevű cornerback úgy tűnik ma is ott lesz pályán, annak ellenére, hogy terhes felesége már a kórházban várja gyermekük megszületését, de a legfrissebb információk szerint csak hétfőn érkezik a legfiatalabb Tillman.

A Texans fordított előjellel áll a turnover mutatóhoz. Mindössze 6 labdát adtak el 8 meccs alatt, ami a legkevesebb a ligában. Arian Foster 11 futott touchdownnal éllovas, 770 yardja is top5-ös teljesítmény és a 10 elszenvedett sack is az AFC legjobbjává teszi őket. A védelem eddig nem kapott futott touchdownt, így Matt Forténak sem lesz egyszerű estéje, annak ellenére, hogy a formájával nincs gond, a Tennessee ellen 12 futásból 103 yardig jutott, és touchdownja is volt. A vendégeknél is van egy „év védője" jelölt – JJ Watt 10.5 sack mellett 10 labdát ütötte el már eddig, és kulcskérdés lesz, hogy a 28 sacket engedélyező Bears támadófal mit tud kezdeni a másodéves defensive enddel. A Bears passzjátékát erősen limitálja a visszafogott falmunka, Cutlerék mindössze 195.9 yardra képesek a levegőben átlagosan, ez sokkal kevesebb mint azt a személyzet névsorából hihetnénk. Igaz, a Titans elleni gálázás során gyűjthetett mindenki önbizalmat, kiemelve a 3 TD-s Brandon Marshallt, aki már most jobb számokkal áll, mint 2011 legjobb chicagói elkapója. Matt Schaubnak és Andre Johnsonnak szép emlékei vannak a 2008-as párharcból, az idén keveset mutató receiver 10 elkapásból 148 yardot termelt akkor, és múlt héten, a Bills ellen is korábbi önmagát idézte. A második számú célpont, Owen Daniels hazatér, hiszen Chicagóban nőtt fel, ugyanakkor a játéka nem biztos, mert háta miatt két edzést is kihagyott a héten, és Gary Kubiak szerint csak a meccs előtt derül ki, hogy bevethető-e.

Egy rendkívül szórakoztató, és az erőviszonyokról sokat eláruló találkozóra van kilátás, amit mindenkinek érdemes megnézni, ha módjában áll a virrasztás.