Emsberger Gyula Tatabánya egyik elődtelepülésén, Felsőgallán született. A Puskás Intézet megemlékezése szerint fiatalon asztaliteniszezett, focizott és kézilabdázott, igazolt labdarúgója volt a Tatabányának, de egy lábtörés miatt fel kellett hagynia a futballal.
1947-ben vizsgázott játékvezetőként, az üzemi bajnokságból indult, FIFA-bíró vált belőle. Ausztrália kivételével minden földrészen fújta a sípot, eljutott az 1970-es mexikói világbajnokságra is. A nemzetközi kupaporondon is számos mérkőzést dirigált, kapott feladatot a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK), amelyben többek között az FC Barcelona és az Internazionale meccseit vezette. A Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) 1973. április 11-én a Leeds United–Hajduk Split (1–0) elődöntő-odavágót vezényelte le. Emsberger Gyula „természetesen” a Vásárvárosok Kupájában, majd az UEFA-kupában is fújta a sípot. 1971. december 28-án az Interkontinentális Kupa-döntő második felvonása előtt sorsolással dőlt el, hogy nem ő lesz a játékvezető, hanem partjelzőként kell bizonyítania. (A találkozót az uruguayi Nacional nyerte 2–1-re Puskás Ferenc görög csapata, a Panathinaikosz ellen, így a trófea Montevideóba került – emlékeztet a puskasintezet.hu)
A magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban utoljára az MTK–Honvéd összecsapást dirigálta 1974-ben, és még ebben az évben a FIFA a Málta–NSZK Eb-selejtezőn köszönt el tőle. 1997. május 4-én, stílszerűen Felsőgallán vezette utolsó mérkőzését.
A focitól nem tudott elszakadni, 1975-től 1979-ig az élvonalbeli Tatabányai Bányásznál technikai vezetőként dolgozott. Sokáig a megyei játékvezetői testület elnökeként is tevékenykedett, 1994-ben tiszteletbeli elnöki címet kapott. 1997-ig országos ellenőri feladatokat látott el, 2011-ben hunyt el.
Tóth Edmond: Időben reagáltunk és keményen beleálltunk
