BORSOS LÁSZLÓ, PIETSCH TIBOR 2021.12.07 10:10

Magyar sportolók külföldön: megtalálják a közös nyelvet

November 28-án megjelent NS-címlapsztorink felvezetése így indult: a hazánkban dolgozó külföldi játékosok és edzők közül sokaknak beletörik a bicskája a magyar nyelv elsajátításába, míg mások szorgalmasan próbálkoznak és idővel folyékonyan is képesek kommunikálni. Most nézzük az érem másik oldalát: annak jártunk utána, hogy a légióséletet választó sportolók, a határon túl munkát vállaló edzők mennyire tartják fontosnak, hogy megértessék magukat ideiglenes állomáshelyükön.

 

Kezdjük egy jó példával! Az MTK korábbi kiváló csatára, Fülöp Ferenc 32 éves volt, amikor Belgiumba igazolt. Hogy három esztendőn át az Olympic Charleroi-ban is megállta a helyét, nemcsak futball-, hanem nyelvtudásának is köszönhette.

„Angolul már beszéltem, amikor Charleroi-ba szerződtem, a franciára pedig rákényszerítettem magam – elevenítette fel 35 évvel ezelőtti emlékeit a manapság menedzserként dolgozó, mások mellett két válogatott futballista, Schön Szabolcs és Balogh Botond útját egyengető Fülöp Ferenc. – Tudni érdemes, Charleroi a vallon régióban található, ott jóval kevesebben beszélnek angolul, mint a flamand részen. Mivel feltett szándékom volt, hogy mihamarabb beilleszkedjek, nekiálltam franciául tanulni. Minden edzés után megkértem valamelyik csapattársamat, hogy üljön be velem a büfébe, én kérdezgettem, ő válaszolgatott. Ha idegenbeli meccsre utaztunk, a buszon folyamodtam hasonló technikához, rendre leültem valaki mellé, hogy menet közben is tanulhassak. A módszer bevált, két-három hónap alatt eljutottam a társalgási szintre. Nyilván nem beszéltem tökéletesen a franciát, de kértem a többieket, ha hibázok, javítsanak ki. Ezt egyáltalán nem tartottam kellemetlennek, sőt ily módon is fejlődtem. Tényleg gyorsan haladtam, amivel egyfelől a saját dolgomat is megkönnyítettem a pályán és azon kívül, másfelől a társak is értékelték, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy mihamarabb megtaláljuk a közös hangot. Persze megtanítottak nekem néhány olyan vallon kifejezést, amely nem tűrte a nyomdafestéket, de egy idő után az ő szájukat is elhagyta egy-két olyan magyar szó, amellyel aligha lehetett volna szépirodalmi versenyt nyerni... De hát az öltöző ilyen.”

Fülöp Ferenc játékosként és menedzserként is hasznát vette a nyelvtudásnak (Fotó: Dömötör Csaba)

 

Fülöp Ferenc természetesen karrierje befejezése után, a magyar válogatott technikai vezetőjeként, majd az MTK klubigazgatójaként, az elmúlt években pedig már az FMF menedzseriroda alapítójaként is nagy hasznát vette nyelvtudásának.

„A nemzetközi futballban az angol az alapnyelv, aki azt beszéli, a legtöbb helyen elboldogul. Én minden játékost arra buzdítok, hogy tanulja meg a nyelvet, kiváltképp akkor, ha a tervei között szerepel a légióskodás. Schön Szabolcs például kitűnően beszél angolul, ennek is köszönheti, hogy az első pillanattól fogva otthon érzi magát Dallasban. Balogh Botond úgy igazolt Olaszországba, hogy angolul már tudott, de mára olaszul is megtanult, amivel ugyanúgy megkönnyítette az életét, mint egykoron én a magamét Belgiumban. Hozzáteszem, ezen a téren is sok múlik az akaraton. Mert más az iskolai oktatás, és megint más az élet iskolája. Ha rá vagy kényszerülve, akkor lehet a leggyorsabban tanulni – akár a büfében, akár a buszon is.”

Guzmics Richárd (középen) lengyelül megtanult, kínaiul nem (Fotó: Jenpien Funde FC)

Guzmics Richárd nem Charleroi-ba, hanem Krakkóba igazolt 2014-ben. Bevallottan nagy lehetőségként tekintett a lengyelországi átigazolásra. A Wislát aztán két és fél éven át erősítő 27-szeres válogatott védő a könnyebb beilleszkedés érdekében autodidakta módon, nyolc hónap alatt megtanult lengyelül – nyelvérzéke mellett a motiváltsága is kellett ahhoz, hogy ragadjon rá a nyelv.

„Úgy voltam vele, ha a posztomon két azonos képességű játékos szerepel, nehogy az döntsön, melyikünk beszél lengyelül, úgyhogy amint aláírtam a megállapodásomat, nekiálltam a tanulásnak. Bár nem jártam nyelvoktatóhoz, talán háromszor voltam órán, gyorsan megtanultam az alapokat. A csapat edzőközpontja háromnegyed órányi autóútra volt a lakhelyemtől, a dugóban ülve tanultam, angol-lengyel fordításokat hallgattam. Az edzéseken is sokat szívtam magamba, a társak is tanítgattak, illetve az éttermekben, kávézókban is megragadtam minden lehetőséget, hogy fejlődjek. Nyolc hónap után a helyi CANAL+ tévécsatorna forgatott velem, egész nap lengyelül beszéltem a riporterekkel, még az egyik híres helyi popszámot is elénekeltem. A lengyel nyelvtudásom segít a kapcsolattartásban, mind a mai napig hívnak ki Krakkóba a volt csapattársak, cimborák, az idény után is megyek ki hozzájuk egy összejövetelre, s ha befejezem a labdarúgást, nem zárható ki, hogy Lengyelországban kezdek vállalkozásba.”

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!



A Haladásban szereplő 34 éves bekk angolul, lengyelül és valamelyest németül is beszél, ám a kínai Jenpiennél nem sokra ment a nyelvtudásával.

„Zömében koreaiak által lakott városban éltem, s mivel az edzőnk is koreai volt, az anyanyelvén zajlottak az edzések. Megnehezítette a helyzetem, hogy a kínai mandarin mellett koreaiul is beszéltek körülöttem, s nem tudtam különbséget tenni köztük. Megpróbáltam mind a kettőt megtanulni, néhány szót bemagoltam, de letettem arról, hogy magas szinten elsajátítsam ezeket a nyelveket. Nehezen boldogultam Kínában az angollal, a társak csak a legalapvetőbb kifejezéseket ismerték, egyedül a csapatorvos beszélte a nyelvet, ő tolmácsolt. A Slovannál azonban jól jött a lengyel nyelv ismerete, mert hasonlít valamelyest a szlovákhoz, megértettem a társakat, az edzőnket. Úgy vélem, nem lehet beilleszkedni egy idegen országban, s az ember nem érezheti magát otthonosan abban a környezetben, ha egyáltalán nem beszéli a nyelvet.”

Huszti Szabolcs (balra) utólag már bánja, hogy nem tanult meg kínaiul is (Fotó: AFP)



Amíg Guzmics Richárd három, Huszti Szabolcs négy országban, Franciaországban, Németországban, Oroszországban és Kínában is szerepelt – mindenütt bizonyította, hogy érti a futball nyelvét.

„Labdarúgóként valóban ez a legfontosabb!   – szögezte le az 51-szeres válogatott középpályás. –      Hiába beszélsz öt nyelven, ha azt látják rajtad, hogy »vak« vagy a futballhoz, sokkal nehezebb a beilleszkedés, kevésbé fogadnak el a társak. Eljátszva a gondolattal: ha Lionel Messit betennénk a Ferencvárosba, biztosan segítségére lenne a csapatnak, nem számítana, hogy nem beszéli a nyelvet. Miután leérettségiztem, tudatosan készültem a légióséletre, magántanárhoz jártam, hogy fejlesszem az angolomat – amikor huszonkét évesen kikerültem Metzbe, a csapatban én beszéltem a legjobban a nyelvet. Németországban, a Hannovernél az öltöző nyelve a német volt, s bár eleinte angolul társalogtak velem a társak, úgy éreztem, illene elsajátítanom az anyanyelvüket. Bár nem jártam nyelviskolába, a pályán és az öltözőben ragadtak rám a szavak, kifejezések, eljutottam arra a szintre, hogy ha egy helyi újságíró kérdezett, németül adtam interjút. Oroszországban és Kínában más volt a helyzet, a Zenitnél és a Csangcsun Jatajnál is volt tolmácsunk, nem voltam rákényszerülve egyik nyelv megtanulására sem. Utólag már bánom, hogy azokban az országokban, ahol több időt töltöttem játékosként, nem feküdtem rá a nyelvtanulásra.”


Kecskés Ákos családjában hagyomány a diploma (Fotó: Dömötör Csaba)


A magyar válogatott tagjai sem tartják szégyennek a tanulást, sőt! A kerethez tartozó játékosok többsége beszél legalább egy idegen nyelvet, de vannak olyanok, akik többet is. Nem csoda, hogy az idegenbeli meccsek alkalmával többen is vállalkoznak arra, hogy ne az anyanyelvükön nyilatkozzanak, Gulácsi Péter például a Németország elleni nyári Eb-meccs előtt készséggel felelt németül a helyi újságírók kérdéseire. Mások mellett a 25 éves korára már Olaszországban, Lengyelországban és Svájcban is megforduló, nyáron az orosz Nyizsnyij Novgorod ajánlatára rábólintó Kecskés Ákost sem kell félteni, ha nem magyarul faggatják.

„Nagyon fiatalon még nem volt téma, hogy külföldre megyek – mondta korábban lapunknak a Hódmezővásárhelyen született, 14 évesen a Tisza Volántól az Atalantához kerülő Kecskés Ákos. – Ötödikes koromtól Szegedre jártam általános iskolába, ahol nagy hangsúlyt fektettek az idegen nyelvekre, köztük az angolra. Ez később a hasznomra vált, habár az Atalantánál nagy volt a nyomás rajtam, hogy minél hamarabb megtanuljam az olaszt. Délelőtt iskolába, délutánonként tréningre jártam, kisbuszokkal hoztak-vittek minket. Volt egy magántanárom, aki akkor is segített a tanulásban, amikor már jól beszéltem a nyelvet. A magyaron kívül olaszul beszélek a legjobban, majd angolul és ezután jön a szerb. Gyerekkoromban ugyanis rengeteget játszottunk Újvidéken, mivel közel van a határ, illetve sok csapattársamnak voltak vajdassági rokonai is, ezért ragadt rám az a nyelv. A családunkban hagyomány a diploma, ha nem labdarúgó lennék, nemzetközi tanulmányok szakra mentem volna.”

Egy futballista, négy nyelv – csak hogy egy jó példával fejezzük be.

Détári Lajos nyilatkozik (Fotó: Imago Images)
Détári Lajos öt nyelven beszél, míg Lisztes Krisztián sokáig feszengett

Akadtak, akik szenvedtek a nyelvtanulással, míg mások magától értetődő természetességgel sajátították el az adott ország nyelvét, Détári Lajos például öt nyelven beszél.

„Az volt a titkom, hogy az órán mindig figyeltem – emlékezett vissza önéletrajzi könyvében a korábbi klasszis középpályás. – Nem leveleztem, nem amőbáztam, nem rajzoltam, figyeltem. Jó agyam volt. Amit mondott a tanár, megmaradt a fejemben. Sosem kellett otthon tanulnom. Jó volt a memóriám. Ha felelni kellett, a hármast, négyest mindig hoztam. Később németül, görögül és olaszul is úgy tanultam meg, hogy figyeltem. Amit hallottam, elraktároztam magamban... Jelzem, németül, olaszul és görögül perfektül, angolul és franciául társalgási szinten beszélek. Szerintem nincs sok ilyen ember a magyar futballban...”

A Fortuna Sittardban légióskodó Szalma József sem panaszkodhatott, három év után tökéletes nyelvtudással tért haza, olyannyira, hogy az UEFA-kupa-győztes holland szakemberről, Wiel Coerverről elnevezett edzésmódszer hazai nagykövete lett. Kiprich Józsefről a mai napig szép emlékeket őriznek a Feyenoordnál, pedig a támadó eleinte gondban volt, ha meg kellett szólalnia.

„Három év után jutottam el oda, hogy társalgási szinten beszéljem a nyelvet, és interjút tudjak adni – mondta lapunknak a 70-szeres válogatott korábbi támadó, aki hat évig futballozott Hollandiában. – A közelmúltban felkeresett egy holland újságíró, vele az anyanyelvén beszéltem, de mivel sokat kopott a tudásom, a fiam, Dániel segített a fordításnál.”

A csatárhoz hasonlóan a Ferencváros korábbi középpályása, Lisztes Krisztián is nyelvi akadályokkal küszködött légióspályafutása elején, pedig 1996-ban már tudta, hogy fél évvel később Stuttgartba költözik.

Abban a fél évben viszont inkább csak „tanulgatott”, így másfél-két évbe telt, mire Németországban feszengés nélkül meg mert szólalni.

B. A. B.

Dunai Antal fél év után már spanyolul nyilatkozott a riportereknek
Kubala László kis csúsztatása után Dunai Antal autodidakta módon tanult
Dunai Antal sokat köszönhetett Kubala Lászlónak, hiszen 1981-ben a Barcelona egykori klasszis labdarúgója segítségével helyezkedett el edzőként Spanyolországban: a katalánok klubikonja úgy ajánlotta a kezdő szakembert Jerezbe, mint egykori kiváló futballistát, akiből remek edző lett, és tökéletesen beszél spanyolul. Nos, ebből annyi volt igaz, hogy jó játékos volt – mondta el lapunknak egy korábbi interjúban Dunai Antal, aki nem volt hajlandó az edzői fizetéséből tolmácsot fogadni, autodidakta módon kezdett nyelvtanulásba. A napi öt-hat óra gyakorlás meghozta gyümölcsét: fél év múltán már spanyolul nyilatkozott a sajtótájékoztatókon.
Dunai 1981 és 1990 között a Jerez, a Betis, a Castellón, a Murcia és a Levante vezetőedzőjeként is ténykedett, s ebben alighanem közrejátszott az is, hogy beszélte a nyelvet. Idén szeptemberben megtisztelő felkérést kapott, egy sevillai televíziónál szakkommentátorként közvetíthette a Ferencváros és a Betis szeptember 30-i budapesti Európa-liga-mérkőzését – természetesen spanyolul.

B. L.
Babos Tímea (balra) és Kristina Mladenovic (Fotó: AFP)
Babos: „A szponzori szerződéseim is angolul íródnak”
A teniszezőnek is fontos a nyelvtudás, főleg, ha magas szinten akarja űzni a sportágat: elég említeni, hogy a nagy tornákon angolul kell nyilatkozni a sajtótájékoztatókon. Ezt erősíti meg a párosban négy Grand Slam-győzelmet arató Babos Tímea is, aki a némettel kezdte, aztán megtanult angolul, most pedig már franciául sem lehet „eladni”.

„Teniszben az angol mellett a spanyol az orosz és a francia nyelv domináns. Sopronban a németen van a hangsúly, így én általános iskolában azt tanultam, az angollal 12 évesen kezdtem foglalkozni, amikor eldőlt, hogy komolyan gondolom a teniszt. Magántanárral készültem, és ez fontos volt, mert most napi szinten használom a nyelvet, a szponzori szerződéseim is angolul íródnak, és így kommunikálok támogatóim kapcsolattartóival, de interjú- felkérések is jönnek, és sporttársaimmal, – akik közül többel baráti a kapcsolatom – szintén ezt használom. Viszont párospartnerem, Kristina Mladenovic szerb és bosnyák származású francia állampolgár, az együttműködésünk miatt volt szükséges, hogy az ő nyelvén is megtanuljak, de korábbi edzőmmel, a monacói Thomas Drouet-val is franciául beszéltem. A pandémia, a 2020-as szigorú karantén­időszak alatt volt lehetőségem a nyelvtanulásra, azóta kifejezetten jól beszélem már, nem csak alapszinten. Szoktam cikkeket, könyveket is olvasni franciául.”

M. I. P. 
Baumgartner Zsolt (Fotó: Földi Imre)
Az angol is elég lett volna, de Baumgartner minden csapata nyelvén megtanult
Baumgartner Zsolt négy nyelven beszél a magyaron kívül, s ez nagy előnyére vált az autósportos évek során – no és persze utána is. Elárulta: az angol, a német, az olasz és a francia közül utóbbit volt a legnehezebb megtanulni.

– A depóban az újságírók csodálták, hogy mindegyikükhöz a saját nyelvén szólt.     
– Ez költői túlzás, de az igaz, hogy az F1-es pilóták többsége az anyanyelvén kívül csak angolul beszél, miközben én a magyaron kívül négy nyelven tudtam kommunikálni – mosolygott egyetlen Formula–1-es pilótánk, Baumgartner Zsolt.

– Hogy kezdődött?
– Az angol volt az első nyelv, de annak még semmi köze sem volt az autósporthoz: kilenc-tíz éves koromban kezdtem el tanulni az iskolában, mert a szüleim viszonylag hamar felismerték, hogy idegennyelv-ismeret nélkül nehéz boldogulni az életben.

– Utána jött a német?
– Igen, és bár annak már volt némi köze az autósporthoz, de első körben nem az jelentette a motivációt, hanem az, hogy Bécsbe jártam internátusba, ahová úgy érkeztem meg, hogy egy kukkot sem tudtam németül. Bedobtak a mély vízbe, és bár az angollal valamennyire elboldogultam, hamar be kellett látnom, muszáj a lehető leggyorsabban megtanulnom németül. Három vagy négy hónap után elkezdtem használni a nyelvet, és fél év után beilleszkedtem az osztályba. Ahogy említettem, ezt a nyelvet már a motorsportban is használtam: 1997-ben a Lechner-csapatnál jó néven is vették.

– Aztán elment az Alain Prost fémjelezte La Filiére iskolába. Kézenfekvő volt, hogy megtanul franciául is?
– Igen. Tudtam, ha kimegyek, és nem tudok franciául, fél ember vagyok, mert ők nem szeretnek más idegen nyelven megszólalni. Elmentem egy nyelviskolába, három hónapon keresztül reggeltől estig tanultam – így úgy érkeztem a csapathoz, hogy tudtam kommunikálni. Persze nem folyékonyan beszéltem, de arra volt egy évem, hogy megtanuljam. És így is lépéselőnyben voltam a többi versenyzővel, a spanyolokkal, az ázsiaiakkal szemben, hiszen velem tudtak a csapattagok franciául beszélni. Ez akarva-akaratlanul is hozott a konyhára, hiszen számított a szimpátia, amikor például valami pluszsegítségre volt szükségem.

– Akkor szerencse, hogy 1998-ban Olaszországba szerződött, nem igaz?
– Dehogynem. A franciák gazdasági okokból átalakították a programjukat, és mivel én a Formula–2000-ben akartam folytatni, így Riccardo Patrese beajánlott a Cram Competitionhoz, amely a mai napig képez fiatal pilótákat. Az olasz volt az egyetlen nyelv, amelyet nem iskolában tanultam meg, csak rám ragadt, de a mai napig használom az üzleti partnerekkel.

– S amelynek az F1-ben is hasznát vette.

– Az biztos, hogy nem tudtam volna három-négy futam alatt beilleszkedni a Minardi-istállóba, ha nem beszélek olaszul. Ebből a szempontból szerencsés helyzetben voltam.

T. A. 

 

2022.01.14 14:20:27

Minden más foci B. D. K.

A 24 éves Bojart korábban megválasztották a legszexibb futballbírónak.

2022.01.13 22:48:16

Minden más foci MONCZ ATTILA

ALAPVONAL. »A Barcelona története legdrágább játékosának Messivel egy szinten kellene futballoznia, de tudomásul kell venni, hogy Messivel senki sincs egy szinten« – ráadásul csak akkor ment neki, amikor Messi nem játszott, de amikor az argentin volt a vezér, Coutinho a láthatatlan embert alakította.

2022.01.13 16:55:21

Minden más foci SZÖLLŐSI GYÖRGY

Előkerültek olyan finomságok, amelyeket mi innen nem tudhattunk vagy nem vettünk észre.

2022.01.11 23:08:07

Minden más foci PIETSCH TIBOR

NS-VÉLEMÉNY. Sem mez, sem sál, csak az arcot eltakaró maszk...

2022.01.10 22:40:02

Minden más foci MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Az eredményért mindenre képes edzők azt mondják – olvasom a pszichológusoknál –, hogy ők győzteseket nevelnek, ám igazából veszteseket, mert kiölik az ifjakból, hogy saját magukat is hozzátegyék a fejlődésükhöz.