Dárdai maradhat Berlinben, és szeretne játszani a Bayern ellen

– Játszik a Bayern ellen?
– Ó, már maga is ezt kérdezi? Nagy a nyomás rajtam, nemcsak az újságírók, Lucien Favre edző is állandóan ez iránt érdeklődik, sőt a fiam is ezzel nyaggat.

– Melyik a háromból?
– A legnagyobb, Palkó. Jópofa jelenet volt: egy hónapja, amikor az operáció után a család meglátogatott a kórházban, feleségem, Móni annyit jegyzett meg: ne törődjek semmivel, csak azzal, hogy szép lassan épüljek fel. A legkisebb legény, Bence ujjongott, hogy a sérülésem miatt többet leszek otthon, és így sokat játszunk majd. Marci nem szólt semmit, a hordozható számítógépes játékát bütykölte. Palkónak meg az volt az első kérdése: apa, tudsz focizni a Bayern ellen? Amikor azt feleltem, hogy valószínűleg nem, szomorkásan legyintett.

– Alighanem abban a pillanatban dőlt el, hogy pályára lép…
– Noha mindent megteszek érte, hogy a gyermekeimnek ne okozzak csalódást, ez nem ilyen egyszerű. Kedden gyakoroltam először a többiekkel, azóta hol úgy mentem haza, hogy nem vállalom a játékot, hol úgy, hogy ide nekem a Bayernt is! Az egyik nap kétszer-háromszor ráestem a térdemre, és a térdkalács alatti rész, ahol a tű keresztülment, piszkosul fájt. Na, akkor biztos voltam benne, hogy szombaton csatlakozom a drukkerekhez, és a nézőtérről szurkolok a csapatnak. Aztán másnap felkeltem, és egyrészt nem volt semmi bajom, másrészt rugdostam a gólokat az edzésen – utána fogadni mertem volna, hogy ott leszek a pályán. Szóval nehéz helyzetben vagyok, mert mást diktál a szívem és megint mást az eszem.

– Képzelem, négyhetes kihagyás után mennyire várja már, hogy szerelést öltsön.
– Annyira, hogy bár a fejem nem bízik maximálisan a térdemben, amikor az edzőnk a kezdés előtt utoljára megkérdezi, vállalom-e a játékot – én, bolond –, igennel válaszolok majd.

– Mégpedig egy igazi rangadón…
– Való igaz, régen volt, hogy ilyen előkelő helyről vártuk a münchenieket. Ők ugyebár másodikok, mi a harmadik helyen állunk, tehát minden adva van ahhoz, hogy nagy meccset vívjunk. Célunk a harmadik hely megszerzése, így a döntetlennel elégedett lennék.

– Nézzünk tovább a szombati összecsapásnál: nyílt titok, hogy a vezetők marasztalják, ön pedig hajlik erre. Konkrétum van már az ügyben?
– Van: ha szóhoz jutok még nyolc mérkőzésen, a nyáron lejáró megállapodás automatikusan meghosszabbodik egy évvel. Ha nem, akkor tárgyalunk. Így vagy úgy, de valószínűleg megegyezünk.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA SZOMBATI NEMZET SPORTBAN!