A Hertha 100 millióval többet költött, mégis gyengébben szerepelt Dárdai nélkül

„Dárdai jól járt azzal, hogy nem hosszabbítanak vele. Most fog igazán kiderülni, hogy mennyire jó edző. Egyfelől mire megy a csapat egy másik edzővel, másfelől hogy mire megy Dárdai egy másik (remélhetőleg erősebb) csapat padján” – írta egy kommentelőnk 2019-ben, amikor a Hertha bejelentette, hogy Dárdai Pál a 2019–2020-as idénytől nem folytatja a vezetőedzői munkát az első csapatnál. Azóta két év sem telt el, és ismét a magyar tréner lett a berliniek szakvezetője, miután a távozását követően a felnőttfutballban nem vállalt új szerepet (visszatért a Hertha utánpótlásába).

You can read the story in English here.

Az, hogy most, amikor ismét közel került a Hertha a kieső helyekhez, újra Dárdait kérték fel vezetőedzőnek, már mutatja, nem végzett rossz munkát, amikor 2015 februárjában három vereség után átvette a kieső helyen álló csapatot Jos Luhakaytól. Akkor előbb benn tartotta, a folytatásban pedig Európa-liga-indulásra vezette a berlinieket. Érdemes azonban tételesen is összehasonlítani a Dárdai-érát az azóta eltelt másfél évvel, amely során a vasárnap menesztett Bruno Labbadia már a negyedik edző volt a csapat élén.

DÁRDAI PÁL JÓVAL KISEBB BÜDZSÉBŐL IS EREDMÉNYESEBB CSAPATOT IRÁNYÍTOTT

Az első és talán legfontosabb mutató a szerzett pontoké. Ha minden tétmeccset hárompontos rendszerben veszünk figyelembe, akkor Dárdaival 172 mérkőzésen 237 pontot szerzett a Hertha, ami 46 százalékos teljesítménynek felel meg. A most távozó, Dárdai óta a legtöbb mérkőzésen, 28 találkozón dirigáló Labbadiánál ez a szám 35.7 százalék, a beugróként négy meccset kapó elődjénél, Alexander Nourinál 41.6, Jürgen Klinsmann-nál és Ante Covicnál pedig 40-40 százalék. Tehát százalékosan is kimutatható, hogy az elmúlt hat évben Dárdai Pálnál teljesített legjobban a Hertha.

Ami a helyezéseket illeti: Dárdai első teljes idényében a 7., majd sorrendben a 6., a 10. és 11. helyen zárt a csapat a Bundesligában, a Német Kupában pedig 2016-ban a négy közé jutott. A Dárdai távozását követő első idényben a Covic, Klinsmann, Nouri, Labbadia négyes közösen hozott össze egy 10. helyezést, most pedig a 14. helyen áll a gárda, míg a kupában a legjobb 16 közé jutás volt a maximum, amit sikerült elérnie.

Ha nagyon szigorúan csak a statisztikákat vesszük alapul, még azt is mondhatjuk, hatalmas különbség azért nem mutatható ki a Dárdai-éra és az azt követő időszak között, és a Dárdait követő edzők is jobb eredményeket érhettek volna el, ha több időt kapnak. Csakhogy közben történt egy hatalmas változás a klub életében. Tavaly ősszel, a nemzetközi Sapinda befektető csoport társalapítója, Lars Windhorst 224 millió eurós befektetéssel megszerezte a klub részvényeinek 49.9 százalékát, majd újabb 150 millió euróval 66.6 százalékos részesedéshez jutott, azzal a nem titkolt céllal, hogy élcsapattá tegye a Herthát.

A fővárosi klub Dárdai időszakában költségvetését tekintve egyértelműen a német mezőny második feléhez tartozott. Jól mutatja ezt, hogy a magyar edző időszakában, négy év alatt 44 millió euró értékben vett új játékosokat a klub, az elmúlt másfél évben viszont 144.2 milliónál tartanak. Az előző idényben a Lyontól megszerzett francia Lucas Tousart (25 millió) és a Milantól szerződtetett lengyel Krzysztof Piatek (24 millió) együttesen többe került, mint az összes, a Dárdai-időszakban szerződtetett labdarúgó együttvéve. A keret összértéke a transfermarkt.de becslése szerint klubtörténeti rekordnak számító 252 millió euró, ami a Bayern München, a Dortmund, a Leipzig, a Leverkusen és a Mönchengladbach után a hatodik legmagasabb érték a német élvonalban.

Minden tekintetben ezzel az ötössel szeretne versenyezni a Hertha, ám az elmúlt másfél évben az ellenük játszott 15 mérkőzésen csak kétszer nyert (mindkétszer a Leverkusen ellen), nyolcszor viszont kikapott. Ellenben Dárdaival mind az öt csapat ellen győztek legalább egyszer a fővárosiak (a Mönchengladbach és a Leverkusen ellen három-három alkalommal), 44 mérkőzésen összesen 34 pontot szerezve. Ez a megszerezhető pontok 25.7 százalékát teszi ki, míg az elmúlt másfél évben 23 százalék volt ez a mutató. Tehát hiába sokkal értékesebb a jelenlegi keret, Dárdaival némileg eredményesebb volt a Hertha a legnagyobb költségvetésből gazdálkodó ötössel szemben is.

A DÁRDAI-TITOK – ÖSSZERAKTA A VÉDEKEZÉST, SZÓT ÉRTETT A KULCSJÁTÉKOSOKKAL

A számok láttán persze érdemes feltenni a kérdést, mi volt Dárdai titka, miért szerepelt egy jóval olcsóbb, papíron kevésbé értékes kerettel is eredményesebben. Az egyik kulcs, amit már a magyar válogatott szövetségi kapitányaként is láthattunk tőle, hogy kiválóan megszervezte csapata védekezését. Az ő időszakában mérkőzésenként 1.37 gólt kapott átlagosan a Hertha, kevesebbet, mint az összes utódjánál (Nourinál 2.75, Covicnál 2.36, Labbadiánál 1.71, Klinsmann-nál 1.5 volt ez a szám).

A másik kulcs az volt, hogy tökéletesen szót értett azokkal a játékosokkal, akikre építeni kívánta a csapatát, akik nem is kívánkoztak el a Herthából, hittek benne, szívesen dolgoztak vele. Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 2007-ben, 2228 nap és 254 mérkőzés után távozó Jürgen Röber óta senki sem irányította olyan hosszú ideig a Herthát, mint Dárdai Pál (2015 és 2019 között 1606 napig, 172 tétmérkőzésen). Az első meccsén, a Mainz elleni 2–0-s siker (2015. február 7.) alkalmával pályára lépő gárdából Thomas Kraft, Marvin Plattenhardt, Peter Pekarík, Per Ciljan Skjelbred és Fabian Lustenberger akkor is a klubnál volt, amikor Dárdai távozott. Viszont közülük mára már csak a jelenleg sérüléssel bajlódó védő, Plattenhardt maradt hírmondónak.

Dárdai időszakában nem igazolt sokat a Hertha, ellenben nagyon hatékonyan válogatta össze a játékosait a magyar tréner. A 2015 nyarán érkező cseh középpályást, Vladimír Daridát már Dárdai építette be a csapatba, és azóta is alapembernek számít, de ugyanez érvényes a védő Niklas Starkra is. Dárdainál lett stabil élvonalbeli játékos a balhátvéd, Maximilian Mittelstädt, a Bayern Münchentől ingyen megszerzett jobbhátvéd, Mitchell Weiser, aki a Herthából 12 millió euróért igazolt aztán Leverkusenbe, és sokat fejlődött nála az osztrák szélső, Valentino Lazaro is, akit 17 millió euróért adtak el utóbb az olasz Internek. A Dárdai-éra két „újrafelfedezett” rutinos húzóembere pedig az elefántcsontparti Salomon Kalou és a bosnyák válogatott Vedad Ibisevic volt.

A korábban a Chelsea-ben is megforduló Kalou már 30 éves volt abban az évben, amikor elkezdett Dárdaival dolgozni, az első idényében csak hat gólt szerzett a bajnokságban, a következő négy évadban viszont összesen 41 találatig jutott. Ibisevic már 31 éves volt, amikor Dárdai kérésére szerződtette őt a Hertha, azok után, hogy a megelőző több mint másfél évben egyetlen gólt sem szerzett, de sérülés miatt nem is nagyon játszott a Stuttgartban, Dárdainál viszont 126 tétmérkőzésen 45-ször talált a kapuba, és csapatkapitány is lett. Dárdai távozása után Kalou és Ibisevic is már csak egy-egy idényt maradt, de az új edzőknél már nem tudtak meghatározó szerepet játszani.

JÖHET A KIHÍVÁSOKKAL TELI MÁSODIK ÉRA

A második Dárdai-érának éppen az lehet a legnagyobb kihívása, hogy olyan, az áruk és az eddigi teljesítményük alapján túlértékeltnek tűnő játékosokkal kell szót értenie az edzőnek, akiket már nem ő választott ki, nem ő adta meg nekik a lehetőséget, így nem feltétlenül mennek majd tűzbe érte – szemben Ibisevicékkel. Persze nem a fiával, Dárdai Mártonnal (aki sérülés miatt még nem állhat a rendelkezésére a pályán) lehetnek majd problémái ezen a téren. Hanem például az egyik rekordigazolással, az idényben 18 bajnokin csak négy gólt szerző Piatekkel vagy az Arsenaltól kölcsönkapott francia védekező középpályással, Mattéo Guendouzival, aki a legutóbbi három vereség alkalmával, melyek során nyolc gólt kapott a Hertha, végig a pályán volt, de nem sokat tudott hozzátenni a csapat játékához.

Abból az együttesből, amellyel Dárdai dolgozott 2019-ben, kilencen még maradtak, de többségük már nem számít alapembernek, keveset játszott az utóbbi időben. Ráadásul rendkívül nehéz sorozat elé néz a Hertha, hiszen a soron következő öt ellenfél közül – Frankfurt (idegenben), Bayern München (otthon), Stuttgart (idegenben), Leipzig (otthon), Wolfsburg (idegenben) – négy csapat is a legjobb hatban van a tabellán, tehát a dobogóért harcol.

Dárdainak azonban van egy előnye a 2019 óta őt követő trénerekkel szemben, amit Lothar Matthäus fogalmazott meg a napokban: számára ez a klub nem kiugrási lehetőség, nem egy lépcső a karrierjében, neki „a Hertha az élete”, és ha ő nem tudja ismét talpra állítani, akkor valószínűleg senki más sem...