A Puskás Arénától a falusi pályákig

A pályák építészete adta a témát a Hátsó füves-kiállítást kísérő beszélgetéssorozat keddi alkalmán, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum vendége Skardelli György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, a Puskás Aréna tervezője, valamint Wettstein Domonkos, a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékének adjunktusa, a Balaton-környéki építészet szakértője volt. A Harmadik Félidő Bisztró-est helyszínéül a falusi futballvilágot bemutató tárlat „Balaton-terme” szolgált, ahol a résztvevők stílszerűen a révfülöpi tóparti pályát ábrázoló – Szabó Miklós által készített – fotó óriásnyomata előtt foglaltak helyet. A nemzeti stadiontól a faluszéli pályákig ívelő diskurzus felütése a néhány nappal ezelőtti örömhír volt: mint bejelentették, a Konferencia-liga 2029-es döntőjét Budapesten rendezik. Így a Puskás Arénában helyet kap vagy helyett kapott az Európai Labdarúgó-szövetség valamennyi nagy versenye, hiszen korábban rendeztek a stadionban Bajnokok Ligája-döntőt, Európa-liga-döntőt, európai Szuperkupa-döntőt és Európa-bajnoki mérkőzéseket is.

„Örülök annak, hogy nem hiába dolgoztunk az épületen, nem hiába épült meg, nem hiába költötték rá az adófizetők pénzét, itt minden fillér megtérült. Egy építésznek jó érzés, ha azt látja, hogy az épületét sikeresen használják” – kommentálta a fejleményt Skardelli György, aki saját elhatározásából a BL-döntő kivételével valamennyi mérkőzést „rendes jeggyel”, nem VIP-vendégként nézett meg a helyszínen. Ami a falusi labdarúgás viszonyait illeti, a közelmúlt folyamatait Wettstein Domonkos így jellemezte: „Az elmúlt években jónéhány Balaton-környéki pálya a figyelem fókuszába került, és jellemzően nem a helyi csapat jelentős sikerei miatt, hanem azért, mert beépítésre alkalmas területen fekszik. A balatonszemesi futballpálya esetét közelről ismerem. A vízparthoz közel esik, a település központi helyén. Beépítették volna, de helyi civil tiltakozás nyomán végül elálltak a tervtől. Ugyanakkor MLSZ-fejlesztések révén ma acélkerítés veszi körül a létesítményt. Régen a helyi gyerekek, a német, lengyel, holland turisták és mi, nyaralósok minden este kimentünk, játszottuk, amíg le nem ment a nap. Az utóbbi időben, ahol életben marad, professzionalizálódik a megyei foci, a pályák környezete is megváltozik, fejlődik az infrastruktúra, és óhatatlanul kiszorulnak azok, akik korábban szabadon bejárhattak játszani.”