A számok nem hazudnak: Dárdai leváltása óta semmivel sem lett jobb a Hertha!

AZ IDÉN MÉG NYERETLEN A HERTHA

A Hertha BSC 2022-ben még nem nyert tétmérkőzést, az idei hét meccséből ötöt el is veszített, négyet a bajnokságban, egyet a Német Kupában (a városi rivális Unionnal szemben). Dárdai Pállal a kispadon, az első 13 fordulóban ilyen hosszú, győzelem nélküli szériája nem volt a csapatnak, amikor novemberben az Augsburg elleni 1–1 után leváltották a magyar szakembert, négy nyeretlen meccsnél tartott a berlini együttes. Azóta, az őt váltó Tayfun Korkuttal csak kétszer győzött a Hertha: otthon a Bielefeld és a Dormtund ellen. Dárdai 13 forduló alatt 1.07 pontot átlagolt a csapattal meccsenként, 13 szerzett és 27 kapott gól mellett, Korkuttal meccsenként 0.9 pontnál és 12–24-es gólkülönbségnél jár a csapat a bajnokságban.

Ha egymás mellé tesszük a számokat, akkor egyértelműen az látszik, semmivel sem lett jobb a csapat teljesítménye Korkut irányítása alatt, mint volt Dárdainál. Persze, mentő körülmény lehet, hogy az első keretből jelenleg 16-an nem bevethetők eltiltás, koronavírus-fertőzés vagy sérülés miatt. Ezzel védekezett az RB Leipzigtől elszenvedett 6–1-es vereséget követően Fredi Bobic sportigazgató is.

„Korkut úgy végzi a munkáját, ahogy ilyen helyzetben elvárható. Nagyon világos terv szerint, keményen dolgozik a fiúkkal, hogy kijavítsák a hibákat” – fogalmazott Bobic, aki szerint Marc Oliver Kempf kiállításáig, vagyis a 62. percig az RB Leipzig ellen is egyenrangú partnernek bizonyult a Hertha.

Ezt hangsúlyozta Korkut is: „Tisztában vagyok az eredmény súlyával, de nem hagyom, hogy lebecsüljük azt a teljesítményt, amit az első 62 percben nyújtottunk.”

Más kérdés, hogy Dárdai időszakában maga Bobic mondta, hogy a járványhelyzet minden klubot sújt, az nem lehet kifogás a rossz eredményekre, és amikor Korkutnak kevesebb volt a hiányzója, akkor sem volt sokkal meggyőzőbb a csapat játéka. Sem Bobic, sem Korkut nem tudott igazán pluszt hozzátenni a Hertha teljesítményéhez az elmúlt időszakban. Előbbit például a téli igazolások minősítik: a francia szélső, Kélian Nsona sérülten érkezett, ebben az idényben még nem is játszott tétmeccsen, a szintén szélső, dél-koreai Li Dong Dzsun két meccsen 40 percet szerepelt a Herthában, múlt héten elkapta a koronavírust, a Leipzig ellen nem játszott, a Stuttgarttól érkező Marc Oliver Kempfet pedig a második berlini meccsén kiállították. Korkut teljesítményét az InStat statisztikái alapján vizsgáltuk, összehasonlítva tíz bajnoki mérkőzését Dárdai 13 meccsével.

A SZÁMOK AZT MUTATJÁK, DÁRDAI UTÁN SEM LETT JOBB A HERTHA

A fő tanulság egyértelműen az, hogy nincs lényegi különbség Dárdai és Korkut csapata között. Bár a felállás változott – míg Dárdai több mindennel próbálkozott, Korkut a 4–4–2 mellett tette le a voksát –, és némileg a játékfelfogás is, a számok végeredményben nagyon hasonlóak.

Labdabirtoklásban egyik edzőnél sem tudott igazán ellenfelei fölé nőni a csapat, a Hertha idényátlaga 47 százalék. A támadásokat illetően Dárdainál többet lőtt kapura az együttes kontraakciókból (1.7– 1.5), viszont kevesebbet felállt védelemmel szemben (3.7–4.3). Dárdainál hat százalékkal jobb volt például a kaput eltaláló lövések aránya (46–40), kettővel a védekezésben megnyert párharcok (55–53) és a sikeres szerelések aránya (58–56), és meccsenként kevesebb helyzetre volt szüksége a csapatnak egy gólhoz (átlagosan csaknem négy helyzetből született egy gól, Korkutnál hatból). Viszont a novemberig tartó időszakban meccsenként kicsivel kevesebb volt a kapura lövések (3.8–4.6 meccsenként), a pontos passzok (330–366), a megnyert párharcok (78–84) és a sikeres cselek (13–16) száma.

Ugyancsak nem számottevő a különbség a meccsenkénti xG mutató, vagyis a helyzetek minősége alapján elvárható gólok számában: Korkutnál ez a szám 1 volt, ebből szerzett meccsenként 1.2 gólt a csapat, Dárdainál pedig 0.85-ös xG mutató mellett szerzett meccsenként egyet.

Ha tanulságot akarunk levonni, akkor azt mondhatjuk, Korkutnál átlagosan több gólt kap meccsenként a csapat, viszont minimálisan támadóbb felfogásban játszik, ám sokra nem megy vele, mert a helyzetek és a gólok számát nézve Dárdainál kevéssel ugyan, de hatékonyabb volt.

LEHET, HOGY NEM IS A SZAKMAI MUNKÁVAL VAN A FŐ PROBLÉMA?

A fő tanulság az, hogy hiába költött el a Hertha a 2019–2020-as idény óta 164 millió eurót (a Transfermarkt adatai szerint) az átigazolási piacon, ez továbbra is csak arra elegendő, hogy a bennmaradásért harcoljon a csapat. Ezért pedig nem feltétlenül a folyamatosan egymást váltó vezetőedzőket terheli a fő felelősség (az első Dárdai-korszakot követően, vagyis 2019 óta hatszor váltott edzőt a csapat), sokkal inkább az elmúlt időszakban szintén folyamatosan egymást váltó sportigazgatókat. Michael Preetz, az őt átmenetileg követő Arne Friedrich és a tavaly kinevezett Fredi Bobic sem tudott az aktuális vezetőedzővel szorosan együttműködve egységes arculatot, hatékonyan működő játékospolitikát kialakítani. A jelenlegi játékoskeret pedig nagyjából a 11–15. hely eléréséhez jó, reális célja az lehet, hogy elkerülje az osztályozót jelentő, 16. pozíciót. (Tegyük hozzá, a becsült keretértékek alapján is ez tűnik a realitásnak, ugyanis csak a 12. a klub a Bundesligában.)

Nem véletlenül mondta azt múlt héten a Herthába az elmúlt évek során jelentős összegeket befektető üzletember, Lars Windhorst, hogy csalódott a klubban.

„Azt hittem, hogy a Herthánál racionális és előrelátó személyek hozzák a döntéseket. Olyanok, akik – hozzám hasonlóan – tartós sikereket szeretnének elérni. Ehelyett néhányukat csak a hatalom fenntartása és a klikkesedés foglalkoztatja. Azt leszámítva, hogy néhány emberrel jó a tapasztalatom, a befektetés csak veszteséget hozott.”